Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)

1902-04-06 / 14. szám

243

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

244

keretébe fel lehet venni. Ezt pedig azért tettük, mivel a keresztyén igazság ellenségei csak is itt mernek a siker reményében legvakmerőbben támadni, minden más korszakban a hitnek az ő nézetükkel homlokegyenest ellenkező oly hangos, nyilt és egyetemes vallásával találkoznak, hogy keserű gáncsolődásuál és vádaskodásnál egyebet nem tehetnek. Nem is kell valami nagy erőfeszítést tennünk, hogy elleneinket legyőzzük.

Arn vizsgáljuk meg az e korszak kezdetén föllépett nagy tanítókat s az általuk hirdetett nagy igazságokat és nagy eretnekségeket. E korszakban a keresztyén theologia az előző periódusban megvetett alapból kiindulva hatalmasan föllendült Athanasius, Hilarius, Gergely, Bazil, Ambrozius, Jeromos, Augustinus és ■Chrysostomus kora volt ez. Férfi korát ekkor érte el az egyház. Az üldözések elmúltak, a máglyák kialudtak. Az élet korszaka bevégződött és megkezdődött a tanalkotáxé. Távol van tőlünk azt állítani, hogy ekkor már nem volt élet az egyházban, csak azt akarjuk jelezni» hogy ez időszak főjellege a do<jm / alkotás. Az ember szereti a világosan kifejezett eszméket, szereti tudni, a mit hisz. Az egyház megszabadulva az üldözésektől, több gondot és figyelmet fordíthatott a hitre és a hit tárgyaira. Az ős egyházban kifejlett különféle irányzatok mind határozottabb alakot öltöttek, egyik-másik valami figyelemreméltó átváltozás folytán negativ tanná fejlődött; ép úgy mint az ifjú határozatlan hajlamai a férfikorban mindinkább határozott jellemvonásokká, positiv erényekké avagy bűnökké válnak. Eretnek tanok léptek fel. De ép ezen eretnek nézetek, Arius és Pelegius tanítása okul és alapul szolgáltak arra nézve, hogy a keresztyén dogmák annál világosabban és határozottabban megállapittassanak. Az igy megállapított keresztyén igazságok híven átadattak következő korszakoknak. A csakhamar beállt barbárság és zür-zavar századai sem tudták megsemmiteni azokat. A dogmatikai formulák lettek a keresztyén igazság páncéljává a mozgalmas és küzdelmes időszakban ; sőt mondhatjuk osakis e formulák utján tudtak a barbárok lomha és durva elméjébe behatolni. Mégis azonban el kell ismernünk, hogy idővel oly nagy fontosságot tulajdonítottak a dogmáknak, miszerint a formulák miatt gyakran elfeledték a keresztyénség lényegét.

Kelet és Nyűgöt megőrizték jellemző sajátságaikat. Kelet maradt továbbra is a mélységes speculatio hazája, Nyűgöt pedig a gyakorlati kérdéseké. Keleten Istenfélői vitáztak, Nyugoton pedig az ember felől. Keleten Arius és Athanasius küzdenek Nyugoton pedig Palagius és Augustinus. De a hevesen ostromolt igazság Keleten és Nyugoton is fényes és teljes győzelmet aratott. A férfi kort elért keresztyénség az első emberhez hasonlóan próbáltatáson ment keresztül, de nem esett el, miként az. Ellen állt a kisértésnek, erős maradt.

Először is az Istenről szóló tant fejtették ki, mivel a gőgös emberi elme azt kezdette támadni. Athanasius, alexandriai egyházi atya a váltság mélységes titkait fürkészve, a Megváltó Istenségét szükségkép tanította. Életét az Atya és Fiú egy lényegüségének védelmére szentelve s e tanért többszöri száműzetést szenvedve, nem a dialektikai subtilitásért, hanem a keresztyénség lényegéért s a lelkek váltságáért küzdött. A keresztyénség célja helyreállítani Isten és az ember között a megszakadt összeköttetést. E végből közbenjáróra volt szükség. „De ha — mondja Athanasius — Istennek fia lényegében különbözik Istentől, úgy neki magának is közbenjáróra van szüksége, hogy Istennel egyesülhessen. Csak oly lény viheti keresztül Isten és az ember között való valódi egyesülést, a kinek magának nincs más közbenjáróra szüksége, hogy Istennel egyesülhessen, a ki maga is részes az isteni lényegben. Egy teremtmény, még a legszentebb teremtmény is, Isten és az ember közé állva inkább szétválasztaná mintsem egyesítené őket. (Atban. Oratio contra Árián.)

De lássuk a hit dolgában az egész egyház symbolumát : „A közönséges keresztyén hit ez: hogy az egy Istent Háromságban és a Háromságot Egységben tiszteljük, sem a személyeket össze nem elegyítvén, sem a természetet meg nem oszlatván. Mert más az Atyának személye, más a Fiúé, más Szentiéleké. Da az Atyának és a Fiúnak és Szentléleknek istensége egy, dicsősége és örök fensége egyenlő. A milyen az Atya, olyan a Fiú, olyan a Szentlélek. Teremtetlen az Atya, teremtetlen a Fiú, teremtetlen a Szentlélek. . . Ekképpen Isten az Atya, Isten a Fiú, Isten a Szentlélek ; de nem három, hanem egy Isten“. . . „Az igaz hit ez : hogy higyjük és valljuk, miszerint Urunk Jézus Krisztus az Istennek Fia, Isten is, ember is ; Isten ki az Atya állagából öröktőlfogva, és ember, ki anyja állagából időben született. Tökéletes Isten, tökéletes ember, ki okos lélekből és emberi testből áll. Egyenlő az Atyával istensége szerint, kisebb az Atyánál emberisége szerint.“ (Atban hitformája.)

Hatvan évnél (360—381) tovább tartó küzdelem volt szükséges a Krisztus istenségéről szóló tan megállapítására, kifejtésére és megvédésére. Újabb harc támadt más dogma megállapítása érdekében. Nem sokkal Athanasius és segítő társai után Nyugoton egy egyházi atya jelent meg, a kinek az volt a küldetése, hogy kifejtse és megvédelmezze az emberről szóló szentirási tant. Ez a tanító Augustinus, a ki nemcsak óriási értelméért, de őszinte és buzgó kegyességéért megérdemli tiszteletünket. Már előtte is hirdette e tárgyban több egyházi tudós a változatlan keresztyén tudományt, igy Hilarius : „Adám bűnében az egész emberiség vétkezett.“ (Hil. in Math. C. 18.) „Az első emberben — mondja Ambrozius — mindnyájan vétkeztünk ; benne az emberi természet vétkezett.“ (Ápol. Davidis C. 2.) De a természet romlottságának mélységei csak azután tárultak föl, a midőn a Nyűgöt nagy keresztyén tudósa, Augustinus föllépett.

Elhagyta előbb a manicheismust, azután a platonismust, mivel egyik sem adta meg neki azt a belső békét, melyre az élet viharai közt szüksége volt. Szilárdan ragaszkodott az evangéliumhoz, a mely kétségeit eloszlatta, szivét megvigasztalta és új világosságot hintett útjára. A bűn és a bölcselkedéssel való harcaiban sa-