Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-29 / 52. szám
857 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LÁP. 858 mérmets hangosan, szükségeinket, bajainkat, sebeinket feltárva, kell kérnünk, követelnünk jogos és immáron elodázhatlan szükségeink betöltését, törvényen alapuló követelményeinket. Ez az előkészítő tervezet is arra enged következtetni, hogy keveset kérünk, keveset kívánunk, az 1848. évi XX. t.-cikknek csak morzsáját, csak parányi részecskéjét! Lehetetlenség volna különben kontemplálni a személyenkénti 2 korona egyházi adót és ezeknek még az első osztályú 4—5 koronát fizető adósok közé besorozta tását.» A tervezet mellett, akárhány családunk lessz, mely állami adójának 100—200 percentjét fogja fizetni egyházi adó címén. Akárhány szegény család van ugyanis 5 tagból álló, a húsz évet is meghaladta már, ez fizetne személyadót 10 koronát, tegyük fel, hogy 5 korona állami adója után 2 koronát, összesen 12 koronát!! Csak ott volnánk a hol eddig, sőt ott sem, mert mig a vagyonosok, a birtokosok terhe könnyittetnék, addig a szegényebbeké, nemhogy csökkentetnék, hanem tényleg s a legtöbb helyen szokszorosan emeltetnék. Nálam, gyülekezetemben például a személyadó egyáltalán ismeretlen! minden egyházi teher birtokaránylagosan vettetik ki, hogy lehetne nálam keresztül vinni, alkalmazni a tervezet kulcsát? micsoda zavarokra, veszedelmekre vezethetne az? Mig most soha panaszkodni nem hallottam a vagyonosabbakat sem az egyházi adózás igaztalansága ellen ? De egyházmegyénk csaknem minden gyülekezetében birtokoránylagos a teherviselés, személyadó nincs mindenütt, s a hol van is elenyészően csekély 20 — 30 kor; a legtöbb helyen ! Egyházmegyénkben lehetetlenség volna keresztül vinni, alkalmazni a kulcsát vagy csak beláthatlan bonyodalmak, küzdelmek árán. Nagyon valószínű, hogy főtisztelendő püspök ur gondos figyelmét vagy kikerülte e körülmény vagy más egyházmegyebeli, esetleg — mivel a tervezet általánosítani akar — többi kerületbeli, Baranya, Erdély tűrhetetlen adózási viszonyai lebeghettek szeme előtt. S éppen azért legyen szabad reménylenem, hogy nem veszi rossz néven s megszívleli, ha ezekre a körülményekre, eshetőségekre is felhívjuk jóindulatú figyelmét, megelőzni óhajtván a bajt, addig a mig lehet, Ej tessék el az egész személy utáui tervezet!! Vagy ha már általánosítani kell, minimumra reducáltassék, 50 fillér nagyon elegendő egy 20 évet meghaladott egyháztag után. A korszellemével az egyenlő teherviselés elvével úgy sem egyeztethető össze a szegények megterhelése, túlságos megadóztatása! Ha könnyitünk a vagyonos osztályon, könnyitsünk azokon is, kik nem hogy megadóztathatok lennének igazság szerint, hanem könyörületüukre, az egyház, a tápláló édes anya, a vallás gyámolitására tarthatnak számot s formálhatnak igényt. S a mennyiben az igy elmaradó jövedelem nem volna nélkülözhető, kérjük, követeljük annak megadását is a törvényhozástól. Hiszen annak sem lehet feladata behunyt szemmel nézni polgárai túlterheltetését s bizonynyal jól felfogott érdekeivel, a humauismussal ellenkezőnek fogja az is látni egy szegény, hajléktalan családnak 10 — 12 korona egyházi adóval leendő megterhelte tését. Szolgálataink, érdemeink, annyi viharokat kiállott hazaszeretetünk, az igazság, egyenlő teherviselés elve, az 1848. évi XX. törvénycikkben örök időkre letett jogaink, mint atyák diktálják a tenni, kívánni valókat. Hiszen ha mit adna is az állam, elenyésző csekélység lenne csak azon terheink, áldozataink mellett is, miket a uépnevelés, a felsőbb oktatás érdekében évenként meghozunk. Milliókat kellene pótolni évenként a törvényhozásnak, ha ezek fen tartásáról lemondani akarnánk, ezek mellett a mit kérünk, csak elenyésző csekélység, alamizsna csupán ! Más különben oly jó indulatu, mindenre kiterjedő az egész tervezet, hogy csak hálával és köszönettel adózhatunk mink is tevékeny fopásztorunknak e kezdeményezésért. Kiterjeszkedik, enyhíteni kíván, a több gyermekkel megáldott, gyermekeiket felsőbb tanintézetbe taníttató vagy eladósodott családfők terhein. Humánus, nemes intentio, főként az egy gyermek rendszerű helyeken! mely veszedelem fájdalom vidékenként mind jobban-jobban terjed kiszámithatlan kárára felekezetűnknek s édes hazánknak ! nem különben magoknak az egyes családoknak is! Vannak, a kik a 200 korona legmagasabb egyházi adót, a tervezet XVI-ik osztályát kevésnek tartják. Beszélgetések alkalmával ezt túl sok könnyítésnek tartották sokan a vagyonos, gazdag osztály érdekében !
