Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-17 / 11. szám
175 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 176 tilag kimondotta, hogy esperesi minőségben szerzett érdemeit jegyzőkönyvben megörökíti. Vecsei Sándor visontai tanító tanítóskodásának 40 éves jubileumán az egyházmegye magát az elnökség és a tanügyi bizottmányi elnök által képviselteti. Újonnan választott esperes, Nagy Lajos lábodi lelkész, ur, az ünnepélyes eskü letétele után, a lelépő esperes ur által meleg szavakkal üdvözöltetvén, — esperesi székét hosszabb székfoglaló beszéd tartásával foglalta el, (a mely beszédet jövő számunk hozza. Szerk.) Kiváló erőket nyert egyházmegyénk Kulin Sándor kaposvári kir. ügyész, Sárközy György barcsi szolgabiró és Dr. Héjas Imre főgyrnn. tanár urak személyében, a kik közül a gyülekezetek részéről beadott szavazatok többségével a két első tanácsbiróvá, utóbbi egyhm. vil. aljegyzőjévé választatván: hivatalaikat ünnepélyes eskütétellel foglalták el. Felsőbb helyről vett utasítás következtében megvizsgáltattak az egyházmegye felügyelete alatt álló pénztárak s a beterjesztett jelentések alapján a 4, illetve 5 pénztár közül csak egy pénztárra nézve rendeltetett el, egy kis szabálytalan kezelés miatt, az újabb vizsgálat. Megerősítést nyertek a múlt év vége felé megejtett m.-újfalui, gyöngyösmelléki és m.-ladi lelkészvátasztások. Újonnan választott esperes ur javaslata folytán, határozatban kimondotta a közgyűlés, hogy az egyházmegyei járulékok, az egyházmegyei pénztár rendbehozása és rendbetartása céljából, a gyülekezeti pénztárak által felerészben minden év ápril 1-re, felerészben dec. 31-ig fizetendők; ugyancsak esperes ur javaslatára határozattá lett, hogy ezután a fegyelmi bizottsági jegyzőkönyvek, a közgyűlési jegyzőkönyvek függelékei gyanánt, vagy külön is egész terjedelmükben kinyomattassanak, kivéve a zárt ülésben tárgyalt ügyekről felveendő jegyzőkönyveket, melyekből csak a határozat vagy Ítéleti rész leend kinyomatva, indokolás nélkül. Nagy Lajos ur esperessé választása folytán megüresedett egyházker. képviselői állásra Barakonyi Kristóf volt esperes ur választatott. Gárdonyi egyházközség azon kéréssel járult a közgyűlés elé, hogy a dombói egyházzal 1831-ben kötött szerződésen alapuló társas viszony felbontásával engedtessék meg neki egy uj templom építése, melyben a közös lelkész minden második vasárnapon istenitiszteletet tartana s minden nagy ünnep másod napján úrvacsorát osztana. A kérelem nem teljesittetett. Sajnálom, hogy nem tudok határozott tudósítást küldeni arról, Hogy Héjas Pál főgyrnn. tanár nyudijaztatása iránti kérelme miként intéztetett el. A főgyrnn. ügyeit illetőleg csak annyit tudok, hogy az épitőmester az uj gymnasiumi épületen a hiányokat kijavította s vele többé az igazgatótanácsnak, illetve az egyházmegyének nem lesz számadása. Előbb kellett volna emlitenem, hogy id. Csire István n.-bajomi lelkész, az egyházmegye volt főjegyzője által e lap hasábjain ellene emelt vádak tisztázása céljából, önmaga ellen fegyelmi eljárás megindítását kérelmezte ; a közgyűlés azonban a hirlapi közlemények által becsületét s papi raputatioját megsértve nem látván, — kérelme felett napi rendre tért. Mindent nem irhatok meg, de nem is akarok, mert azok a dolgok, a melyekről még Írhatnék, e lap olvasó közönségét bizonyára nem fognák érdekelni még úgy sem, mint azok, a melyeket eddig felsoroltam. Az Ur Jézus Krisztus szenvedésének története a négy evangyéliom szerint. (Vége.) Ti engemet igy hívtok: Mester és Uram. Es igazán mndjátok, mert az vagyok. Annakokáért, ha én megmostam a ti lábaitokat, Ur és Mester lévén, néktek is meg kell mosnotok egymás labait; mert példát adtam néktek, hogy a mint én cselekedtem veletek, ózonképpen cselekedjetek ti is. Igen fontos az minden keresztyénre nézve, hogy tudja, voltaképpen mit is parancsol itt neki az Ur. Hogy valyon betű szerint kell-e értenünk e parancsolatot és külsőleg kell-e megmosnunk egymás lábait? Bizonyára, ha atyánkfia lába kívánná e szolgálatunkat. Ez esetben nem volna szabad igen finomnak tartani kezünket erre se. Lám Pál apostol is azoktól az özvegy asszonyoktól, a kiket a szegények gondozására alkalmasoknak tartott, megkívánta, hogy „a jó cselekedetekben jó bizonyságuk legyen“ s e jó bizonyságok közé számítja, ha az illető „a szenteknek lábaikat megmosta.“ (1. Tim. 5: 10.) Az a szeretet, a mely alkalmazkodik az időhöz és a szokáshoz, mindenkor és minden utón megtalálja a lábmosás helyes módját. A mi mostani lábbelink mellett nevetséges is lenne annak betii szerinti utánzása, a mit az Ur tett; meg alkalmatlan is lenne. Mindemellett mégis az tartja meg az Ur parancsolatát, a ki semmi szolgálatot se tart kicsinynek és lealázónak magára nézve s a ki épp ezért önmegtagadó szeretettel szolgál attyafiának úgy és akkor, a hogy és a mikor arra a körülmények által felhivatik; kelljen bár a lábát megmosnia, vagy kezét megtörölnie, vagy szeméből a könnyet kitörölnie, vagy a leikéért őrködnie és imádkoznia. Tudták ezt jól a tanítványok és az első keresztyének is, a kikben szintugy lágolt a testvéri szeretet. Ok a lábmosásból nem csináltak betű szerinti törvényt, hanem annak felfogása szerint törekedtek megvalósítani, a ki Ur lévén mindenek felett, az övéi között olyan volt, mint egy szolga; a kinek semmi alacsonyság se volt oly alacsony, hogy szeretetének magassága le ne nyúlt volna bele. Tekints az Apostolok Cselekedeteibe és az apostoli levelekbe s meglátod, hogy azokban a legjobb módon szokásban volt a lábmosás. Most a pápa minden évben megmossa a lábát 12 szegénynek zöld csütörtökön — valyon lecsillapítja e ezzel lelki ismeretét a mennyei király e szavaira vonatkozólag : a pogányokon uralkodnak az ö királyaik és a kiknek azokon birodalmuk vagyon, jóltevöknek hivattatnak • ti pedig nem úgy ? Ugyan melyik lábmosás tetszik az Istennek, ez a római-e, vagy az, a mit csendben gyakorolnak az ő szegényein és betegein,
