Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-10 / 10. szám

159

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

160

ként az egyházi munkálkodásban részt nem vennének. A mennyiben a pápai gyülekezet tagjai a keresztyén ifjúsági egylet felől tudtommal illetékes egyén utján bő tájékozást nyertek, ez egyletek 1899. évre szóló évkönyvéből csak egy ifjúsági palota berendezését akarom közölni, földszint van a ruhatár, uszoda, vetkőző fülkék, tornaterem és kuglizó helyiség, az emeleten meg olvasóterem, könyvtár, étterem, karzat, a honnét a tornázást lehet látni, a második emeleten pedig nagy előadási terem és tanuló szobák.

Az egész világon 5075 keresztyén ifjúsági egyesület van, a tagok száma 465,902; a birtokukban levő épületek és telkek stb. értéke 61,335.000 frt. Az 1898. évben a kér. ifjúsági egyesületek céljaikra 1,107,534 frtot költöttek. A kér. ifjúsági egyesületek működését 819, állandó évi fizetésű, úgynevezett general secretary (vezértitkár) vezeti, a kik legnagyobbrészt e célra külön kiképzett buzgó keresztyén ifjak. A vezértitkár képzőintézet egy 13 emeletes chicagói palotában van elhelyezve. A tanterv a következőkből áll: A Biblia tüzetes ismerete. A keresztyén vallás védelme. Keresztyén vallás és természettudomány egymáshoz való vi. szonya. A keresztyén egyház történet. Társadalmi problémák. Sociologia. Ethika. Anatómia. Physiologia. Rep. roductio. A tornázás elmélete. Egészségtan. A tornázás története és bibliográfiája. Anthropometria. Physicai diagnosis és testgyakorlás; rendelések. Szárazföldi és vizi játékok. Első segélynyujás. Paedagogia. Kér. ifjúsági egyesületek szervezése. Ekesszólástan. Természettan. Könyvvezetés. BALOGH ELEMÉR.

Az Ur Jézus Krisztus szenvedésének története a négy evangyéliom szerint.

(Folytatás.)

No most tekintsünk még egyszer a J. Krisztusra, a kinek az Atya mindeneket hatalmába adott; a ki az Atya kebeléből jött s most az Atya jobbjára megy, az ő örök trónjára — és olvassuk tovább : és létévé az ő felső ruháját és egy kendőt vévén körülköté magát; azután vizet tölte a medencébe és kezdé mosni a tanítványoknak lábaikat és megtörténi a kendövei, melylyel magát körülkötötte vala. Milyen lassan, ünnepélyesen, vonásról vonásra beszéli el ezt János. Kezdé. . . valahányszor e helyet olvasom, ezt mondom magamban: megállj, vigyázz : mert csendes, nyugodt lelket, imádságos hangulatot kíván ez. Az a Jézus, a kinek az Atya mindeneket kezeibe adott, ezekkel a kezekkel nem a kezeket, hanem a lábakat mossa. Az a Jézus, a kiről Keresztelő János azt mondta, hogy ő nem méltó arra, hogy csak a saruja szijját is megoldja, ez a Jézus nem tartja magát oly nagyra, hogy tanítványainak — nem hogy a saruszijjait meg ne oldhatná, hanem hogy a lábaikat meg ne moshatná. Ki merte volna ezt hinni, ha az Ur valóban meg nem tette volna ? ! Ott áll, letéve felső ruháját (a milyent csak a szabad emberek viseltek) s egy szolga vászonkendőjével körülkötve magát; kezében medence : valóban meglepő kép ! A mi

nagyot és szépet csak képes felmutatni a világ, az mind eltörpül és semmivé lesz ilyen alázatosság mellett.

Igen valószínű, hogy az Ur a lábmosást Péternél kezdte. Péter tűrhetetlennek találván azt, a mit az Ur vele cselekedni akart, megütközve, elbámulva kérdi: Uram, te mosod-e meg az én lábaimat ? Te, az Ur, nékem ? ! Ah Uram, megállj ! En vagyok a te szolgád ! Nemde nem úgy érezzük-e, mintha csak a mi ajkainkról vette volna e szavakat Péter ?! Azonban a szerénység, a melylyel nem akarta elfogadni Urától ezt a szolgálatot, csak földi, csak emberi erénye volt Péternek. Olyan szemek, a miket a kegyelem megvilágositott, könnyen felfedezték a visszás és kevély akaratosságot, a mi ez alatt a szerénység alatt rejtőzött. Persze Péter még nem tudta, hogy mit jelent ez a lábmosás; de hisz bekötött szemmel is engedelmeskednie kellett volna az Urnák és meg kellett volna nyugodnia a büntetésben , mert büntetés, lecke volt a lábmosás ! Súlya éppen Péterre nézve abban állott, hogy az Ur olyan szolgálatra adta magát, a mire ő, a nagy Péter, nem volt kész. Péter azonban még akkor se adja meg magát, a mikor az Ur megmondja neki, hogy később meg fogja tudni, mit cselekszik vele. Az én lábaimat soha meg nem mosod — mondja. Ez úgy hangzik, mintha csak ezt mondaná : és ha valamennyien mind oly tiszteletnek lennének is, hogy megengednék neked mosni a lábaikat: én soha se engedhetem meg. A mikor pedig az Ur sejteti vele, hogy mi az értelme e cselekedetének, t. i. tisztára mosás a bűntől (51. zsolt. 4. v.) — és ezt mondja neki: ha meg nem moslak, nem lészen néked hozzám semmi közöd — ez már elragadja a heves tanítványt; mert hát hová menne, ha semmi köze se lenne ahoz, a ki élete neki ? ! Ha heves volt a vonakodásban, most még hevesebb az engedelmességben. Odaadó szeretettel mondja : Uram, nem csak lábaimat, hanem még kezeimet és fejemet is! Tégy velem a mit akarsz, csakhogy közöm legyen hozzád. Igen, én bűnös, tisztátalan ember vagyok, moss meg engem, hogy hófehér legyek. (Zsolt. 51 : 9.)

Monda neki Jézus: a ki megferedett, nem szükség, hanem csak hogy lábait mossa meg; inert mindenestől tiszta, ti is tiszták vagytok. E szavaival a Mester tanítványának hevesen buzgó szeretetét csendes józanságba tereli és kezünkbe adja e jelképes cselekvény megértésének kulcsát. Péter kezeit és fejét is oda nyújtotta mosásra; ezek azonban már megvoltak mosva a szokásos reggeli fürdőben. Ehhez most az Ur egy hasonlatot fűz. Miként annak, a ki fürdés által egészen megtisztult, nincs szüksége másra, mint arra, hogy lábait megmossa, hogy a gyaloglás közben rátapadt szennytől és portól megtisztuljon: igy nektek is, a kik az én bennem való hit által megigazúltatok, nincs másra szükségtek, minthogy az én szeretetem által engedjétek megtisztittatni magatokat azoktól a bünfoltoktól, a melyek, mig e világon vagytok, megtisztátalanitanak benneteket. Ez a folytatólagos megtisztítás egyáltalán szükséges. Mert a ki azoktól az egyes hűtlenségektől, a mikbe tudtán kívül is beleesik, és azoktól a titkos hibáktól,