Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-03 / 9. szám

135 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-136 Amit a felső oktatásra vonatkozólag mon­dott a minister, abból különösen a jogi szakok­tatás reformjára vonatkozó nyilatkozat érdekel bennünket. Megnyugvással vehetjük tudomásul, hogy az a tervezet, amely szerint csak az Ítélő­táblák székhelyein lévő jogakadémiáknál szer­­veztetnének vizsgálóbizottságok, elesik s minden jogakadémia székhelyén lesz vizsgálóbizottság. így nemcsak, hogy a meglévő ev. ref. jogakadémiák megmaradhatnak, hanem esetleg a már meg­szűnteket is, mint p. o. a pápait, életre lehet kel­teni. Egy dolog van, ami bennünket, kálvinis­tákat nem elégíthet ki, midőn azt mondta a mi­nister, hogy amennyiben a harmadik egyetemet meg lehetne csinálni, azt Szegeden csinálná meg. Nem csak a szivünk vonz Debrecen felé, de az eszünk is azt diktálja, hogy az új egyetemet minden esetre Debrecenben kell megcsinálni. Debrecen a tiszta magyarság közepén van, hazánk szivében « közművelődési szempontból első rangú jelentőségű. Régi irodalmi hagyományok fűződnek hozzá. Helyzete, múltja, jelene minden versenytársa fölé helyezik; van virágzó jog­akadémiája, hittani és bölcsészeti facultása.» Már szép összeget gyűjtött össze az egyetem céljaira s erős a hitünk, hogyha biztatást kapna onnan felülről, fényes jelét adná áldozatkészsé­gének és gazdagságának »Debrecenben tanulhatna a magyar ifjúság magyar szellemet; derék pol­gársága körében elsajátíthatná a magyar szoká­sokat s a hajthatatlan jellemet.« Amit a mini­ster a polgári iskolákról, a népiskolákról mond, fényes bizonysága az ő ügyszeretetének s annak, hogy ő maga is tanár ember volt. Érthető, ha mi az iskolák államosításának barátai nem va­gyunk. Középiskoláinkat lassanként úgy is ki­­bocsátjuk kezünkből, legalább a népiskolákat tartsa meg az egyház magának, mert mindig igaz marad, hogy az iskolák az egyház vetemé­nyes kertjei s hogy inig a templom a nagyok iskolája, az iskola a kicsinyek temploma. Nem kételkedünk, hogy az állami iskolák különös gondot fordítanak a vallásos oktatásra, de meg­győződésünk, hogy a vallást nem csak a vallás órákon kell tanitatni, úgy kell azt bele oltani lépten nyomon a gyermekek leikébe. A mini­ster jószándéku törekvése előtt meg kell hajol­nunk mindannyjunknak, más részt azonban igaz, a mit ő mond: nA magyar cultura problémáját nem a kormányok fogják megoldani: csak az egész nemzet együttes erejével és munkájával lesz az megoldható“ Faragó János. Az amerikai Egyesült-Államok egyházi életéről. Balogh Elemér pozsonyi lelkész Pápán tartott szakad előadása, Somogyi K. és Stricker J. főiskolai tanulók gyorsírói feljegyzése szerint. Az amerikai Egyesült-Államok egyházi életét óhaj­tom ismertetni. Be kell vallanom előre is, hogy ismer­tetésem igen fogyatékos lesz nemcsak azért, mert kevés idő áll rendelkezésre az általam összegyűjtött anyag ismertetésére, hanem azért is, mert én Amerikában nem voltam, tehát személyes tapasztalataim se lehetnek az Egyesült-Államok egyházi életéről. A mit én elakarok mondani, annak annyagát az egyes egyházak évi jelentéseiből, tekintélyes egyházi férfiak hozzám irt leveleiből, amerikai újságokból, Euró­pában járt amerikai ismerőseimtől, a vallási statisztika hivatalos kézikönyvéből s egyéb megbizható forrásból merítettem. Munkám fogyatékos voltának bírálásakor szolgál­jon mindez mentségemül. Az amerikai Egyesült-Államok egyházi életét ta­nulmányozván, a különféle vallási életjelenségekben 4 főmozzanatot fogunk találni. Ez a 4 főmozzanat a kö­vetkező : 1. Általános vallásszabadság. 2. Önkéntes munkálkodás az egyházi ügyekben. 3. Az egyházi élet gyakorlatias iránya. 4. A rokon feiekezetek együttműködési, egyesü­lési hajlama. * Lássuk az első pontot. Az egyházi élet az állam­tól független. Az államnak alkotmányszerüleg semmi gondja sincs sem az egyik, sem a másik vallásfeleke­zetre. Az állam csak akkor lép fel valamelyik feleke­zet ellen, ha annak keblében oly dolgok történnek, a melyek a köztisztességgel ellenkeznek, pl. a mormonok többnejüsége. Egyébként az állam hivatalból teljes sza­badságot enged minden vallásfelekezetnek, de őket egy fillérrel se támogatja. Azt hinné az ember első pillanatra, hogy az ál­lam ez eljárása közömbös avagy talán vallástalan fel­fogásból származik. Távol legyen. Annak bizonyítására, hogy az Egyesült-Államnk kormányát se közönbösség­­gel, se vallástalansággal nem lehet vádolni, nehány tényt említek fel. Az állam hathatós támasza a keresz­tyén felekezeteknek a vasárnap szigorú megszentelésére irányuló munkásságban. Az Egyesült-Államok senatusa (képviselőház) üléseit imádsággal kezdi meg. Ennek az imádságnak megtartására nemcsak amarikai papokat, de pl. az épen körükben időző angol papi vendégeket is fel szokták szólítani. Az Egyesült-Államok elnöke a Washingtonban gyülésezo egyházak vezető férfiait az Egyesült-Államok nevében a fehérházba (képviselőház) megszokta hívni, a hol a gyűlési tagokat megvendé­geli, igy óhajtván tisztességet tenni az egyházak mun­kásainak. 1899-ben szeptember 28-tól október 6-ig volt Washingtonban a világ összes református egyhá-

Next

/
Oldalképek
Tartalom