Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-20 / 16. szám

273

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

274

nátus fejlesztése is gondjaink közé kell, hogy tartozzék, de különös gondot kell fordítanunk a tanítóképzésre és egyéb különböző fokozatú iskoláinkra is. Alig van igazabb mondás, minthogy az iskolák az egyház veteményes kertjei. Ezt az igazságot egy percre sem szabad soha felejtenünk.

Ezen egyházkerületben nagy hiányt fog pótolni a felsőbb nőnevelés ügyének rendezése. Én azt hiszem, égető szükség, hogy a központban egy magasabb igényeket is kielégítő felsőbb leáoy-nevelő-intézet állíttassák föl. Megadta arra az első lökést a nagynevű emberbarátnak, Baár Jánosnak a budapesti egyházközségnél tett alapítványa. Azt hiszem, helyén lesz e részben a budapesti egyházközséggel karöltve és egyetértőleg eljárnunk. Annál inkább remélem ezen kérdésnek együttes megoldását, mert a budapesti egyházközség főgondnoki állásában Nagyméltóságu Hegedűs Sándor egyházkerületi főjegyző ur személyében oly férfiút van szerencsénk tisztelni és nagyrabecsülni, ki mindent lelkesen karol fel, a mi csak egyházi ügyeinket előbbre viheti.

Főtiszteletü Egyházkerület! Nem kívánok részletezésbe menni, csak egynéhány legfőbb szempontot voltam bátor kijelölni. Kérem e nagy kérdések megoldására a Főtiszteletü Egyházkerület lelkes támogatását.

Biztosítom a Főtiszteletü Egyházkerületet, hogy az egyházkerület jogai, egyházi törvényeink által biztosított önállóságának és hatáskörének sértetlen fentartása felett erélyesen fogok őrködni. Biztosítom arról is, hogy törekvésem az lesz, hogy a presbiterialis rendszerünknek a legtágabb rétegekre alapított szervezete szerint az egyházkerület akarata nyilvánításában minden, még a legkisebb és a leggyengébb egyházközség is a maga akaratát megtalálja.

Általában eléggé nem hangsúlyozhatom, hogy a Főtiszteletü Egyházkerületnek minden egyházközség ügyét szeretettel kell felkarolnia ; de talán legtöbb szeretettel kell felkarolnunk a leggyengébbek ügyét, a határszéleken fekvő kis egyházakat, a melyek ott mintegy szigeteket képezve, nemcsak egyházunk, hanem hazánknak is őrállomásait képezik. Tudom, hogy egyházaink és tanítóink ott nehéz viszonyok közt élnek, de buzdítsa az a tudat őket, hogy bármennyire távol legyenek, szivünkhöz mindannyian közel állanak és hogy egyházunkat szolgálva, erős nemzeti missziót teljesítenek.

Főtiszteletü Egyházkerületi Közgyűlés ! Világszerte látjuk feltűnni a felekezeti túlvitt érzékenység jelenségeit. A túlvitt érzékenység pedig sohasem az erő^ az mindig a betegségnek a jele. Azt hiszem, nekünk kötelességünk mindent előmozdítani, a mi a vallásosságot és hítéletet emeli és fejleszti, de egyszersmind épp oly erélylyel és következetességgel mindent kerülni és hátráltatni, a mi a felekezeti szükkeblüséget és gyülölséget mozdítja elő. Ezen fogalmak közel látszanak állani egymáshoz, pedig valósággal felette távol vannak egymástól. Nem is egy forrásból veszik eretüket; az egyiknek eredete a benső meggyőződés, a másiké az emberi szenvedély, — már pedig ez utóbbi forrás nem szokott mindig tiszta lenni. Az egyik érzés éltet és életet fakaszt. a másik azt is kiöli, a mi él. A Megváltó nem azt mondta, hogy : „szeresd hitsorsosodat, mint tenmagadat,“ hanem azt mondta, hogy : „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. “ Felállította a Megváltó a szeretet törvényét az egész emberiség részére, hogy a szeretet melegét mindenki érezze, a ki csak e földön Isten képére született. Azért is e törvény világtörténeti hatásában messze túlhaladta a keresztyénség határait. Ez legyen a mi legfőbb törvényünk is egymás között és más felekezetekkel szemben is.

Nincs ország, melynek a kölcsönös türelemre anynyira szüksége volna, mint Magyarországnak. Bárhova tekintsünk a földtekén, protestánsokat majdnem mindenütt fogunk találni, de magyarokat, vagy fajrokonokat ezen a földön kívül nem találunk sehol. Azért is úgy szolgáljuk egyházunkat, a mint azt dicső elődeink szolgálták, akképp, hogy egyházunk hű szolgálata által a haza is mindenkor szolgálva legyen.

Ez lesz az én vezércsillagom. Ennek a jegyében foglalom el a Dunamelléki ev. ref. egyházkerület fogondnoki székét.

Indítvány

az egyházkerületi gyűlésen — az egyházi élet, a vallás és erkölcs fejlesztésének növelésére, hitfelekezetüuk érdekeinek előmozdítására célzó kérdések, eszmék, irányelvek, a gyakorlati élet soknemü kérdéseinek mérlegelésére, figyelemmel kisérésére s ezek alapján megfelelő gyakorlati javaslatok megtételére hivatott bizottság megalakítása, létesítése iránt.

Indokolá s.

Egyházkerületi közgyűlésünk, mely már nevénél fogva is kiválókig az egyházépités, a hitélet intenzivebbé tételére szolgáló kérdések és eszközök keresésére s azoknak a mindennapi életben alkalmazására volna hivatva: eddigi ténykedésében csak is az administratio és pénzügyi kérdések, valamint a tanügyi követelmények, jelentések elintézését ismerte szorosan vett kötelességének; kellő figyelmet, melegebb érdeklődést hitfelekezetünk valláserkölcsi életének fejlesztésére szolgáló eszmék, javaslatok alkalmazására egyáltalán nem fordított. Ha elhangzottak is nem egyszer fontos és üdvös eszmék, javaslatok, ha egyházi közéletünk bajai, hiányai nem egyszer felmutattattak is, azok sanálására szolgáló öszközök feltárultak is, azok pusztában hangzottak el: nem volt a ki felfogja, megörökítse s a gyakorlati életben létesíteni, megsürgesse és megkísérelje azokat. — Hiányzott a kerületi gyűlésnek azon szerve, mely ezeket a kiválóan üdvös és fontos terveket, javaslatokat, eszméket érdemileg felfogta, figyelemmel kisérte és azoknak alkalmazása iránti előterjesztéseit, kellő előkészítés után megtehette volna. Ez csak bizottsági előkészítés és kellő mérlegelés után, javaslatok megtételére hivatott szakbizottság ténykedése, munkálkodása alapján történhetik.