Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
93 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 94 Kilenc óra múlt, midőn megkondultak a harangok, hirdetve, hogy a község határához érkezett szeretett főpásztorunk, főtiszt, és Méltóságos Antal Gábor püspök ur, mintegy 20 lovas banderistától vezetve. Féltiz óra volt, mikor a csinosan diszitett diadalkapuhoz érve s zászló díszt öltött udvaron leszállva, a templom ajtó előtt egyházmegyénk szeretett esperese, Nagyt. s Nagys. Czike Lajos kir. tanácsos ur fogadta s üdvözölte az egyházmegye nevében, majd a helyi lelkész, ni. Kelemen János egyhm. tanácsbiró, a presbyterium s egyházközség nevében, örömüknek adva kifejezést, hogy püspök urunk megjelenése által az ünnepélyt fényesebbé, szebbé és magasztosabbá tette. Mind e két, melegséget sugárzó üdvözlő beszédre Főpásztorunk szerető szive egyszerre válaszolva, midőn megköszöni a szives meghívást s fogadtatást, örömének ad kifejezést, hogy az ünneplők közt jelen lehet, mert hisz haza jött, úgymond, annak az egyházmegyének s egyháznak kebelébe, hol 8 évet töltött mint lelkész, a mely 8 évre mindig nagyon, de nagyon kedvesen emlékezik s örül, hogy azok örömében részesülhet, a kiket ő nagyon szeretett s szeret. Mondanom sem kell, hogy az elhangzott üdvözlő beszédek szívből fakadván, szívre is találtak, mert a közönség szemeiben ott ragyogtak az öröm, a szeretet könnyei. Félóra múlva, tehát 10 órakor, midőn a harmadik harangszó is elhangzott, bementünk az Urnák szent házába, mely telve volt ünneplő közönséggel felekezeti különbség nélkül és sokan a vidékről is. A 74 dicséret: „lm bejöttünk nagy örömmel“ 2 első verse után, mely alatt még folytonosan szaporodott a közönség, 1878-ban alakult egyházi énekkar zengett szép éneket teljes precisitással, dicséretére úgy a tagok, mint az ügyes vezető Szily György rektor urnák. Ennek végeztével lépett a szószékre szeretett főpásztorunk, Antal Gábor püspök ur, s buzgó imában kérte Isten jó Atyánk segélyét, hogy áldja és szentelje meg ünneplésünket, majd Pál apostol Kolossébeliekhez írott levele III. R. 16—17, verse alapján : „ A Krisztusnak beszéde lakozzék ti bennetek bőséggel, minden bölcseséggel: tanítván és intvén egymást ti magatok között, psalmusokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, nagy kedvvel énekelvén a H szivetekben a Krisztusnak. És valamit cselekesztek beszéddel vagy cselekedettel, mindeneket a Kr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálákat adván Istennek és az Atyának 0 általa1,1 mondta el remek orgonaszentelési beszédjét, melyben megemlékezett arról, hogy egyházunkat a sok üldözések, viszontagságok között mindig az Istenben vetett hit és reménység tartotta meg, mely hit úgy egyesek, mint a gyülekezetek buzgó imájában s énekében nyert kifejezést. Midőn idézte legszebb énekeink egyikét, mely minden körülmények között vigaszul hatott s hat sziveinkre : „Te benned bíztunk eleitől fogva, Uram, téged tartottunk hajlékunknak,“mintegy villamárara futott végig egész valónkon az Istenben vetett hit vallásos érzésre s megjelentek szemeinkben a meghatottság könnyei. Majd emlité: „Hogy ev. ref. egyházunk tagjai is a haladó kor szózatát megértve, a jót a széppel egyesitendő, hogy az ének, az isteni tisztelet minél szebb és magasztosabb legyen az újabb időben gyülekezeteink ugymás után alkalmazzák a zenét, az orgonát, ezt tévé ez ácsi szent gyülekezet is, ezért állittatá fel díszes orgonáját.“ Igen megható volt, midőn azt mondá : „Hogy valamint az orgona számtalan különféle sípokból van alkotva, mégis gyönyörű összhangzatban szól, úgy legyen összhang, egyetértés az egyes családok, gyülekezet, testvér felekezetek s az egyház s haza lakosai között.“ Végül igen szép imában kérte jó Istenünk áldását az orgonára, a hívekre, az ünneplő gyülekezetre, egyházra, felséges királyunkra s hazánkra. A megáldás után szólalt meg mindnyájunk nagy várakozása között a Kerékgyártó, debreceni orgonaművész által készített uj orgona, Hegedűs nagy-kőrösi kántor ur ügyes kezei alatt, kivált a lágyhangok a salicienal s gamba-viola nagyon szépek. Az orgona hangjai mellett a XXXIII. zsoltár 1. versét énekeltük nagy buzgósággal s meghatott szívvel, melynek végeztével felállott Nagytiszt, és Nagys. Czike Lajos esperes ur, miután az uj keresztelő medence körül megállották a keresztmamák kedves kis keresztgyermekeikkel karjaikon, elkezdette az uj keresztelő medencét felavató remek keresztelési beszédét; beszédje folyamán megemlité: „Hogy valamint az orgonát, úrasztalát, úgy ezt az uj keresztelő medencét is a buzgóság, áldozatkészség, a hithűség állitá fel, hogy itt a kisdedek s mindazok, kik Krisztusunk anyaszentegyházának tagjai óhajtanak lenni, a keresztség szent sakramentuma által abba be vétessenek.“ Emlité, hogy a hívekben: „Az áldozatkészséget, buzgóságot, hithűséget, a szeretet vallása, üdvözítő Jézusunk tudománya ébreszti fel, táplálja s neveli, mely híveit boldogítja földön és az egekben.“ Majd buzgó imában jó Istenünknek áldó kegyelmét kérve az uj szülöttekre, következett a keresztelés, két kis fiú s egy kis leányka vétetett fel üdvözítő Jézusunk anyaszentegyháza tagjai közé. Egyszerű, de megható szertartás volt ez, önkéntelen is eszünkbe jutottak Üdvözítő Jézusunk ama szavai: „Ha ilyenek nem lesztek, mint a kis gyermekek, nem mehettek bé a mennyeknek országába.“ Keresztelés után a XXXIII. zsoltár 2-dik versét énekeltük, melynek zengése alatt eltávoztak azok, kik más felekezetbeliek valának s kik nem óhajtottak a jelen alkalommal szentvacsorával élni. Ének végeztével nagytiszt. Kecskeméthy Jenő d.-almási lelkész s egyhm. tanácsbiró ur lépett a 6 *) kegyes nő adakozásából készített. fehér márvány urasztalához, hogy azon a legelső szent vacsorát kiszolgáltatván, magasztos céljára felavassa. Tán mondanom sem kell, hogy felavató urvacsorai beszéde méltó volt az előbbi kettőhöz, nagyon szépen jellemezte a szeretet vendégségét: „Jöjjetek ide Krisztus hívei ! az hiv titeket, a ki szeret, a ki nem akarja a bűnösnek halálát; hanem életét; az hiv titeket, ki önma*) A hat kegyes nő névszerint: Varga Sándorné Fehér Zsuzsanna; özv. Péntek Imréné Szőnyi Mária; Sz. Nagy Sándorné Péntek Mária; özv. Tonna Dánielné Varga Juliánná; özv. Péntek Miliályné Varga Apollónia; özv. Péntek Sándorné Péntek Juliánná.
