Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-02-10 / 6. szám
95 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-96 gát adá érettetek, hogy titeket a bűnből megszabadítana ; jöjjetek ide, itt találjátok fel azt a boldogságot, melyet a világ minden kincse, minden élvezete nem adhat, a lélek nyugodalmát.“ Mindezt oly meggyőzőleg, hogy szinte éreztük, hogy nem mi. hanem a Krisztus él mibennünk. S mily megható volt midőn : „Kegyes Jézus én imádságomra“ egyik legszebb urvacsorai énekünk mellett odajárultunk a szent asztalhoz, elsőben Főpásztorunk, Esperesünk, alulírott egy komárom-traktusi paptársával, azután férfiak s nők közül sokan. A szent vacsora végeztével, melynek kiosztásánál helyi lelkész segédkezett : „Uram, bocsásd el népedet békével“ zengése mellett hagytuk el a szent hajlékot, igazat adva szent Dávidnak, midőn igy énekelt: „Jobb nekem Uram egy nap a te pitvaridban, mint másutt ezer nap.“ A lelkiek után nagyon természetesen a testiek következtek ; az ünnepi istenitisztelet után csakhamar az ácsi, nagyon szép parocbia nagytermében hivattunk, hol a vendégszerető, jó kedélyű házi gazda, kedves neje, viruló leánykája s a még fölszolgáló Hébék izesebbnél izesebb ételek és italokkal láttak el bennünket. Természetesen, a mi ily alkalmakkor elmaradhatatlan, megeredtek a tósztok, hogy úgy mondjam, áradata. Elsőben esperes ur püspök urra emelt poharat. Püspök ur az ácsi presbyterium, lelkészre az egész gyülekezetre; Kecskeméthy Jenő Cser Vendel ácsi plébánosra. Cser Vendel pleb. ur a felekezetek közti egyetértésre. Alulírott esperes urra. A házi gazda püspök, esperes, majd Kecskeméthy Jenő urra. Püspök ur Csermák Hugó cukorgyári igazgató urra, ki úgy a községi, mint egyházi ügyeknek buzgó pártfogója, nem csak szóval, hanem tettel is, esperes ur az egyházmegye jelen s távol levő papjaira ; kaptak még jó kivánatot az orgonakészitő, ki szintén jelen volt, valamint az orgonán játszó nagy-kőrösi kántor ur, a tanítói kar stb. stb. Már ebéd alatt megzendült a szép cigány zene. A fiatalság csakhamar táncrakerekedett, mert igen szép hölgykoszoru is volt jelen, s bár ott kün hűvös szél fuvalt s hullott az eső, de belől a szeretet melegsége áradott szét, melyet a kedves háziak mindnyájunkkal éreztettek, s mi egy szépen töltött ünnepély kedves emlékével lettünk gazdagabbak s tértünk haza szeretteink kedves körébe. Mielőtt azonban kissé hosszadalmasra vált tudósításom bevégezném, engedje meg a t. olvasó, ha néhány sorban bemutatom azt az óriási áldozatot, melyet az ácsi ev.í ref. gyülekezet csak másfél évtized alatt tett. 1882—83-ban lelkészlakot épitetett 8000 frt értékben; 1889-ben iskolát 12,000 frt; 1891-ben ismét iskolát 7600; 1891-ben az egyház bérháza 1000 frt; 1899-ben toronysüveg, vörös-fenyő, vörösrézből, villámhárítóval 2700 frt; 1900-ban templomi karzatot 1680 frt; keresztelő medence 175 frt; úrasztala 120 frt; orgonára 2600 frt. Összesen tehát 35,875 frt*). Ily *) Megemlítem, hogy 1879-ben, mikor e sorok írója ácsi acad. rector volt, bold. nt. Décsi Bálint lelkész ur idejében restaurá,Itatott a régi templom úgy szólva egészen, csupán a óriási áldozatkészségét látva, lehetetlen, hogy azt ne mondjuk: Az Isten áldása legyen a hitbuzgó gyülekezeten, ennek minden egyes tagján, de jó Istenünk legyen a magvetőkön, a vezéreken, mert hiába a sereg, ha nincs élén jó vezér. A magvetők, vezérek, egyike (Décsi Bálint) már ott porlad az ácsi temető csendhonolta földjében, Nyugodjék békével, áldás emlékére! A másik szeretett Főpásztorunk, ki méltán örvendhetett e napon, látva sok küzdésének, fáradságának kívánt sikerét, a harmadik a jelenlegi buzgó lelkész, ki rövid 4 év alatt ily nagyszerű eredményt tud fölmutatni. Éljenek egyházuk boldogitására, virágzására, mindnyájunk örömére „ad multos Annos.“ Dad. Széky Aladár, ev. ref. lelkész. Augyes f;nzÍEményEh;. — Az előfizetési pénzek szives beküldését kérjük. — Esperesválasztás, A behősomogyi ev. ref. egyházmegye esperese 89 szavazattal Nagy Lajos lábodi lelkész s egyházmegyei főjegyző lett, Peti Lőrinc bürüsváradi lelkész 24 szavazatot kapott. 8zivből üdvözöljük az uj esperest legnagyobb egyházmegyénk élén s kívánjuk, hogy adjon Isten neki erőt, kitartást a nehéz munkához, mely rá várakozik. — Az angol és amerikai egyházi életről igen érdekes előadást tartott ma egy hete nálunk a főiskola nagy dísztermében Balogh Elemér pozsonyi ev. ref. lelkésztársunk, ez a nagy nyelvismerettel biró, széleslátkörü, apostoli leikesedósü fiatal pap. Előadását gyorsírói jegyzetek alapján mihamarább egész terjedelmében közölni fogjuk. Azért most csak röviden emlékezünk meg róla. Megemlítvén azt is, hogy bár intelligentiáuk nagyobb része nem jelent meg, mégis szép, nagy közönség gyűlt össze. Az előadó részére esett teljes eskölcsi sikeren kívül, némi pénzsegélyben a pozsonyi ev. ref. templom-alap is részesült. — Érvénytelen az áttérés, ha halálos betegen fekvő, áttérni szándékozó, idegen lelkész előtt kinyilatkoztatja áttérési szándékát, ha azt illetékes lelkésze előtt két Ízben nem tette. Érvénytelen az áttérés akkor is, ha karzatok maradtak a régiek, az építési költség 8000 frt volt, az. akkori győri püspöki építész építette; ekkor vétetett a megrepedt egyik harang helyett uj harang, tán 800 frt költséggel. Az építkezés alkalmával, midőn a templom háza megett mészgödröket ástak, mintegy 12 sírhelyre találtunk. A koporsókat a szép sárga homokban csak egy feketés vonaZ jelzé, mig a csontvázak teljes épek voltak. A sírok egyikében egy kőkorsót, s egy kis gyermek csontváz mellett kis üvegcsét, tán kedvenc játéka lehetett, találtunk. Miután senkisem tudott arról, hogy ott valaha temető lett volna, sem irás róla nem szólt, úgy vélekedtünk, hogy azok a sírok még a rómaiak idejéből valók lehettek, ezt gyanittatá a különös alakú kőkorsó is. Óhajtottam ezeket fölhozni jelen alkalommal azért, ki tudja? az ácsi ev. ref. egyház vagy község történetének írója nem veheti-e egykor hasznát? Sz. A. i
