Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-12-08 / 49. szám

815

DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP

816

79 : 2. Szörnyű öldöklést vitt a pogány végbe Patakokban folyt szentjeidnek vére Nem volt, ki őket ottan eltemesse Gúny tárgya lett halottjainknak teste Gyalázatba estünk, Örvendez felettünk A sok szolgalelkü nép ;

Meg sem vagyunk halva, Szomszédunk azt vallja, Rogy már örökünkbe lép.

137 : 2. Kik minket ott bús rabigába zártak,

Víg éneket, tőlünk hiába vártak,

Az elnyomót nem üdvözölte dal,

Nem hangozott előtte diadal,

Foglyok valánk bár és nyögénk a láncon,

De hitünkkel ott csüggénk szent hazánkon.

3. Tapadjon is, ragadjon is le ajkunk,

Ha dalra kél, a míg a lánc csörg rajtunk;

Ha rab földről nem sír szívünk haza,

Úgy a Siont ne lássuk meg soha!

De te Uram állj bosszút végre értünk,

Mert, sújtva bár, mi csak benned reméltünk.

(E-i még erre az énekre mondja Kovács Kálmán a Ma gyár Szóban, hogy „az eredeti őserőt elvesztette“ ! ?)

De elég lesz a zsoltárokról, térjünk a Dicséretekre.

Dicséreteinkből a Gyűjtemény 88-at tart meg a kezdő énekeken kívül, így elvet 150-et. de ezek helyébe ad az erdélyiek énekeséből 38 at, új énekeket (a kezdőket nem számítva) 88-at és igy 214 ének áll dicséretek címmel előttünk. Bizonyára elég szám arra, hogy válogathassunk belőle s az írás szavai szerint „a mi jó, azt megtartsuk/'

Már az maga, hogy többet mint 3/5-ét ki kellett hagyni mai dicséreteink közül az új énekeskönyv anyagából, nagy mértékben igazolja a megújításnak elkerülhetetlen voltát, de e mellett egy nagy tanulságot rejt magában. Úgy tetszik nekünk, hogy mai énekesünk összeállítói vajmi kevés gondot fordítottak arra, hogy csak igazán értékes darabok adassanak át a közhasználatnak ; ezért kell nekünk ma oly nagy hasznavehetetlen énektömeggel bajlódnunk. Elődeink példája intő tanúlság arra, hogy válogatósabbak legyünk, mint ők valának. Nemcsak a tetemes szám, hanem a bírálat alá bocsátott énekek minősége is kezeskedik a mellett, hogy új énekeskönyvünk nemcsak a maihoz való viszonyában, de absolute is sokkal nagyobb értékű lessz, mint a minő volt megjelenése idejében e mi mai énekeskönyvünk.

Jól tette az énekügyi bizottság, hogy a sem költői, sem vallási btcscsel nem biró énekeket oly feltűnő nagy számmal félretette; az is helyes, ha az erdélyi énekeskönyv becsesebb darabjai az unió könnyebbsége végett átvétetnek. Es itt azt is kiemelem, hogy örömmel kell üdvözölnünk a keresztelési, esketési, konfirmációi, tehát újabb alkalmi énekeket; de nagy kár, hogy egy néhány temetési ének nem talál bebocsáttatást a közénekeskönyv ajtaján. Hiszen a temetési éneklés is a mi hitünk szerint a gyülekezet közéneklése volna ! Úgy látszik, hogy a svájci énekesről a Prot. Szemle 1899-ik évfolyamában megjelent tanulmányom nem győzte meg a bizottságot a temetési énekek felvételének szükséges voltáról, de azért én ezt a meggyőződésemet ma is fenntartom.

Változatlanúl vagy jelentéktelen változással jött be e Gyűjteménybe a vasárnapreggeli 2, 3 s a délutáni 1, 2. kezdő ének, a köznapreggeli 3, 4. s délutáni 2, 3. kezdő ének. továbbá a 29, 30, 54, 70 (3 v. elhagyásával), 75, 77, 80, 85, 108, 151. dicséretek. Ebben egyetértünk a bizottsággal, sőt még több nagyon ismert ének is van, a min változtatni indokolatlan s meg is kell tartani a mai alakjukat. Ilyen a 7, 19, 37, 66, 74, 130,135,151, 155, 16 3, 168, 177, 178 és 237. dicséret.

(Folyt, köv.)

Lie. Rácz Kálmán.

Ajegyes ^nzÍEményE^.

— Gyászhir. tIllek Ferenc pápai ref. tanító fiacskája — Zoltán — e hó 3-án meghalt. A szülők gyászában őszinte részvéttel osztozunk.

— A Zsinatra való előkészülés ügjmben kinevezett bizottság e héten, kedden és szerdán tartotta tárgyalásait. Jelen voltak Antal Gábor püspük ur elnöklete alatt Körmendy Sándor főjegyző, Czike Lajos, Szekeres Mihály, Somogyi Gyula, Veress Ede, Juhász Pál esperesek, Konkoly Thege Béla, Németh István, Thúry Etele jegyzők, Peti Lőrinc és Kis József. A fontosabb javaslatokat lapunkban is közölni fogjuk.

— Nyílt kérdés. Sok helyen temetés után a koporsóról levett halotti koszorút beviszik a templomba, ott felaggatják a karzat elejére, a szószékre, még a padok fejeire is. Helyeselhető-e ez ? Mit lehet felhozni mellette és ellene ? Szomorfalvi A.

— A karácsonyi szünidő főiskolánk főgymnasiumában 1901. dec. 19-től 1902. január 2-áig lesz;

3-án d. e. 8 órakor kezdetét veszi a tanítás. Az évharmadi Értesítők kiosztása dec. 18-án, d. e. 11 órakor, a legatioválasztás pedig d. u. 1 órakor lesz.

— A javító érettségi vizsga főiskolánk főgymnasiumában folyó hó 21-én lesz főtiszt. Antal Gábor püspök ur elnöklete alatt. A közoktatási kormányt Dr Kovács Pál kecskeméti jogakadémiai igazgató fogja képviselni.

— Főiskolánk könyvtárának most megjelent Katalógusáról a lapok nagy dicsérettel emlékeznek meg. Dicsérik Borsos István kögyvtárnok tudását, szorgalmát s az egyházkerület áldozatkészségét, hogy a Katalógus megjelenését lehetővé tette. Örvendünk az elismerésnek, melyre úgy az egyházkerület, mint Borsos István valóban rászolgált.

— Köszönet- Kluge Károlyné úrnő a pápai ev. ref. nőegyletnek kiosztás végett 10 drb réklinek való anyagot és 6 drb fejkendőt volt szives ajándékozni. — Fogadja e helyen is a nőegylet hálás köszönetét.

— Az ev. ref. theologusok létszáma a jelen iskolai esztendőben 321 ; és pedig Budapesten 48, Debrecenben 87, Kolozsváron 74, Pápán 4l, Sárospatakon 71 theologus van.

— Utóban gok a kisújjalui tanitógy üléshez. A „Dunántúli Protestáns Lap“ f. évi 48. számában Ha