Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-17 / 7. szám
Tizenkettedik évfolyam. 7. szám. Pápa, 1901. február 17. DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. Zsinattartás és a meghívás Az egyházi közvéleménynek egyik legtekintélyesebb szócsöve, a Protestáns Egyházi és iskolai Lap, mozgatni kezdi hasábjain a zsinat ügyét. Nagyon helyesen! Nyilatkoznia kell a közvéleménynek a zsinattartás felől, hogy a zsinati tárgyak felszínre vettessenek és a konvent csak akkor foghat hozzá az előkészületek megtételéhez, ha az egyházi sajtó megindítja a zsinattartás ügyében a kellő mozgalmat. Nagy veszedelmet rejtene magában az a. különben eltagadhatlanul mutatkozó jelenség, a mely egyházi téren is felülről, a kormányzóktól várna minden kezdeményezést, ha ez a jelenség a közöny jele volna; de reméljük a jobbat, hogy nem a közügy iránti érdeklődés fogyatkozása, hanem leginkább a lelkészeket legközelebbről érintő kongrua-ügy előtérbe nyomulása az az ok, melynek következtében zsinatra semmi készület, iránta semmi hangulat. Készületlenül ne tartsunk zsinatot, ez bizonyára közóhaja egyházunknak, ámde a készülődést sokáig hallogatnunk nem szabad. Meg kell mozdulnunk, nem azért, mert a budapesti zsinat óta immár a tizedik évben vagyunk, hanem azért, hogy e tíz év alatt létrejött s az egyházi életet is közelről érdeklő országos törvények által teremtett helyzetbe bele illeszkedjünk s illetőleg oly intézményeket alkossunk, melyek a törvények által adott javak biztosítására, a bennök rejlő veszedelmek ellen óvakodásra alkalmasok lehessenek, ügy tudjuk, úgy látjuk, hogy sokkal több tárgy kívánkozik egy mostani zsinat zöld asztalára, mint a mennyi akár a debreceni, akár a budapesti zsinatot foglalkoztatta, ezért nagyon itt az ideje, hogy minden figyelmünket utján való lelkészválasztás. az összehívandó zsinat tárgyaira irányítsuk. Fel tehát, tollforgató hitfeleim! hordjuk össze az anyagot, mely feldolgozásra vár, hogy javítsuk a fennálló törvényeket és alkossunk a beállott újabb vis20nyok kívánsága szerint újakat. A budapesti zsinatnak egyik nagy érdeme volt, hogy a korlátolt jelöléssel előkészített lelkészválasztásokból származott sérelmeket megorvosolta, a gyakorlati életben be nem vált intézményeket a haladás utjából félretolta és mondhatni: közmegnyugvásra életet adott a meghívás utján való leik észválasztás intézményének. Miként vált be ez az intézmény? Minden bizonynyal jobbnak bizonyult, mint a korlátolt jelöléssel összekötött korábbi alakja a lelkészválasztásnak. Valóban emelte a lelkészek tekintélyét, önérzetét s békét és nyugalmat szállított sok parokhiába és megannyi egyházközségbe. Ennélfogva senki sincs, úgy hisszük, a ki továbbra is ne kívánná fenntartani a lelkészválasztásnak ezt a formáját. Ámde ennek az intézménynek is vannak sebezhető oldalai, melyek kérdéssé teszik egyszersmind áldásait is. Hadd mutassunk ezekre, mint javítandó részletekre. Legnagyobb fogyatkozása ezen üdvös lelkészválasztási formulának az, hogy mig a meghívást ellenzők nyilatkozatát a Törvény 203. §ában félreérthetetlenül szabályozza, addig nem ad feleletet, elmagyarázhatlan utasítást arra nézve, a mi pedig fontosabb, hogy miként történjék a választók kétharmadának meg hívási nyilatkozata. Ez az oka annak, hogy e nyílt kérdésben teljesen szabadjára hagyott gyülekezetek annyi sok “ * AZ egyháZ éS ÍSk0la köréből. * Az előfizetési dijah * illető közlemények a {]/ 1 r 1 P 1/ ljl'j 11 (egész évre 8 kor., fél■■•rTT” A flDnáotn i cv. rét. egyházkerület nvatalos Közlönye. Kis József Cv v Faragó János felelős szerkesztő osí— íomunkatárs czimére mére UüldendoU. küldendői*. #------------------------------« megjelenik minden vasarnap. ^------------------------------
