Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-05-18 / 20. szám
355 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LÁP 356 megrongált, részint egészen összedült házaik és lakuk helyett menhelyet. Ha már most ezen hely imaháznak, pap és kántoriaknak elíoglaltatuék, a szegény helybeli adózó nép nem találna sem magának, sem vagyonának alkalmas helyet a tűz, esetleg a viz romboló dühe ellen. 2. Igaz, hagy jelenleg mind a heti, mind az országos vásárok tényleg a vár területén tartatnak, de ha ezek onuan elmozdittatnak, ezen hely lenne az egyedüli, hová a vásár helyeztethetnék. De ha templom és ehez szükséges épületeknek elfoglaltatik, a város azon helyzetbe jöhet, hogy kénytelen lenne legnagyobb kárára s a lakosok hátrányára a vásárokat — hely nem léte miatt beszüntetni. 8. Miután ezen telek körül a helv. felekezetüeknek házaik vannak, ha ezen hely templom helyül engedtetnék, méltán merül fel azon aggodalom, hogy egykor tiltott összejövetelül — melynek gyászos következéseit az előbbi korban már tapasztalni alkalmunk volt — használtatnék. Jólehet a helv. és ágost. hitfelekezetüek azon helyet minden ártalmas kigőzölgéstől mentnek lenni állítják s állításuk indokolására felhozzák, hogy ott házak építettek és kutak ásattak, sőt mtga a város is tüzojtó szerek fentartására épületet emeltetett; ámde a hivatkozott kutak, a járványos betegben eltemetettek helyétől jól messze esnek; a város által emelt házikó alapja ólig 2-3 láb mélységű, de a templom és papi lakház alapjának természetesen mélynek keilend lennie, s a nagyobb mennyiségű ásások büszhödt szaga s a járványban elhaltak kiásására nagyban megmételyezni fogják s az összes lakosságnak ártalmára leendenek. Végre mi az ág. vallásuakat illeti, minthogy azok családjának száma a százat nem teszi ki, a íelsó'bbi rendeletek értelmében a templom épitbetés kérése náluk magától megszűnik. (Helv. vallásuak részéről volt ugyanis 907 család. Ágostai „ „ „ „ 80 család.) Ezek volnának a fent idézett számok alatt kelt intézményre alázatos felterjesztésünk. Komárom 1782, Nov. 29. E felterjesztésével a város egyidejűleg a templom építésére nézve is aggályát fejezi ki, s felhozza, miszerint a helv. vallásuak csupáu magánosoknak 34.869 frt 8 kr; az ágostaiak pedig 1725 frt 49 kr betáblázott adóssággal tartoznak, ezen hívül még a helv. valláson levőknek királyi és városi adójuk 5512 frt 56 kr, az ágostaiaknak 329 frt 3 kr, adóhátralékuk mutatkozik, s igy mind a magánosok, mind pedig a nyilvános pénztárak követelő állása ellenük igen terhelők, 8 minthogy a város lakói, igy köztük az említett felekezetüek is (kivéve néhány vagyonosabb polgárt) nyomorral küzdenek, ha most templo. mot emelnek, ennek építésére, a lelkészek és kántorok fentartására szorítva lesznek, annyira kifogy erejük, miszerint saját családjuk fentartására is képtelenekké válván, annál kevésbbé foghatnák a közös terheket viselni. Ezen utóbbi pont meggyengítésére a helv. vallásuak kimutatják, miszerint a templom építése, lelkészek és kándortartása az adózó nép nagyon csekély megerőltetésébe fog kerülni, kimutatják, hogy 10.117 frt 38 krral rendelkeznek s a még szükséglendő összeget a tehetősbbek önkényt.es, megajánlott adományai fogják fedezni. Ennyi küzdés után végre mind a két felekezetű protestánsok imaházuk, paplakjuk és iskolájuk saját pénzükön szerzett telkükön felépült. (Folyt, köv.) A városi levéltárban levő régi kézirat után közli: VÁGMELLÉKI. TltárDZei. Olaszországi tanulmányút. Irta: Barcsi József főgymn. tanár. A főtiszteletü egyházkerület, mint iskolaföntartó, és a nagytiszteletü igazgatótanács, mint kormányzó testület áldozatkészsége folytán azon szerencsében részesültem, hogy az elmúlt húsvéti szünidő alatt egy nagyobb társaságban a főiskola részéről harmadmagammal Olaszország négy nagy városát, Velenczét, Flórenczet, Rómát és Nápoly t láthattam és tanulmányozhattam. Az utazást Dr. Faludi Miksa felsőbb kereskedelmi iskolai igazgató rendezte Szt.-Fehérvárról s részt vettek benne református és katkolikus tanárokon kívül magán és állami tisztviselők egynéhányon nejeikkel együtt, összesen 42-en, A társaság kebelében, a két hétig tartó együttlét alatt a legnagyobb összhang uralkodott, párosulva azon kölcsönös figyelemmel és előzékenységgel, mely az ilyen utazás alapfeltétele, szemelőtt tartva azon általános igazságot, hogy az idő pénz, különösen azokban a városokban, hol oly sok látnivaló van s hol minden perez drága. Református tanintézeteink részéről a társaság tagjai voltak Medgyasszay Gy. Lenke, Koosch Ottilia, Konrád Teréz és Gondi Sándor Debreczenből, De. Fogarasy Albert N.-Enyedről, Faragó János, Dr. Lakos 13éla és e sorok írója főiskolánkból. Velencze és Flórencz ismertetését egy helybeli újság volt szives közölni, azért most csak még Róma és Nápoly van hátra az ő érdekes vidékével. Martius 26-án reggel vettünk búcsút a Rella- Fiurentinatól, hogy már estve a szép Rómában gyönyörködjünk. Az út legérdekesebb része a Trasimenus tó környéke, hol Hannibal karthagói fővezér C. Flamminius consul sergét tönkretette 217-ben Kr. e. Eleinte a Faglia patak mentén haladunk, mignem a Tiberis völgyébe jutunk. Középmagasságu hegyvidékről a Campany süppedékes mezoségére kanyarodik vonatunk, melynek legmagasabb része az a vulcanicus hegycsoport, hol Róma épült 752-ben Kr. e. Az albán hegység a mezőség déli oldalán emelkedik fel és éppen ezért, bár hegycsúcsai magasabbra nyúlnak, mégsem uralja ezt annyira, mint a Róma hét halma. Velencze és Flórencz után Róma nem olyan szédítő gondolat és látvány, minthogy ha egyenesen oda menne az ember, de azért mégis bizonyos elfogultsá
