Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

139 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 140 dem én, lehet-e ott szó vallási közönyről, a hol a ke­resztyén vallásnak ennyi különféle árnyalata tud kiala­kulni, sőt mi több, fenn is tud maradni és hitéről a szeretet munkái utján oly nagy tanúbizonyságot tud tenni ? Lehet, hogy az árnyalatok egyikében, másiká­ban sok gyarlóság van, de én nem tudom az elisme­rést egyik felekezettől se megtagadni, mert látom, hogy a legtöbbnek versenye nemes verseny : szent eszközök­kel szent célért, önzetlenül, önkéntesen küzdeni. (Folyt, köv.) Theologus conferentia. (Vége.) A szeretetvendégségen az igazi, benső szeretet megnyilatkozása mellett még kedélyesen is töltöttük az estét. Thea után ugyanis a következő programúiban gyönyörködhettünk. 1. Női énekkar, Zongora kísérettel. 2. „Uram, ime a kit szeretsz beteg,“ irta Kecs­keméti Ferenc — szavalta Rajnai Irén. 3. Vargha Gyuláné beszólt „A Megváltó isteni erejéről. 4. A vak (ang. ford.) szavalta Csiky Erzsiké. 5. Női énekkar, zongorakísérettel. 6. ítélet — irta és szavalta Győri Ilona. 7. Dr. Kecskeméthy István kolozsvári theol. ta­nár a szeretetvendégség történetéről s annak fontossá­gáról beszélt. 8. Dr. Szabó Aladár Lukács evang. II. r. 29— 30. versei alapján biblia magyarázatot tartott, mely után Forgács Gyula budapesti senior imádságával a szeretetvendégség véget ért. A következő nap kezdődött aztán a tulajdonkép­peni conferentia. Reggeli 8 órakor a ref. főgyrnn. nagy­termében megcsendült a 37-ik dicséret első verse, melyet dr. Szabó Aladár 1 heol. igazgató buzgó imája követett. Majd az ifjúsági vegyeskar Krausz Gusztáv énektanár vezetése alatt elénekelte az „Erős várunk“-at, Mészáros János budapesti theologus pedig rámutatva az általá­nosan ismert közállapotokra, nagy lelkesedéssel és meg­győző érvekkel fejtegette és mutogatta prédikációjában a leendő lelkészek kötelességeit. Végénekül a nagy­számú érdeklődők és a conferentia tagjai a 37-ik di­cséret 2-ik versét énekelték el. Az istentisztelet után a budapesti ref. theol. ta­nári kar részéről dr. Szabó Aladár igazgató, az ág. ev. testvérek részéről Dianiska Fr. segédlelkész, a buda­pesti ref. ifj. egylet részéről pedig Makay Lajos üdvö­zölték a conferenciát. Rövid válaszadásával azonnal megkezdődött a kitűzött tételek tárgyalás, melyek kö­zül első volt: „Evangélium és tudomány,“ — referense Görömbey Péter debreceni ref., conreferense pedig Németh Károly soproni ág. ev. theologus. Élénk, mondhatnánk heves eszmecsere fejlődött ki, melynek eredményeként kimondta a conferentia, hogy a vallás és tudomány egy, hogy minden jól felfogott bölcselkedés és tudo­mány, Istenhez vezet. Rövid szünetet tartottak ezután, mialatt a conferentia tagjai magukat lefényképez­­tették. Második tételül: „A theologusok gyakorlati kép­zése“ volt megvitatandó. Referens ifj. Porkoláb Gyula eperjesi ág. ev., conreferense Soós Károly pápai ref. theol. Mindketten más-más szzempontból fejtegették tételü­ket, mely azonban még nagyobb bepillantást engedett a kérdés fontosságába, úgy hogy az egymást teljesen kisegítő értekezések alapján a conferentia a theolo­gusok képzésének legfontosabb eszközéül első sorban a bibliát, annak tanulmányozását, a helyes értelme­zésében és magyarázásában való gyakorlást, e célból biblia magyarázó órák tartását, a vasárnapi iskolák fel­állítását és a vallásos estélyeket tekinti. 2. A buzgó és rendszeres imádkozást. 3. A predikálást s az egyházi szónoklatban való jártasságot. 4. Gyakorlati seminariumi órák tartását. 5. A gyermekek valláserkölcsi oktatásában való részvételt s bővebb ismeretet a gyermeknevelés terén. 6. A lelkész minden irányú hivatalos működésé­nek s az egyházi életnek alapos ismerését. 7. Templomi és temetési énekeink szorgalmasabb és bővebb tanulmányozását. 8. A társadalmi élet hanyatlásának, céljainak, hi­báinak, irányának megismerésére való törekvést, a tár­sadalmi életben való részvételt. 9. A tiszta, jellemes életet. A A harmadik tétel „Protestantismus és szabad­­elvüség“ a sárospataki akadémia hallgatóinak meg nem jelenése miatt — elmaradt s igy a két megvitatott té­tel után csak a jelentések és indítványok voltak még hátra. Ezek közül megemlítjük első sorban azt, hogy az öt református theologia közlönye az összes magyar protestáns theológiák tulajdonává lett és ezentúl álta­lánosan, protestáns közlöny címet fog viselni. Majd a eonferentia minden akadémia képviselői közül megbízott egyet az ifjúsági evangéliumi egylet megalapításával, kivéve természetesen azon helyeket, a a hol már szervezve van. Nánássy Lajos a Közlöny szerkesztője olvasta ez­után fel évi jelentését a Közlöny állapotáról. Felmu. tatva a munkásságot, különösen kiemelte a békés egyet­értést, mely még eddig egy esetben sem engedte, hogy egymással a legkisebb polémiába bocsátkozzanak a cik­­kezők. Szerkesztőül újra Nánássy Lajost választották s végül Csighy Andor debreceni senior, a conferentia egyik elnöke d. u. fél 2 órakor rövid imájával bezárta az ülést. Két órakor az István-főherceg szállodában társas ebéd volt, melyen a conferentia tagjain kívül számos ven­dég is részt vett. Ott voltak: Szilassy Aladár, dr. Ber­­náth István bírók; Farkas József, Szőts Farkas, Petri Elek, Szabó Aladár, dr. Kecskeméti István (Kolosvár) theologiai tanárok; Gergely Antal, Sörös Béla, Koré Endre lelkészek; Vörös István lelkész, volt pápai se­nior, Csűrös István vallástanár és még többen. A ke­délyes hangulat sokáig együtt tartotta a rokon kebleket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom