Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-13 / 15. szám
263 DUN ANT ÜLI PROTESTÁNS LAP. 264 verbo Dei. Debrecini 1567. kinyomott példánya után kötve, -ennek sajátkezű a XVII. század első feléből való másolatában fentmaradt felsőmagyarországi cikkek címlapja im ez: „Ariiculi iuxta quos regitur ecclesia in superior ibus Ilunnariae partibus. Coelestinus orthodoxis omnibus episcopis : Canones non licet sacerdotibus ignorare. Gratian -distinc. 38. c. nulli sacerd. Anno M.D.XCV.“ Az 55. kánon alap közepén véget ér, s utánna közvetlenül leírja a felavatott lelkészek esküformáját igy : „Formula iuramenti ordinandorum qua ecclesia fratrum in Mattyu-föld Csallóköz ec. helveticae confessionis utitur.“ Ezután következik azou esküforma, melyet szerző a 193. lapon 4. alatt két nagyon fontos betoldás-al lenyomatott, mert a kéziratban, a felsőmagyarországi cikkek kánonainak megfelelően. a Mátyusföldöu, Csallóközben felavatott papok esküformájában szó sincs a püspök és senior iránt, hanem «csak vaz fögondviselő uraimnak“ való engedelmességről, s miután Gál Imre erről a formuláról azt mondja, hogy „qua ecclesia fratrum in Mattyusföld, Csallóköz etc. utitur“ : semmi kétségem sincs affelől, hogy az „Articuli iux.a quos regitur ecc'esia in mparioribus Hungáriáé partilus 1595.“ Mátyusföldön, Csallóközben = a telsődunamelléki kerületben kánoni erővel birt Gál Imre bizonyságán kívül az is állításom mellett szól, hogy az 1589. iebr. 17-én meghalt Sibolti Demeter után 160d-ig, Dobsonkiig nem tudunk me; nevezni ogy felsődunainelléki püspököt sem, ennélfogva az 1595. évből fentmaradt szervezkedésre itt is nagy szükség volt, s épen ez magyarázza meg a felsődunainelléki kerületnek, Mátvusföld, Csa'lóköz, Komárom etc. elnevezését, pedig ezek egyházmegyék voltak s ezen időszakban esperesek által igazgattalak, mely eljárás az 1595. évi felsőm igyarországi cikkekben teljes szabályozást nyert. Még egy fontos adat hadd legyen itt erre vonatkozólag feljegyezve. A felsődunainelléki egyházkerület mísodik protocollumának, melyet Magyari Péter kezdett, igy vau a cimlapja; „ Episcopatus Superior is Hungáriáé Reformátorom, in Comitaiibus Mosoniensi, Posouiensi, Nyitriensi, Comaromiensi, Nograd'ensi, Canouice u .itorum viri piae rccordationis Venerandi domini Johanis Száki Szencdensis- Anno 1656, die 17 Maii in pago Farkasd electi et con■firmati eyiscnpi morte Anno 1675. facta, misere enervatus et, c llapsus. etc. Mindenesetre a további kutatás le-z hivatva fényt deríteni ezen kánonok keletkezésére, melyre -VOI a .kozólag szerző „Felföldi — mátyásföldi, csallóközi ~ kám nők“ ("79.1.) szűkszavú értesítését szükségesnek tartottam bírálat tárgyává tenni, hogy felhívjam reá a figyelmet. A 99—117. II. közli szerző az általa „pes‘megyei kánonokénak nevezett 49. articulusból álló szabályzatot, s a később hozzácsatolt 8. pont függeléket, a jegyzeteket mindegyikhez a 81—96. 11. veszi az olvasó, valószínű, hogy a XVI. század végén ; vagy a XVII. elején keletkezett, s a hercegszőllősi kánonok magyar szövegéből van- Dak — a 23. hiján — legnagyobbrészt szószerint átvéve, melyeket i 629-ben Komáromi Sz. Péter akkor Ráczkevi ben hivatal nélkül tartózkodó lelkipásztor irt le. Ugyanitt közii a „pestmegyei ev. reform, superintendencia“ á’tal az 1652. évi kecskeméti zsinaton alkotott VIII. pontból álló regulát. Kár, hogy szerző eredetiségre való törekvésében semmit nem törődik a magyar protestáns egyháztörténet által megállapított és a köztudatba átment elnevezésekkel. Ez az oka azután azon határozatlanságnak és ingadozásnak, hogy a 99-117. 11. közölt a 1 ánonokat pestmegigeinek nevezi, a 119. 1. pedig ráczkevi kánonoknak, beszél a jegyzetekben egyszer peshmggei superintendentiáról, majd ugyanazon lapon (81.) ráczkevi püspökségről ta’án csak azért, hogy a 83 1. a még rövidebb kevi püspökségnek s a 91. 1. pesti ref. superinteudentiának nevezhesse az alsódunamelléki kerületet. Különben a jegyzeteknek ezen fejezete egyháztörténeti aiatokbau az előbbinél gazdagabb s egész 1713-ig kiterjeszti az „egybevető“-seket. Még sajátságosabb eljárást követ szerző a 145— 159. 11. közölt „Reczés fele kánonok“ előtt (119 —142. 11.) levő jegyzeteiben, mert róla azt mondja, hogy „Nádasdy csepregi papjának, az Egyességkönyvéhez szigorúan ragaszkodó Reczés Jánosnak, a calvinismusra lnjló Beythe István superintendens ellen támadása hozta létre, ... A dunántúli ág. hitv. ev. egyház ez első törvény tervezete a Hercegszőllősi kánonok articulusait rendre és majdnem szóról-szóra átvette, csupán 3. articulusát és 3 rendelkezését mellőzte el.“ A 125 1. ismét mondja, h így ez csak „tervezet maradt“, mégis közli az 55. canonbói álló szervezeti szabályzatot, holott a dunántúli ág. hitv. evangélikusok „Az sopronyvármegyebeli ekklézsiák sanioraitul Isten tisztességére és az anyaszentegyháznak s abban való tanítóknak épületekre 1598. irattatott c monok “-at használták, melyet, szerző a Protestáns Szemle 1891. évf. „A dunántúli ág. hitv. ev. egyház megalakulása és 1598 iki törvénykönyve“ cim alatt egy kimerítő tanulmányban bemutatott és 1892-ben külön füzetben is kiadott. Tehát nem ezzel a hivatalos ág. hitv. ev. törvénykönyvvel, hanem a Reczés-tervezettel veti egybe a herczegszőllősi kánonokat, mégis a 125 — 131. 11. közli a hivatalos törvénykönyv új articulusait, — az 1603. évi zsinaton hozott végzéseket (131. 132 11.), — az 1625. csepívgi zsinaton, alkotott 12. ar icu üst (133 1.) s az ugyanott 1631. tartott zsinat latin nyelvű 11 aniculusát (136 — 138. U.), közbe értékes egyháztörténet! adatokat s íről fel a dunántúli ág. hitv. ev. egyházkerület által 1632-ben szervezett egyházkerületi és egyházmegyei tanácsról. (123 1.) Hogy ekkora hivatalos apparatus közlése mellett miről jó a Reczs-f-le tervezet „egybeveté“-se ? nem mondja meg szerző. Arról sem szól, hogy honnan vette Dómján Mihály raarryánczi lelkészre vonatkozólag azon adatot, melylyel őt Alviuczy Péterrel együtt „dis-eminai unt zizania calvinisticae confessions“, tünteti fel (123 1.) Az 1612. évi nov. 11. köveskuti zsinaton Pathai István kilenc új lelkészt avatott fel. közöttük „assumpserit Michael Domiani in ministrum ecclesiae mariiauczensis“, ezt a férfiút tehát Reczésék tévesen számlálták a maguk nyája közé, ha oda számlálták, mirt Dómján Mihály c ak kötelességét teljesírette Mariiánczon, midőn a lielv. hitvallás értelmezése szerint hirdette az evangvélioraot s igy csak gúuyból lehetett a kálvini konkolyhintők közé számítani. Az egyházlátogátásra vonatkozó érték-s intézkedését az 1626.
