Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
675 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 676 Én különben, mint e katalógus készitője, nem szándékozom azt részletesen ismertetni, inkább csak a könyvtár történetének egy pár érdekesebb pontjára óhajtóm felhívni a figyelmet már előlegesen is. Mert nagyon régi könyvtár ez a mienk s régiségét kétségbe vonhatlan adatokkal lehet igazolni. A legrégibb írott adat 1637-ből van. Egy könyv táblájának belső lapjára ugyanis fel van jegyezve, hogy ebben az évben ajándékozták ezt a pápai iskolának; a 17-ik század második felében pedig Veresmarthi Mihály pápai lelkésznek (úgy látszik) egész könyvgyűjteménye ide került és szerencsésen túlélte az 1752-iki iskolafoglalás és a harmincéves száműzetés veszedelmeit. Magában ebben a gyűjteményben öt unikum van. Több darabot pedig fölötte érdekessé tesz szerzőjének és Veresmarthi Mihálynak sajátkezű bejegyzése. Ebből a régi időből két könyvtárnok nevét is sikerült kitudnom azokból a firkálásokból, melyekkel már a régi diákok sem restelték elborítani a használatra kivitt könyv tábláját. Ezek szerint könyvtárnok volt 1721-ben Szent-Orzsébeti János, 1733-ban pedig Kálnai Ferenc. Mindketten nagyobb tanulók, a coetus tagjai; mert ebben az időben a coetusé, vagyis a tanulók társaságáé volt a könyvtár is. Sok könyv tábláján olvashatjuk ezt a bejegyzést : Sum coetus Papensis. A 18-ik század folyama alatt sok jó könyvet szerzett össze a két Torkos Jakab superintendens. Különösen az idősebbik vásárolt sokat, külföldi tartózkodása alatt a 18-ik század harmincas éveiben. A mit a két Torkos csaknem egy század alatt összegyűjtött, mind hozzánk került a második Torkos hagyományozása folytán. Megjegyzem azonban, hogy az idősebbik Torkos nagybátyja volt az ifjabbiknak, nem pedig apja, mint először írtam félre vezetve a névrokonság és azon tény által, hogy sok szép könyvét is az iíjabbikra hagyta. Már 1796-ban került könyvtárunkba hagyományozás utján egy nagyon érdekes könyvgyűjtemény, Chernél Sámuel kapitányé. Érdekes ez a gyűjtemény azéi't, mert nagy számmal van benne képviselve a 18. századi felvilágosodás irodalma s a II. József és II. Lipót alatt föllendült magyarországi politikai irodalom. Nagyobb és érdekesebb könyvgyűjteményt hagyományoztak még Tóth Ferenc püspök 1844-ben s Kerkapoly Károly 1894-ben. Kerkapoly különben hosszas időn át könyvtárnok is volt pápai tanárkodása idejében s ebbeli minőségében emlékezetessé tette magát azzal, hogy az ő buzgólkodása folytán vásárolták meg könyvtárunknak egyik nevezetesebb ritkaságát, az orosz birodalom ezer éves fennállása emlékére 1862-ben kiadott ethnographiai művet, mely leirja és gyönyörű színezett képekben feltünteti az óriási birodalom összes népfajait. Kisebb gyiijteménynyel sokan gazdagították könyvtárunkat. Köztük legérdekesebb alak Deáky Gedeon, a ki mint iskolánk növendéke 1809-ben könyvtárunkban bibliothecarius volt, később pedig mint egy előkelő nemes ur fiának (Péli Nagy A.) nevelője azzal együtt huzamosabban tartózkodott Pozsonyban, Bécsben és külföldön. Ezen idő alatt igen közeli ismeretségbe jutott előkelő katholikus papi körökkel. Könyvei között, többet találtam olyat, melyekbe be van jegyezve, hogy a legmagasabb állású főpapok ajándékozták neki, mint pl. a bécsi nuncius és a bécsi érsek. így lehet azután érteni azt a feltűnő tényt, hogy ez a Deáky Gedeon 1814-ben „Tisztelet oltárja“ cimen egy könyvet adott ki a Napóleontól sanyargatott VII. Pius pápa magasztalására. Könyve oly kapós volt, hogy már a következő évben második kiadást ért. Katholikus barátjai valószínűleg remélték is, hogy megtérítik, de ő — bár VII. Piust nagyon tisztelte s a kath. egyházat nagyra becsülte — azért igaz kálvinistaságában rendíthetetlen, volt. Nevelősködése után a barsi traktusban lett lelkész, majd esperes. Említett munkájáért valamiféle pápai kitüntetést is kapott. Könyvein kívül egy szép alapitványnyal is megörökítette nevét iskolánk történetében. Azok sorába, kik könyvtárunkat kisebb számú ugyan, de értékes könyvekkel gyarapították, ide kell még iktatnunk a könyvtár történetében felsoroltakon kívül Kovács Jánost 1806-ból és Kovács Ferencet, a Festetick grófok bonorum inspectorát szintén ezen évből, kik mindketten több értékes régi magyar nyomtatványnyal gazdagították gyűjteményünket. Valamint meg kell javítanom a hagyományozók névsorát annyiban, hogy Királyföldinek a neve Péter és nem Sándor,, mint tévedés és elnézés folytán kinyomódott. A könyvtár 1840-től 1899-ig, tehát hatvan éven át 53.821 kor. 92 fillért fordított könyvbeszerzésekre és köttetésekre. A könyvtár nagyobb és becsesebb részepedig ajándékozás utján gyűlt össze. Ebbből következtetést lehet vonni a könyvtár értékére. Végül szabad legyen felhívnom kerületünk igen tisztelt lelkészeinek, tanítóinak s általában iskolánk barátainak figyelmét e katalógusnak különösen arra a részére, mely a régi magyar nyomtatványokról és a kéziratokról szól. S ha volna birtokukban ilyenféle könyv,, mely könyvtárunkból hiányzik, s valami különös kegyelet nem köti őket ahoz, bizony szép és hasznos dolgot cselekesznek, ha könyvtárunknak ajándékozzák, hol a legnagyobb gonddal megőrizzük azt s hol a közjóra is világol, mig vidéken eltemetve ki van téve az elkallódás veszedelmének. A minthogy igen sok nagybecsű könyv és irat elkallódott már hozzánemértő vagy gondatlan örökösök kezén. Borsos István, könyvtárnok. Hírek Olaszországból. Lapunk olvasói emlékezhetnek arra, hogy fölemlítettük azt a reform mozgalmat, melyet Olaszországban don Paolo Miraglia, ki korábban plébános volt, indított meg s irtuk róla, hogy ez a mozgalom átalakulás előtt állott. Az említett plébános teljes őszinteséggel feltárta azokat a babonákat és tévedéseket, melyek a századok folyamán lassan-lassan eltakarták a hivő elől az isteni
