Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-12-08 / 49. szám
813 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 814 meg a szövegbiráló bizottság a 17-ik zsoltár 5-ik versét, hiszen szembeszökően zsidós világnézetet fejez ki : „Mentsd meg azoktól telkemet, Kik vesztemet várják magukban“ stb. Ennek kihagyása csak javára válik ennek a szép éneknek. A 24-ik zsoltárnak 2 első verse egészen sikerült átdolgozást nyert, ezért a többi versben is megváltoztatandó az ilyen zavaros beszéd : „áldásban az igaz marad“, valamint ez a kifejezés is : „te bezárt föld,“ — A 26-ik zsoltár 5-ik verse az átdolgozásban : „Szent helyedet becsülöm, Mert itt lelem fel üdvöm Te hiveid gyűlésében“ ; semmi ok sincs rá, hogy ezt tegyük ezen megszokott, szép mondat helyébe: „Szent helyedet kedvellem És azt feljebb becsülöm Minden e világi kincsnél.“ Maradjon meg a mai alak itt, egyéb helyen jobb az átdolgozás. — A 31-ik túlságosan hosszú, az 5 — 7. versek bátran elhagyhatók, hogy igy ez az ének is „henye“ részek nélkül 6 verssel foglaljon helyet énekesünkben. - A 33-ik zsoltár két átdolgozásban áll előttünk, melyek közül a IX-ik gyengébb, de az I-re is ráfér az igazítás, mert pl. helytelen szóvonzat: „örvendjetek az Istenbe“ (1. v.), érthetetlen: „0 zárta el mint rejtek helyre A föld titkos mélységeit“ (3. v.). A 34-ik zsoltár egészben véve helyes konzervativizmussal van átalakítva, de van benne ilyen zavaros kifejezés ! „És a hálát szent nevéuek Ajakamon hordom“ (1. v.), a minél jobb a mai : „És az ő szent dicséretét Szájamban hordozom“; valamint igen prózai az efféle: „Mily jó ezt hallani!“ (3. v.). Az ilyeneket múlhatatlanul javítani kell. — A 37-ik zsoltárban igazítandók : „Hogy mint a napfény ragyog a déUzínben“ (ismeretlen új szó 3. v.), továbbá : „Az embereknek minden dolgait Nézd meg a végén, hol az Ur tank“ (9. v.). A 43-iU zsoltár eredetileg sem nagy értékű, keresztyén szempontból peíig hiba az ellenséges szándéknak előtérbe emelése. — A 47-ikben érthetetlen: „íme az Isten, Ki neküuk itten Örököt vdltottíl (2. v.). Az 50-ik zsoltár Isten igaz ítéletét zengi, a ki előtt nincs elrejtve az áldozóuak bűne sem, ő ezért inkább erkölcsi tisztaságot szeret. De a mi keresztyén felfogásunkkal nem illik össze a füstölő áldozat emlegetése, ezért az egész 3-ik vers elmaradhat, valamint a 4-iknok is ez a sora átigazítandó : „S áldozat mellett törvény ellen élni.“ A 66-ik zsoltárban a ritmus ellen sok vétség van, azért soroztam ezt is a javítandó énekek közé. — A 86-ik zsoltár jól sikerűit új köntöst kapott, de átigazítandó a 14-ik versben : „E világnak minden "népe, A kiket te hoztál létre, Dicsőítvén nevedet, Azért félnek tégQdet.“ A 89-ik zsoltár jobb átdolgozásra is érdemes volna s bár 3 átírást közöl a Gyűjtemény. de még legjobb az I., mert legközelebb áll a Szenczi-féle alakhoz s a többiben nincs annyi jelesség, hogy érdemes volna eltérni a megszokottól. De ebben is a 7-ik vers oly’ gyenge, hogy inkább maradjon el, mert ilyen alakjában nem vehető fel énekesünkbe. — A 95-ik elég jó lesz, ha ez a mesterkélt kifejezés eltűnik belőle : „Övé a tenger, melyet ő Teremtöként hozott elő'“ (3. v.). A 116. zsoltár 11. verse 5-re zsugorodott össze, de az utolsó elmaradhat, mint csak ismétlése, és pedig gyöngébb visszhangon, a 4-ik versnek. — A 119. zsoltár eredetileg is nagyon mesterkélt, a mennyiben abc rámájára van kifeszitve s ez az eredendő bűn nemcsak Szenczibe, hanem a Gyűjteménybe is átjött; természetesen ez nem eshetik meg a költészet és a vallásos hangúlat kára nélkül. így esik meg, hogy bár a mai 88 versből 46 lett, de elég lett volna az első 4, vagy esetleg még egy néhány a jobbakból. Ha az egység szempontja megengedi, ez esetben ki bővíthető, de 41 „henye“ versre semmi szükség nincs. A 125-iknek utolsó \ erse gyenge; különben helyes törekvés, hogy a dallamok kevesbbitése végett a 65. zsoltár dallamára énekeltessék s ne legyen külön, úgy sem nagyon használatos dallama. — Ugyan ilyen módon helyes volt a 126-nak dallamát is elhagyni és ezt is a 65 ikére írni át. Ennek 3-ik versében gyenge: „A jó kévét hordva vigan Örvendjenek majd az Urban.“ — A 134. zsoltárról azt írja Kovács Kálmán („Magyar Szó“ 260. sz.), hogy a „3 versszaknak kiíorgatásával egész értékét elvesztette.“ Nem írjuk ugyan alá ezt a kemény s igazságtalan ítéletet, de a bibliához hűbb lesz, ha a 3. vers ilyen átalakítást nyer: „Isten-áldás szálljon rátok“ stb. — A 141-ik elég jó, de nehézkes : „És kezeim imára emelése“ (2. v.), valami más kifejezés kell helyébe. Kétségtelen, hogy könnyebb v damit ócsárolni, mint alkotni s ez az oka annak, hogy e Gyűjteményre eddigelé oly szűkszavúan osztogatták a dicséretet. Ne higyje azonban senki, hogy egészen jól sikerült átdolgozások ne volnának a zsoltárok közt s az olvasóban meggyőződés keltése végett hadd közöljek néhány részletet, kérve az olvasót, hogy vegye kezébe mai énekeskönyvünket s azzal hasonlítsa össze ezt a pár mutatnányt. 19. zsoltár 4. v. Az Isten félelme Bizalmunk ő benne, Ragyogóbb a napnál ; Mi tudjuk, mily drága Az ő nagy jósága, Drágább az aranynál; Mi gyönyörrel telve Tudjuk, hogy szerelme Édesebb, mint a színméz ; Mert földön és égen, Örök törvényében Mindent javunkra Intéz, (V. ö. a mai alak 5 versével) 38: 2. A te nyilad bűneimért Úgy is elért S megsebzé már szívemet; Kezeidnek súlyos volta Porba sujta És sanyargat engemet. 30. zsoltár 2. v. Midőn lelkem téged hívott, Megújúlást küldél legott; S ki már-már a sirban valék, Általad új erőt nyerék ; Smig annyi más a .- írba szállott Engem kezed ismét megáldott. 5. v. Azért, Uram, én újjolag Csak tégedet szólítalak : Ha ismétlen bajba esem, Irgalmadért esedezem ; Sírom szélén is azt kiáltom, Hogy ments meg az örök haláltól ! 39: 4 Ember hiába vársz sokat, Bizony múlandó vagy te csak ! Tűnő árnyék az életed, Hiába űzöd, kergeted ! Halomra gyüjtesz kincset, össze Ki éli el? nem tudod azt se. 46 : 2. Ha zúg a tenger és kicsapva iF el kél azUr s parancsszavára Mindent befed sűrű iszapja; Lecseudesül a viz dagálya, Ha olvad a fold naint salak Megáll a töld, mint sziklagát, S a hegyek összeomlanak: És semmi vész nekünk nem áit,
