Dunántúli Protestáns Lap, 1902 (13. évfolyam, 1-52. szám)
1902-04-06 / 14. szám
241 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 242 nisztért, midőn ezek létesítését az államsegélyszerződésakben kikötötte, éppen az az intenció vezette, mint midőn a saját rendelkezése alatt álló intézetek tanárait rangosztályokba osztotta be és közöttük rangsort állapított meg. Rámutat előadó, hogy az állami tanárok között is éppen ez ad annyi elégületlenségre és panaszra okot. Előterjeszti továbbá, hogy a felekezeti intézetek egy részénél az előléptetés a szerzett érdemek alapján külön választás utján történik s hogy ezen intézetek e tekintetben túl tesznek az államiakon, mert azokban a soron kívüli előléptetés csak kivételes, inig itt megtörténhetik, hogy egy-egy nem népszerű tanár mindvégig a legalsóbb fizetési fokozaton marad. Az intézetek másik részénél az előléptetés a szolgálati idő sorrendjében történik ; de itt is az egyes tanárok nem léphetnek elő addig, mig az előttük lévők ki nem dőlnek, vagy nyugalomba nem vonulnak s megtörténhetnek olyan aránytalanságok, hogy egyik tanár 20 — 22 évig van a legmagasabb fizetési fokozatban, mig mások csak 1—2 évig, sőt olyanok is vannak, akik a legmagasabb fokozatba 30 évi szolgálat alatt el sem juthatnak. Ezek folytán azt javasolja, hogy a tanári fizetések emelkedése a felekezeti intézetekben a fizetési fokozatok eltörlésével ős az ötödéves korpótlékok megfelelő szabályozása alapján történjék, mint az a sárospataki és nagyenyedi intézeteknél van. Kimutatja előadó, hogy ha 2400 korona törzsfizetés mellett úgy szabályozzuk a korpótlékokat, hogy huszonötévi szolgálat után minden tanár elérje a ma elérhető legmagasabb fizetést, ez az egyes föntartó testületeknek mindössze hatszáz korona évi költséget okoz. Ennek folytán indítványozza : „Az orszáyos református tanáregyesület mondja ki határozatilag, hogy a fizetési fokozatok eltörlését és a tanári fizetéseknek a korpótlékok megfelelő szabályozása által való rendezését óhajtja s fölkéri a ft. egyházkerületeket, hogy a magas kormánynál járjanak közbe az államsegély-szerződéseknek ilyen irányban leendő megváltoztatása végett. Közgyűlés után ebéd volt, délátán öt órakor öszszeültek tanácskozásra a közgyűlés szakosztályai. I. A jogakadémiai tanárok értekezletén dr. Bartha Béla értekezett a jogi oktatás ama tervéről, a mit AVlassics miniszter adott ki. A történeti visszapillantás során elmondja a szerző a jogi intézetek hibáit, a kényszerdoktorátust, a túlzsúfoltságot, a tanszabadsággal való visszaélést, a túlságos centralizálást, a jogászok előkészületeinek elégtelenségét s ebből kifolyólag a vizsgálatok s szigorlatok megdöbbentően siralmas eredményét, melynek legszomorubb bizonysága, hogy a budapesti egyetemen az átlagnál jobb jogtanuló az, aki tanpályája alatt csak háromszor bukik ; a képesítő vizsgálatok szervezését, a tan idő célszerűtlen beosztását s kihasználását stb. II. A theolog iái tanárok szakosztályában dr. Horvát József munkálatát tárgyalták a tbeologiai tanárok nyugdíjügyéről. Dr. Antal Géza a tbeologiai tanterv revíziójáról nem terjesztvén elő javaslatot, megbízták RadácH Györgyöt, hogy a tanári karoktól szerezze be a véleményeket. III. A tanítóképző intézeti tanárok külön értekezlete a debreceni fi- és nő-, továbbá a nagykőrösi és nagyenyedi fitanitóképzők tanáraiból Kovács Lajos debreceni igazgató elnöklete alatt tartatott meg. Főtárgyaiul a miniszteri képzőintézeti rendtartás és a képesítővizsgálati szabályzat tűzetett ki. Előadó Orosz István debreceni tanár volt. Ezeken kívül a körösi tanárok javaslatára a nőjelölteknek a fitanitóképzőkben való magánvizsgázását tiltó miniszteri rendelet és a népoktatás ügynek az egyetemes tanügyi bizottságban és az országos zsinaton megfelelő képviseltetése képezték az értekezlet tanácskozási tárgyait. Az egyház szavaakeresztyénségnek egymást kővető s különböző alakulásai között. Irenaeus a körülmetélkedésben Krisztus érettünk hulló vérének typusát látja, az élet fájában pedig Krisztus keresztjének typusát. Kijelenti, hogy az emberek ne az áldozatokkal igyekezzenek magukat megtisztítani, hanem Krisztus vére és halála által. A páska báránya szemében a Krisztus jelképe volt, a ki saját vérével váltja meg a hívőket. Szerinte az a két bak, melyek közül egyiket a Mózes rendelése szerint kibocsátották a pusztába, a másikat pedig feláldozták Istennek, jelképei Krisztus első és második eljövetelének, t. i. halálának és dicsőségében való másodszori megjelenésének. Krisztus engedelmességét állította szembe Adám engedelmességével. „Krisztus — így szói — kibékített minket az Atyával, elégtételével, tökéletes engedelmességével, az első ember engedetlenségéért.“ Es folytatván a Sátán hatalmába, fogságba került emberről való jelképes beszédét, kijelenti, hogy „Krisztus szenvedéseivel fizette le a váltságdíjat, a melylyel minket a fogságból kihozott.“ Origenes hasonlóképen vélekedett Krisztus halálának érdeméről. Az ős egyház Isten bárányának szenvedéseit úgy nézte, mint azon eszközt, mely megnyitja az emberiség előtt az Atyához visszavezető utat. És a hit által részesülhetünk e szabaditásban, az közli velünk egyedül az isteni életet. „Elhiva Isten akaratjából — mondja római Kelemen, az apostolok tanítványa, kinek neve, mint Pál mondja, beíratott az élet könyvébe — megigazittattunk, nem saját erőnkből, bölcsességünkből , kegyességünkből vagy cselekedeteinkből, hanem „hit által/1 a mely által igazította meg Isten az embereket minden időben. Restek leszünk-e ezért, megszűnűnk-e jót cselekedni ? Ellenkezőleg, örömmel kell a jót cselekedni, miként Isten a ki elhivott minket, folyton cselekszik és örvend a tevékenységben.“ (Clem. Rom. 1 Gor. C. 32). Ilyen volt az ős szentegyház. Ilyen vallást tett nyomorgattatásának idején. Megvallja saját silányságát és a Jézus lábai elé veté magát, a kit „Uramnak és Istenemnek“ nevez. Vájjon csalódhatunk-e az Őszinte kegyesség hangos szavában ? Mily nyomorúságos bizonyos mai tudósok foglalkozása, a kik letépni igyekeznek róla a fehér palástot, hogy a saját hitetlenségük szenynyes rongyait adják reá ! De még ez a vállalkozás is hódolatot jelent. A legelső unitáriusok is ez utón jártak. De minden törekvésük hiábavaló. Az ős egyház hangosan beszél és meghallják mindazok, a kik megértik az igazság szavát. A tanalkotás korszaka. Bár csak néhány kalászt mutattunk is föl az ős egyház első gazdag terméséből, de mégis többet, mint a mennyit egy értekezés szűk
