Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-10 / 10. szám
157 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 158 tája már készen is van, — no meg dr. Peate óriás üveg lencséje, a melyet az egyetemnek szánt. Az önkéntes adakozásra még csak pár példát hozok fél: a brooklyni, Clinton üti congregationalista egyházközség 50 éves fennállása óta két és fél millió frtot adott jótékony célokra, ezenkívül szegény egyházközségeknek évenként egy-egy templomot épített fel. Volt egy tisztes professorom az edinburghi egyetemen : Dr. Duus. Ez a kedves emberem irt egy könyvet, a mely annyira megnyerte tetszését egy amerikai urnák, hogy 12.000 frtot küldött neki az üdvözlés melléklete gyanánt. * Hogy az amerikaiakat a közélet terén a gyakorlatiasság, praktikusság jellemzi, mindnyájunk előtt ismeretes. Gyakorlatiasság jellemzi őket az egyházi élet terén is. Amerikában ritka dolog az, ha valamelyik egyházközség úrvacsorával élő tagjainak, tehát a felnőtteknek száma meghaladja az 500-at. Ha sok a tagok száma, felosztják az egyházközséget annyi lelkész közt, a mennyi a reá várakozó sok munkát elvégezni képes. Az amerikai lelkésztől ugyanis sokat vár a gyülekezet. Legyen tanult ember, jártas a társadalmi kérdésekben. Legyen jó szónok, s a mi fő, legyen hűséges szolgája az ő Urának, Istenének, Látogassa meg hi veit, a betegeket — a helytelen útra tévedteket. Vegye fel gondját az árvának és ügyefogyottnak. Emelje fel szavát a visszaélések ellen. A ki ennek a sok követelménynek nem felel meg, legyen különben bármily tudós, hamar elmondják rá: a tiszteleten ur hat napokon láthatatlan, a hetedik nap érthetetlen. Az amerikai fiatal papoknak nem az a kívánsága, hogy nagy egyházközségbe jussanak, hanem, hogy kicsibe. Ott könnyebb mindannak a sok kötelességnek megfelelni, a mi egy hű lelkipásztorra vár. Mikor aztán 5—10 évig kis helyen tudományra, tapasztalatra, keresztyén életbölcsességre tesznek szert, akkor mennek csak nagyobb egyházközségbe. lm, az amerikai papok praktikus, becsületes felfogása. Nagy gyülekezeteik csak az igazán nagy egyházi szónokoknak vannak, pl. Talmagenek, Willisnek. Ezeket vasárnaponként ezer meg ezer ember hallgatja, gyorsírók által lejegyzett beszédüket meg az újságok veszik meg. Pl. Talmage-ét 800 újság vállalat közli szórólszóra, hétről-hétre. Willis beszédeit hetenként 150.000 példányban adják el. Hogy az amerikai lelkészek mily merész harcosai az erkölcsi élet tisztaságának, Dr. Parkhurst new-yorki ref. lelkész esetével igazolom. Parkhurst észrevette, hogy a new-yorki rendőrség nagy visszaéléseket követ el. Utána járt a dolognak tövéről hegyére, s mikor minden adatot összegyűjtött, egy vasárnapi prédikációjában leleplezte az egész bünbandát. Lett erre konsternáció a rendőrség körében ! Parkhurst azonban hajthatatlan, kérlelhetetlen maradt, s nem volt nyugta, a mig egy óriási pör utján célt nem ért. Az egész eset tüzetesen le van irva „Satan's world displayed“ (a sátán leleplezett világa) cimü művében. Gyakorlatias irányú intézménynek tartom a „Yale lectures“ (yalei felolvasások) cimüt is. A „yalei egyetem (Connecticut állam, Newhaven nevű városában) évről-évre meghívja a világ leghíresebb protestáns egyházi szónokait a gyakorlati lelkészekről felolvasást tartani. Ilyen felolvasásokat tartottak idáig Henry Ward Beecher, Dr. John Hall, Dr. W. M. Taylor, Dr. Phillips Brooks, Dr. Dale, Dr. James Stalker. Dr. John Watson. E kitűnő férfiak felolvasásai kiadatván, nemcsak az egyetemi hallgatók épülésére szolgálnak, hanem a gyakorlati theologia irodalmának gazdagítására is. Gyakorlati irányzat szülte a Haskell-féle alapítványt is, a melynek kamataiból oly keresztyén tudósok nyernek tiszteletdijat, a kik Indiába utaznak és a keresztyénség elveit buddhista tudósok előtt adják elő. Ez irányban John Henry Barrows, az Oberlin főiskola rectora és cambridgei Fairbarn professor lettek hiressé. A kitünőbbnél kitünó'bb egyházi lapoknak se szeri, se száma, s ezek a lapok úgy szerkesztvék, hogy belőlük nemcsak a lelkészek, de az egyháztagok is tájékozás, és épülést nyernek. A kik meg valamennyi egyházi lap legjobb cikkeinek rövid ismertetését óhajtják olvasni a „Religions Review of Reviews't“ járatják. Az egyháztagok könnyebségére készülnek úgynevezett Manual-ek (kézi könyvecskék) a melyek az évi jelentések rövid tartalmát, vallási statisztikát, 'jó könyvek, egyházi lapok és intézmények cimeit foglalják magukban. Ezek a manuel-ek az egyházi ügyek állása felől röviden áttekinthető, megbízható pompás tájékoztatást nyújtanak. Van olyan lap is, a mely az egyházi gazdálkodásra tanít (The Church Economist.) Újságról lévén szó, el nem mulaszthatom az amerikai élelmesség egy példájáról szólni s ez az arany vonalzó nevű társaság ujságvállalata. Ez a társaság helyi érdekű egyházi lapokat nyomtat olyanformán, hogy a 3. és 4. oldalt telenyomatja a keresztyén világ főhireivel, az első és a negyedik oldal üresen marad. Ebből a nyomtatványból mondjuk rendel a newarki lelkész 100 példányt. E 100 példány első oldalára aztán rányomatja : Newarki egyházi lap. Folytatólag az első oldalára rányomatja a helyi egyházi hireket. Hogy pedig a 100 példány ára megtérüljön, esetleg haszon is legyen az újságból, a 4-ik oldalra newarki és egyéb kérdéseket nyomtatnak. Van olyan újság is, a „Bible Scholar,“ a mely magán utón készíti elő az evangélistákat hivatásuk betöltésére. Ugyanezek használatára készült a „Marked new testament“ (megjelölt ujtestamentom) is, a melyben a legfontosabb vitáknál, megbeszéléseknél előjövő helyek vörös tintával vannak aláhúzva, másféle figyelmeztetésekkel, kézjegygyei ellátva. Igen áldásos gyakorlati intézmény a keresztyéni ifjúsági egyesület, a mely Amerikában nagyon el van terjedve. Áldásos különösen azért, mert a fiatal embereket gyűjti össze keresztyén munkásságra, a kik egyéb
