Dunántúli Protestáns Lap – 12. évfolyam – 1901.

IX. Vegyes közlemények - X. Üzleti hirdetések - Lapszámok - 1901-03-03 / 9. szám

Tizenkettedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1901. március 3. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. fAz egyház és iskola köréből. i dunántúli ev. ref. egyházkernlet hivatás közlönye A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czí­mére küldendők. S­Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, r eclairi atiák Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. * Vita után. A mait heteken tárgyalta a képviselő­ház a közoktatásnak 1901-re szóló költségveté­sét. Visszagondolva az elhangzott beszédekre, kimondhatjuk, hogy a tárgyalás meglehetős szűk mederben folydogált. Az egyházpolitikai kérdé­sek nem háborgatták ugyan ezúttal a tárgyalás nyugodt menetét, de eszmék, mik megterméke­nyítenék közoktatásunkat, nem merültek föl; eredményeket, mik nemzeti önérzetünket növel­nék, akaraterőnket erősítenék, nem constatáltak. Még a hangok is csak a tárgyalás vége felé let­tek emelkedettebbek, mikor a művészeti kérdé­tek tétettek szóvá, akkor is inkább azért, mert személyek voltak érdekelve. A szorosan vett közoktatásügyi vitában csak egy emberről lát­szott, hogy komolyan veszi feladatát, hogy ért is a dologhoz s ez maga a minister volt. Eddigi szokásához hűen most is maga ve­tette be a vitát egy nagy beszéddel, melyben tárcájának minden ágára kiterjeszkedett. Min­denkitől vallott igazságot mondott, midőn azt hirdette beszédje elején, hogy a nemzetek sorsa és életrevalósága nem a harcmezőn dől el, ha­nem abban a békés küzdelemben, mely a cul­tura terén folyik. Minden nemzet annyit ér, a mennyi erőről ebben a küdelemben tanúskodik. Az is igaz, hogy kis nemzetek nem szabhatnak irányt a világ műveltségének, hanem be kell várniok, mit csinálnak a náluknál nagyobb s culturában előrehaladottabb nemzetek. Azért, ha valahol, a cultura terén van jogosultsága a con­servativismusnak, a traditió hatalmának, mert a kapkodás, az örökös kísérletezés sehol sern bo­szulhatja meg magát annyira, mint épen ott. Az egységes középiskola ügye discussio tárgyát képezi mindenütt. Az lesz a jövő iskolája. Am a gerincét ennek az iskolának is a humaniórák fogják képezni, mert bár igaz, hogy nem ma­radhatunk süketek a modern élet követeléseivel szemben, lehetetlen be nem látnunk, hogy a sziv és lélek nemesítésére a mai anyagias vi­lágban nagyobb szükség van, mint valaha volt. Nem alacsonyodhatik le hivatalnokgyárrá a kö­zépiskola jövőre sern: embereket, nemesen érző embereket kell ott nevelni, kik ha nem ismerik is talán a pókok minden fajtáját, tudjanak esz­mékért hevülni, ideálokért lelkesülni, tenni és áldozni is. Tökéletesen igaza van a ministernak abban is, a mit az iskolák túlzsúfoltságáról mond: 60 — 70 tanulót együtt tanítani csakugyan nehéz, de még fegyelmezni is. A baj oka nem az, mintha nálunk talán nem volna elég középiskola. Ami a középiskolák számát illeti, nem állunk hát­rább a legműveltebb államoknál sem; ott van a baj forrása, hogy nálunk mindenki középisko­lába járatja fiát, nem ám azért, hogy müveit ember legyen belőle, hanem hogy úrrá lehes­sen. Iparosok, kereskedők, kiknek virágzó üz­leteik vannak, a világért sem akarják, hogy fiuk is iparos vagy kereskedő legyen, annak már okvetlen ügyvédnek, orvosnak vagy hivatalnok­nak kell lennie. A sokat felpanaszolt túlzsúfolt­ságon sem uj iskolák felállításával, sem hatalmi parancsszóval segíteni nem lehet; egyedüli or­vos itt a társadalom józan esze, mely belátja, hogy nem a tanult ember kenyere a legédesebb. Egyik legfontosabb kérdés a közoktatásügy terén a testi nevelés kérdése, mely kezdettől fogva kedvelt kérdése a ministernek. A szertor­názás helyett a szabadban való játszást karolta fel. Ezért hozta be az alsóbb osztályokban a kö­telező játékdélutánokat. Ezeknek behozatalában bármily nemes intentió vezette is a ministert, kérdés tárgyát képezheti, hogy nem üdvösebb lenne-e a gyermekek testi fejlődésére, ha d. e. 8—10-ig, délután 2—4 óráig volnának iskolá­ban, mint a mostani rendszer, mikor 8—-12-ig kell a gyermeknek iskolában lenni, csak azért, hogy a délutánja szabad legyen.

Next

/
Oldalképek
Tartalom