Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-13 / 15. szám

2G1

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

26*2

UcnyvismEiTtEíÉs.

A hercegszőllősi kánonok. Más egyházi kánonokkal egybeveti Mákos Gyula. Budapest 190/. 279 lap Kiadja a Magyar Prof. Irodalmi Társaság. Tagok könyvilletménye 1900 -1901-re. Bolti ára 5 kor., kapható llornyánszkynál.

Egy könyv, mely sakkal többet nyújt elménél. Először is az alsóbarauyai Hercegszőllősöu 1576. aug. 16. 17-én tartott református zsinat 1577 ben kiadott latin nyelvű canonait hasonmásban, — továbbá ezen editióval egyidejűleg megjelent magyar szövegű kánonokat szinte hasonmásban és a határozatoknak az első lapon aláirt 46 prédikátor névsorát szinte hasonmásban közli. Ezután a „Jegyzetek“ következnek (51 — 279. 11.) vagy a cim'ap kifejezése szerint a „más egyházi kánonokkal való egybevető“ s mezekben közölve vannak a XVI. század végi „pes'megyei'1 és „lieczésjéle“ a XVII. századból való „Pathaip „Púifi'1 és barsmegyeP kánonok, záradékul agendák, eskü és oklevélminták. Ilyen gazdag tartalmat takar a szerény cim.

A hercegszó'llősi kánonoknak úgy latin, mint magyar szövegét Huszár Dávid ptápai lelkész nyomatta ki 1577-ben, melynek példányaiból csak egy m radt reánk, a felső baranyai reform, egyházmegye levéltárában. A magyar, nem hivatalos és szószerint való fordítása a latinnak, hanem néhol egészen szabadon veszi azt át, vagy önálló eredeti szakaszokat is vesz fel (11. 18. 24. 30.)

s igy történt, hogy a magyar szöveg egy kánonnal kevesebb. Újból való lenyomásukat indokolja, hogy az eredeti csak egyetlen példányban maradt reánk, bár tartalma nem volt ismeretlen az irodalomban, miután a latin szöveget Debreceni Ember Pál : História eccl. reftae in Hung, et Tiansylv. 1728. cimü müve 282—292. 11. s utáuna Koller J. História episcopatus Qub que ecclesiarum T. VI. p. 305-318, — a magyart pedig Kiss Áron: A XVI. században tartott magyar református zsinatok végzései c:m alatt 1881-ben kiadta. A hasonmások kiállítása méltán dicséri Hornyáuszky jóhirü könyvnyomdáját,

A mi már a jegyzeteket. illeti, szerző hangya szór galmát, eredeti kutatáson alapuló s nagy apparátust tanúsító adatgyűjteményét értékesítette abban s hibája csak az, hogy mindent akar adni és tulajdonképen mégis keveset ad. A címlap szerint szerző a hercegszőllősi kánonok szövegét „más egyházi kánonokkal egybevető, „a mi nagyon tág értelmű meghatározás, de tulajdonképen mégis csak annyit jelent, hoogy az előtte és titánná alkoto.t protestáns egyházi kánonokkal tartalmi ö .szefüggés szempontjából összehisonlitot'a. Hogy nem csak ezt tette, legkevéslbé siucs hátrányára müvének, de sajátságos, hogy magáról a hercegszőllősi zsinatról legkevesebbet tud mondani, s az erre, valamiét az alsó és felsőbaranyai egyházak XVI. XVII. századi történetére vonatkozó adatokban legszegényebb könyve. Érdekes csoportositáss il mondja el az 51—79. 11. levő jegyzetekben a hercegszőllősi kánonokra vonatkozólag mindazt, a mit arról Lampe, Ember^ Szilágyi Benjámin István, Rátkai György, Tóth Ferenc, Tormássy János, Szabó Károly feljegyeztek ; megemlékezik Huszár Dávid pápai nyomdájáról, dicséri iparkodását,

felsorolja a nyomtatás jellemző sajátságait, s a magyar szövegű kánonra vouatkozólag azt mondja, nem lehetetlen, hogy Ember Pál szerint Siklósi Miklós forditotta magyarra, de megengedhetőnek tartja, hogy maga a könyvet kinyomtató Huszár Dávid forditotta le „az együgyű szolgatársak kedvéért,“ s a hivatalos szöveg mellett külön homlok Írással és ívjelzéssel kinj'omatta. Mokos feltevését indokolhatta volna a lieidelbergi káténak ugyancsak Huszár Dávid által eszközölt magyar kiadásával, s az ehhez csatolt imádságokkal is, melyekről „tudja, hogy a kiknek nem szunnyadó kedvük vagyon az Istenhez való kiáltásra és könyörgésre, mint az ember rágalmazóknak, kik noha semmit nem cselekedhetnek haszonra valót, nem is építhetnek az keresztyénségben, sőt inkább csak azt nézik, ha valahon valamit olyat kaphatnak, hogy azt rághassák és egyebeket rágalmazhassanak: a kik azért nem Vyenek, azok jó néven veszik e kis munkát, mely után Istennek segítségéből hamar iiaőn mást is bocsátunk ki.“ (Az löt7-ben kiadott Heidelbergi káté után levő imádságok végén : Az hiv olvasóknak Z. V. levélen). Ezu’án részletesen összeveti a hercegszőllősi kánonok latin és magyar szövegét s a 61- 74, il. szembe állítja egymásai az eltéréseket. A kánon szerkesztőjének igen helyeden, a zsinat elnökét Veresmarti Illyés püspököt tartja. Az 1555 erdődi, 1556. gönczi, 1567. debreceni és 1562. évi debreceni vagy egervölgyi hitvallásból vett át régibb zsinati rendelkezéseket, sőt még a külföldi protestánsok egyházszerveze einek vi.-zhangja is megcseudül benne, a mi nagyon természetes, valamint az is, hogy a későbbi zsinaok rendelkezései a hercegszőllőUvel sokban megegyeznek, s itt utal szerző az 1577. nagyváradi zsinat káuonaira, a „Felföldi kánonok''-ra és a Borsod-, Gömör-, Kiskonti cikkekre. Ne feledjük, hogy a hercegszőllősi kánonok is Mélius „Ex verbo Dei“-,éből vannak kisummázva.

Mit értsüuk a „felföldi“ kánonok alatt ? Szerzőnk erre vonatkozólag csupán két szóval felel egy közbevetésben : „Csallóközi és mátyusfóldi.“ A magyar protestáns egyháztörténet ily nevű kánonokat nem ismer, s valóban megérdemelte volna ez a kérdés, hogy bővebben megvitatva legyeu. Ám kisértsük meg. Kiss Áron (A XVI. sz. magyar ref. zsinatok végzései Bpest, 1881. 708 — 723 11.) Felsőmagyarországi cikkek az 1595. évből“ cim alatt egy 5o kánonból álló szabályzatot közölt, s bevezetésében azt mondja róla, hogy ez „a 108 anyaegyházból álló abaujtorna-, sárosi, — a 135-ből álló borsod, —- gömör-kishontí, — n li 7-ből álló ungi és a 85 egyházból álló zempléni egyházmegyék kánona volt, ha szinte keletkezésük idejét és módját nem tudjuk is.“ Nem c-sak ezeké volt, jóllehet azon rendelkezése, mely szerint a lelkészi felavatásról szóló oklevelet a VII. kánon szerint a s odorok állították ki, s egyetlen egy cikke sine-, mely a püspök hivatalos eljárását szabályozná, a melleit bizonyít^ hogy hatásköre c-ak olyan területre szorítkozott, a hol c/yi esperes-i egyházigazga ás volt érvényben, mégis a ftLó'dunamdléki (Csallóköz, mátyusföld) kerület is méltán a magáénak vall hatja azt.

Alsólendvai Gál Imre kánontárában (megvan a dunántúli reform, egyházkerület 1 ivéltárában) az Artioulc ex