Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-02-03 / 5. szám

Tizenkettedik évfolyam. 5, szám. „ Pápa, 1901. február 3. DUNÁNTÚLI f *---------------------;-------­A lap szellemi részét illető közlemény-ék: a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozí— xnére küldendők. *---------------------------­Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye. megjelenik minden vasárnap. *-----------------------------« Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János fomunliatárs ozimére küldendők. *----------------------------♦ Mégis a korigruatigy. (Vége.) A kongrua törvény gondoskodott a 12. §-ban arról is, hogy «A jövedelmek és kiadások be­vallásának és igazolásának módozatait, a vallás és közoktatásügyi minister, a felekezeti hatóságok meghallgatásával, rendeleti utón állapitsa meg.» A mi felekezeti főhatóságunk a konvent. Hogy a konvent, a saját részéről, a beval­lásokat megkönnyítse, az ügy előkészítésére bi­zottságot küldött ki s hogy a bizottság mily gondosan készítette elő az ügyet, tanúsítja az, hogy nem csak összeirási iveket készített, de azokhoz részletes utasításokat is adott s nyo­matott a Bevallási-ivekre. Es hogy az igy előkészített bevallási mun­kálatot is mily lélekismeretesen vizsgálta át, tanúsítja az 1899 áprilisi konventi ülés jegyző­könyve 23. pontja, melyben előadja a bizottság, hogy a vallásügyi minister időközi utasításait is figyelembe vette, a 98. XIY. t.-cikkel ellenkező, sérelmeseknek talált ministeri követelményekkel szemben pedig (minő a hitoktatói külön dijak­nak a lelkészi javadalmakba beszámítása; lel­készeink magyar állampolgárságának, érettségi vizsgájuknak külön igazolása; a fuvardíjaknak bi­zonyos merev álláspont szerint való megállapítása) adott a konventi elnökség utján, aggodalmainak akként az illetékes fórumnál kifejezést, bogy a nebézmények ott is elismertettek és eloszlattalak. De leginkább igazolja a végrehajtó bizott­ság szigorúan pontos és lélekismeretes eljárását, azon körülmény, hogy «miután arról győződött meg, hogy az Összeíráshoz kiadott általános és részletes utasítás, sok helyütt nem lett meg­tartva, hogy a csatolt bizonyítványok is — rész­ben — nem a kellő megfontnlással lettek kiál­lítva, szükségesnek látta, ezen alapvető összes munkálatot, melyhez nem csak a jelen, de a jövő nemzedék érdeke is fűződik s egyházunk reputációja is kötve van,» a konvent utján, a kerületekhez visszaküldetni és a püspökök el­nöklete alatt tartott esperesi értekezlet megál­lapodásai utján, azokat újra bírálat alá vétetni s ott, a hol kellett, egészen uj kimutatást ké­szíttetni. Az igy revideált és rektifíkált bevallási ive­ket, a konvent közalapi végrehajtó bizottsága, most már a vallásügyi ministeriummal is végleg megállapodásra jött elvek és részletes utasítások szerént, újabb fÖliilvizsgálat alávevén, az u. a. évi januári konventi ülésre (1. 9. jkvi pt.) a végre­hajtó bizottság oly részletesen és tüzetesen át­vizsgált munkálatot és jelentést terjesztett be, nem hallgatva el, a még itt amott fölmerült hi­bákat sem; sőt azokat az illető lelkészi állomá­sok megnevezésével, részletesen tüntetve föl és 26 egyházat vissza is utasítva, másokat sőt egy egész egyházmegyét, t. i. a fel. baranyait, újabb pótlásra felhíva, hogy a főtiszt, konvent egész önérzettel hozhatta ama határozatát, mely szerint «a vallási ministerhez intézendő kisérő fölirathoz, a végrehajtó bizottságnak benyújtott jelentése egész terjedelmében csatoltassék, hogy a mini­­sternek módjában legyen, közvetlen meggyőződést szerezni, a végrehajtó bizottságnak lelkiismeretes szabatossággal végzett munkájáról.“ Az ily lehető pontossággal és lélekismere-5

Next

/
Oldalképek
Tartalom