Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-11-10 / 45. szám
Tizenkettedik évfolyam. 45. szám. Pápa, 1901. november 10. Egyházi értekezletünk jegyzőkönyvéből. Antal Gábor püspök ur megnyitó beszéde. Főtisztelendő püspök ur elnöki megnyitó beszédében sajnálattal említi, hogy nem valósult az a hite, mely szerint — ma különböző körülmények folytán — nagyobb számmal jövünk össze, mint eddig. Ebből azt a tanulságot vonja le, miszerint helyes az az indítvány, hogy a lelkész! értekezlet a közgyűléstől függetlenül tartassák meg. Ha a délelőtti időt fordíthatjuk a munkára, mindenesetre több lesz a siker. Azért jövőre ezt az elvet kövessük. Az ily értekezletek fontosságát abban látja, bogy az előtérbe nyomult napi kérdéseket, az egyházker. hivatalos hatóságain kívül, igazán bizalmas módon megérlelik, népszerűekké teszik s irántuk az egyházmegyékben hangulatot keltenek. Általános tekintetet vetve a nagy elvi kérdésekre, úgy látja, hogy soha se volt még oly általános egyházunkban a pauasz s a veszély érzete, mint most. Egyházi lapokban, értekezleteken, az azokon elhangzott megnyitó beszédekben oly aggályok nyilvánulnak igen sokszor, mintha végső veszedelemben volna egyházunk. O nem látja a helyzetet ilyen aggasztónak, mert hiszen egyházunk mind jogi, mind anyagi tekintetben volt már akárhányszor sokkal nehezebb helyzetben is és mindig le tudta győzni a fenyegető veszedelmet. Kiindul a köztudomású hivatalos tényekből. Nem vagyunk olyan szegények anyagilag, mint ahogy igen sokan állítják ; tények bizonyitnak állítása igazsága mellett. Tekintse meg bárki főiskolánk mostani alakját és hasonlítsa össze a régivel; nyolcz év alatt uj épületet emeltünk összes intézeteinknek, a melyek czélszerüség, kényelem és tisztaság tekintetében a régiek felett magasan állanak. Beépítettünk 160 ezer forintot. Itt a köztartás. Mai theologusaink, a kik mindnyájan segélyben részesülnek, el sem akarják azt hinni, hogy volt a pápai ev. ref. főiskolában olyan korszak, a midőn egyetlen papnövendék sem részesült semmi segélyben a főiskolától, de tartozott kivétel nélkül mindegyik teljes tandijat fizetni. Államsegély, kongnia, tanítói fizetés-kiegészítés czimén szintén tetemes összeget osztunk ki most évenként, a mivel 3—4 évtized előtt szinte nem rendelkeztünk. Az igazságosan ítélni akarónak ezeket nem szabad figyelmeu kívül hagyni. E tények nem adnak igazat azoknak , akik azt hirdetik, hogy megöl bennünket a szegénység, csak annyi igaz tehát, hogy minden szükségeinket, úgy, a mint kellene, fedezni nem tudjuk, de bizonyos, hogy régebben még kevésbbé tudtuk. Gyülekezeteinkben is az adattár mindenütt gyarapodást mutat. Erkölcsi tekintetben az a veszély fenyeget bennünket, bogy a vegyes házasságoknál hitfeleink a saját nembeli gyermekeiket is elígérik a másik vallás számára. Ez kétségtelen nagy baj. De ha meggondoljuk, hogy az úgynevezett elkeresztelések idejében is sokat vesztettünk e réven, csakhogy nem tudhattuk olyan biztosan, mint most, s ha meggondoljuk, hogy a mióta kezdünk éberebbek lenni, e nemű veszteségeink folyton csökkennek, bizhatunk benne, hogy lelkiismeretes munkával e veszedelemnek elejét vehetjük. Városokbaii igen nehéz a gyermekek eligérése áramlatával megküzdeni, de a falukon már előnyben vagyunk. Az áttéréseknél hátrányban vagyunk. E hátrányt azonban csak két gyülekezet: Istvándi és Hetes okozza, ezektől eltekintve a nyereség a veszteséget kiegyenlíti. Nagy aggályainknak két oka van: I. Az ellenfél megváltoztatta a harczmodorát. A régi időben nem igen támadott arról az oldalról, amiről ma. Ma a támadás nem erőszakos és nem jogi alapon nyugvó, szelidebb esz-45 * a i.p ° Az egyház és iskola köréből. * A. illető közlemények a I i P l I ' (egész évre 8 kor., félk iDintii i ev. rei. emmertt et lu?á os m önve. Kis József Ctl <J Faragó jános felelős ezerkesziö csalfőm unkatárs ozimére mére külöendőb. ( küldendők. «-----------------------------» Megjelenik minden vasarnap, «—------—--------------—#
