Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-11-03 / 44. szám

Tizenkettedik évfolyam.44. szám. Pápa, 1901. november 3. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czl­­mére küldendői!. «--------------------------— * Az egyház és iskola köréből. Á dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. Megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reclamatiók Faragó János f őm unkatárs czimére küldendők. ------------------------------------------------* „Szeresd az Istent; tégy jót emberekkel” .. . Magasztos eszme, szentelt, drága cél! S ha küzdesz érte lángoló kebellel: Egy megtért lélek méltó pályabér. Előtted áll a példa ! A nagyoknak Rég őrzi bár hamvát a sír-verem : Lezajlásával terhes századoknak, Szent áhitattal hódol a jelen. Küzdés, viszály, baj meg ne tántorítson : Küzdők fürtjére illik a babér ! Ok is megálltak vészes harci sikon, Nem várva bért nehéz muukájokérh S kik szembeszálltak a fagyos közönynyel, Mely rabláncán tartá a sziveket: Méltók, hogy buzgó, lelkesült örömmel Adózzék nékik az emlékezet. Nagy volt a munka; ámde önbizalmuk Hiven kitartott annyi vész között. Csalárd kisértés erőt nem vett rajtuk, Bár rútul száz alakba öltözött! Hitök világolt napnál fényesebben, S Krisztus hívője félni nem tanul; Zengett az ének bátran, csüggedetlen : Mért rettegnénk ? „Eró's várunk az Ur !“ Óh Krisztusunknak megcsufolt vitézi Hitújitó dicső apostolok ! Keblünk a hála bő varázsát érzi, Erőtlen ajkunk dalt sző rólatok. Járván a lét tövistelt pusztaságin, Példátokból szivünk reményt szerez ; Te Luther, Zwingli, bünfenyitő Kálvin, Biztassatok, erőnk ha csiiggedez ! Zengjen ma édes gvőzedelmi ének Szivet-betöltő hálás zengzete ! Dicséret az ég és föld Istenének, Imádja őt a pornak gyermeke; Mert szent, örökkön-élő és hatalmas, Nem örvend a bűnösnek jajjain, De nagy kegyelme béfed, megjutalmaz : S teremt bitet a bánat romjain. Ünnep van ; nem nagy, diadalmi ünnep, Múló csatáknak kirvirága, . . . nem ! De mégis százszor édesebb szivünknek, Mint nyers babér a harci téreken . . . Az Isten-ember ül ma győzödelmet Az elkábult hideg közöny felett; S hitének lángja minket is melenget, Gondos szerelme minket is befed ! Tfj. Medgyasszay Gy. Vince, I. éves papnöv. 44

Next

/
Oldalképek
Tartalom