Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-03 / 9. szám
141 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 142 így folyt le a theologusok conferentiája. Azt hiszszük, commentárt fűzni hozzá felesleges, mert ha öszszöjöveteleikkel mást nem érnének is el, mint csak azt, hogy a testvér intézetek növendékeit és tanári karát személyesen is megismerhetik — már ez magában véve annyi tapasztalást, tájékozódást nyújt, hogy összejöveteleikről csak méltánylással emlékezhetünk meg. De van az éremnek még másik oldala is. Az öszszejövetelek nemcsak ezt akarják elérni, hanem szellemileg is hatni, munkálni törekesznek. Egymás munkáit fölülbírálva, viselt dolgaikat ellenőrizve, képességük fejlesztéséről saját maguk gondoskodva — szinte lehetetlen, hogy a tanácskozás eredménye áldásos ne legyen. Lehetetlen, mert a jövő conferentián számolniok is kell már arról, hogy mit tettek az elmúlt évben és ekkor — úgy hisszük — egy akadémia sem szeretne hátrább maradni, úgy hisszük, mindegyik tükörként akarná majd oda állítani a maga munkásságát. Jól van ! Csak szorgalom és kitartás legyen a jelszó, az eredmény akkor már is fényes lészen. Huszonöt éves jubileum Császáron. Megható és párját ritkító szép ünnepély folyt le febr. 16-án a császári népes gyülekezetben. Ugyanis Mészáros Miklós, ottani főtanitó háládatos tanítványai — azon alkalomból, hogy 25 év óta működik az ő körükben kiváló sikerrel és szorgalommal — a saját lelkűk sugallatából gyönyörű szép jubileumi ünnepélyt rendeztek tiszteletére, — mint szónokuk magát kifejezte — némi viszonzásául annak, hogy őket nemcsak a tudományok szép kies mezején vezérelte, hanem valódi atyai szeretettel nevelte is és sziveikbe a tiszta erkölcs s minden nemes érzés magvait elhintette. Az ünnepély ^1/2 órakor vette kezdetét a templomban , mely már jóval előbb zsúfolásig megtelt helybeli és vidéki tisztelőkkel. Az ünnepélyt Hörömpöli Mihály, nyug. községi jegyző nyitotta meg, kiemelvén, hogy a nemzetek létalapja a vallásos nevelésben gyökeredzik s a néptanitó az állami élet legfontosnbb tényezői közé tartozik. Beszéde után az egyház, a község és az énekkar nevében három tagú küldöttség ment az ünnepeltért, hogy bemutassa őt az ünneplőknek. Ez alatt az általa alapított énekkar a „Szózat“ egy versét énekelte. Ennek végével a megjelenő jubilánst, szívből fakadó éljenzés fogadta. Most Gartsik N. Sallay István lelkész üdvözölte a főtanitót a presbyterium élén „szivének legbensőbb sugallatából,“ elismerését nyilvánítván odaadó buzgósága — és szorgalmáért. Ezután Lőrinczy György, tanfelügyelő állott fel és körülbelül ezeket mondotta: ha — úgymond — hamarább tudomásomra jutott volna, hogy mi készül itt, más formában is kifejezést adtam volna tiszteletemnek, hogy méltányoljam az érdemet; mert, hogy önnek tanító ur, érdemei vannak, bizonyítja e szép ünnepély, melyet a halás szivü tanítványok rendeztek ; mely csak gyümölcse már az ön által elhintett magnak. Az ön érdemei túlterjedek e község határain. Azért abba a koszorúba, melylyel körülveszik tanítványai, én is tűzök egy rózsát, egy virágot. Ezzel egy felsőbb helyről jött — s bizonyára becses — levelet adott át Mészáros Miklósnak, azt kívánva, hogy őt testi lelki erőiben éltesse az Isten a másik 25 évig a társadalom javára ! A község nevében Szakái Rezső jegyző mondott üdvözlő beszédet. Következett a tatai egyházmegyei tanítótestület, melynek nevében Mohácsy János elnök üdvözölte a kiváló kartársat. A régi tanítványok megbízásából Bagócsi Ferenc bognár szólt a tisztelet és szeretettől könyezett tanítóhoz oly nem várt ékesszolással, mely minden jelenlevőt ámulatba ejtett és soknak a szemében könynyeket fakasztott. Az ünnepelt által alapított énekkar és olvassókör nevében Beke Pál beszélt higgadtan és okosan. Végül az ismétlő és mindennapi iskolások részéről egy fiú és egy leány mondott üdvözlő beszédet hálás szívvel, meghatottam A beszédek közben a tanítványok két, művészi kivetelü, ezüst talapzatu sütemény tartót és egy bőr tokban arany és ezüst ajándék tárgyakat nyújtottak át, mintegy 3—400 korona értékben. Ezek után Mészáros ur elfogódott szívvel megköszönte a hálás tanítványok és ünneplők ragaszkodását és szeretetét. Most az énekkar a Hymnust énekelve, a közönség oszolni kezdett, miközben még a hívek nagy lelkesedéssel elénekelték a CXXII. zs. azon részét, mely igy kezdődik : „Légyen te kőfalaidban Csendesség és jó békesség.“ Mi pedig mindnyájan mélyen meghatva távoztunk a szent helyről s volt igen sok köztünk, a ki az egész ünnepély tartama alatt folyton könnyezett a megindulástól. Ilyen volt az ünnepély, melyet egy lelkes nép az érdemnek rendezett. Van még hit, van még lelkesedés, van idealismus! Adjon a jó Isten sok ilyen tanítót, sok ilyen népet! Akkor nem félthetjük hazánkat, egyházunkat ; akkor nem vehetnek azon diadalmat a pokol kapui; akkor megvirrad a sötétségben ülőknek; akkor lelki testi boldogság honol a haza téréin s egyházunk falain kívül és belül. Még csak azt említem meg, hogy a jelenlevők közt Aradról, N.-Kőrösről is voltak; továbbá egy doktornő és egy lelkészné, mint a jubiláns tanítványai, a vidékről az intelligencia és a helybeliek valláskülömbség nélkül. Este bankett volt és három teremben tánc a vendéglőben zene mellett és sok-sok felköszöntő. — I.
