Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
147 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 148 Mi a legtöbb ujabbkori tudóssal határozottan a keleti egyház felfogásához csatlakozunk, a mennyiben szerintünk mind a két evangélista Jézusnak ugyanazon beszédét hagyta fenn különböző formában ugyan az utókornak s annak is megadjuk az okát, miért tér el Lukács Mátétól. Vegyük sorba. 1. Máté szerint a prédikáció színhelye a hegy, Lukács szerint a síkság. Melyik a valószínűbb? A Máté közlése. Lukács, a ki evangéliumát, a mint a jelek mutatják s átalában elismerik, a pogány-keresztyének számára irta (e mellett bizonyít az is, bogy a zsidókeresztyén gyülekezetek az első századokban Lukácsról mint evangélistáról s az ő neve alatt fennmaradt műről mitsem tudnak), tehát ez a Lukács semmi súlyt nem helyezett arra, hogy hol rajzolta le Jézus az Isten országának a legteljesebb képét. De Mátéra, a zsidóra s evangéliumának olvasóira, a zsidó-keresztyénekre nem közönyös az, sőt inkább Isten üdvtörténeti tényében nagy jelentőséggel bir. Azonban nem Mátétól származott a beszéd színhelyének kijelölése, hanem minden jel azt mutatja, hogy ő a valóságos történeti tényt adja elő. Maga a hegy magasságával a legmagasabbra, Istenre figyelmeztet, még ha nem nyúlnak is csúcsai a felhők közé. Közelebb a felhőkhöz, közelebb az égbolthoz, közelebb Istenhez. S a ki Istenhez akarja emelni fel az embert, a ki egy uj világot szándékozik teremteni a szivekben, uj világosságot önteni a gondolatban, a ki igy az embert egészen magáévá akarja lefoglalni, hogy földi viszonyaiból kiragadva, világias gondolkozásmódjából kivetkőztetve egy uj világba emelje, Istenhez közelebb vigye: a ki, mondom, ilyen céllal lép fel s egy ily cél megvalósítását tekinti életfeladatának, hivatásának, az egészen természetesen cselekszik, ha már e fontos munkájának színhelyét is akként választja meg, hogy maga a környezet is magasztos célját támogassa önként és ellenállhatlanul. ben, mint a másikban (20. v. ö. Mt. V. 3 és 43, 44. v. ö. Mt. VII. 16, 18.); 2. Máténál ülve, Lukácsnál állva beszél az Ur; 8- Máté a hegyen, Lukács a sikon beszélteti Jézust; 4. a Máté-é szerint még csak 4 tanitványa van Jézusnak a beszéd tartásakor, Lukácsé szerint mind a 12 megvan. Mi mindezen nehézségeket az evangélisták emlékező tehetségében látjuk gyökerezni s az eltéréseknél hitelesebb tanúnak valljuk Mátét, (ki maga is Jézus tanitványa volt s ha talán még elhíva nem is, a mint Mt. IX. 9-ből sejtjük, de a hallgatóság körében bizonynyal ott volt), mint Lukácsot), a ki csak szóbeszédből hallhatott az Úrról, hiszen Pál apostol térítette őt meg, igy bizonyára nem látta Jézust soha életében (maga is valamelyik kis-ázsiai városban született s ott folytatta orvosi pályáját). — Dr. Erdős József (Prot. Szemle 1897. évfolyam) szerint „az Ur, miután a hegy emelkedett térségén szólott tanítványaihoz és a sokasághoz, a hegy alján elterülő tisztás térre lejőve, itt folytatta s befejezte beszédét ugyanazok előtt, kik körötte voltak s beszédét elejétől végig hallgatták.“ Később: „itt csakis ugyanazon egy beszéd két szerző által való közléséről, de nem két különböző beszédről lehet szó.“ Azonkívül, hogy itt önmagával ellenmondásba keveredik Erdős, egyenesen már a kezdet illúzoriussá teszi az ő felfogását, mert ha ugyanazon sokaság előtt folytatta beszédét a hegyről lejőve, miért kezdődik ez a „folytatás“ éppúgy, mint a kezdet (V, ő. Mt. V. 3—12. Luk. VI. 20—21-gyel). Hogy más ok is hatott Jézusra ebbeli elhatározásánál, az is kétségtelen. O, a ki isteni kijelentést látott az ó szövetségi Írásokban, ki Mózest és a prófétákat, mint egyenesen Isten küldötteit tekintette, a ki kegyeletes tisztelettel óvta a törvény tekintélyét s védelmezte a farizeusok és írástudók bonyodalmas és szövevényes hozzáadásaitól, pótlékaitól, melyek megnehezítették a vallásos életet s ez által veszélyeztették magának a törvénynek tekintélyét, ő a Jézus, ki elejétől fogva tudatában volt annak, hogy az általa hozott világosság uj szövetségi viszonyt teremt Isten és ember közt: ő mint második Mózes, mint tökéletesebb törvényadó, ha hegyen adja ki a kegyelem szövetségének magasztos elveit: az egészen természetes. Hol, melyik hegy volt ez a másik Sinai hegy ? hol fekszik az a hely, melyet valóban szentté avatott Jézus az ő fenséges programmbeszéde által: ez a kérdés nem lehet közönyös azok előtt, kik lelkesülnek, rajonganak Jézusért és a jézusi eszmékért. Ott kell keresnünk a helyet Galilea keleti oldalán, Kapernaum közelében. Ott tündöklik a Genezáret vagy Tibériás tava, visszatükrözve a felhőtlen kék ég lélekemelő pompáját s emlékeztetve a bennünk tükrözés végett lehozott mennyország képére. „Csodálatos szépségű a Genezáret tó környéke — mondja Jézus (de bello judaeo). Már termékenységénél fogva önmagától szüli a föld a buja növényzetet, melyet a földmivelők nemesitett növényfajokkal szaporítottak, mert a légmérséklet mindennek nagyon kedvez. Nagy bőséggel tenyészik ott a hideget szerető diófa és a forróságot kedvellő pálma, ott nő egymás mellett a füge- és olajfa, melyek enyhébb levegőt kívánnak. Mintha csak versenyre kelnének egymással a természet erői.“ Ennek az Istentől különösen megáldott tómelléknek északi részén feküdt az a Kapernaum, melyről a Hegyi beszéd végén úgy Máté, mint Lukács szólanak, a melytől egy német mérföldnyire esik a hagyomány által a beszéd színhelyéül tekintett hegy, mely a szent föld zarándokainak leírása szerint dél felől hosszú alacsony dombnak látszik, kelet és nyugat felé két csúcscsal, a miért mai napság is szarv a neve s e hegytől nyugotra feküdt szép citrom- és narancskertek közé ékelve Kapernaum. A keleti csúcs fent 19 lépés hosszú és 16 lépés széles, ennek a térnek közepe táján egy kissé emelkedett helyen áll egy kis kápolna, jelezve a helyet, a hol Jézus állott a beszéd tartása alttt. A hegy Körte (Reise ins gelobte Land) szerint prédikáció tartására nagyon alkalmas, tetején lapos tér, oldala szelíd hajlású, a hol sok nép hallhatta Jézust. Távol Galileának gazdag, viruló mezeje, északra a hófedte Hermon, nyugatra az erdődús Karmel és kőhajitásnyira a hegytől és erdőtől koszoruzott Galileai tó. Felette a dél felhőtlen kék ege. —• Valóban templommá Ion a hegy s a természet romlatlan gyermeke itt, e bűbájos helyen, fogékonyabb volt a mennyei örök igazságok befogadására, mint akár a legfényesebb jeruzsálemi templomban lett volna. A ki a természetet úgy szerette, a ki sokszor éjszakákat töltött a vallásos elmélkedések között a hegyeken, a ki
