Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-10-06 / 40. szám

677 igazságokat és bátran ledobta ugyan magáról a pápaság jármát, a mennyiben Krisztuson kívül senkit sem ismert el tekintélynek a vallásban, de még nem tette meg a -döntő lépést, mely által teljesen kiválnék a katholicis­­musból és az emberi hagyományokkal egészen szakitva az evangyéliomhoz állana ; független, saját kifejezése szerint 7,diszszidens“ lett s ezért sokat lehetett remélni vállalko­zásától, annyit legalább is, hogy teljesen szakit a római egyházzal s viszszatér a tiszta keresztyénséghez vagy egyengeti e felé az utat. A prot. egyházak testvéri rokonszenvvel fogadták s úgy látszott, mintha ő is keresné az alkalmat a közele­désre. A protestánsok feltárták előtte templomaik ajtajait, hogy lehetővé tegyék hallatnia lelkiismererének szavát és tiltakozását az általa kárhoztatott visszaélések ellen. És mi történt ? Egy szép napon arra virradnak, hogy dón Paolo Miraglia „Piacenza reformált katholikus egyházá­nak választott püspöke“ Vilat által felszenteltette magát „apostoli és nem római kath. püspökké.“ A szertartás a katholikusok ellenszegülése dacára megtörtént. Ettől kezdve az ó kath. egyháznak egygyel több püspöke lett, de a reform ügyén nagy csorba esett, habár Miraglia nem mon­dott le azon eszmékről, melyek vele a pápa igáját levet­tették. E lépését a dolog természeténél fogva sokképpen magyarázzák. A szentszék vonakodik elismerni a Vilatt által teljesített szentelés érvényét, egyik-másik püspök el­len excommunicatio is hangzik. Végeredményében a lelki­­ismeretszabadságot több-kevesebb reménynyel kecsegtető eme kísérlet majdnem teljes kudarcot vallott, legalább is kétessé lön. Ezzel kapcsolatban kell említést tennünk arról, hogy Rómában ugyanolyan nevű egyház alakult, mint a Mi ragliáó. Ennek szellemi vezére gróf di Campello válasz­tott püspök lett s ez az egyház nyilvánosan is felszentelt már egy kápolnát a pápák városában nagyszámú protes­táns jelenlétében. Ennek már 19 hót apja. Körülbelül 6 hónappal azután ugyanitt új lap indult meg, a La Rilorma Cattelica, Olaszország reformált kath. egyházának .hivata­los havi közlönye, melynek szerkesztője ugyancsak gróf di Campello. Ennek alapitói azt tűzték ki célul, hogy felújítják a Labaro ősi hagyományait, melyek a követke­zőkben foglalhatók össze: 1) azon tanoknak és vélemé­nyeknek reformálása, a melyek nem ériolik közelebbről sem a dogmát, sem azt, a mi a hitben bizonyos, állandó s ennélfogva változhatatlan ; 2) a fegyelem reformálása, melynél Pál apostolnak ezen nyilatkozata az irányadó : mindeneknek mindenévé lenni, hogy sokakat megnyerje nek a Krisztusnak. Ugyanezen törekvések jellemzik a Miraglia vállalatát is ; nem az tehát a cél, hogy szakít­sanak a római egyházzal, hanem az, hogy abban bennma­radva reformáljanak mindent. Végeredményében azon akar­nak fáradozni, hogy fe'ébreszszék a vallásos érzületet és követelik, hogy a hivő jogosan használhassa a saját eszét, úgy a mint maga az Isten ajánlja ezt a Pál szája által. Ámde midőn programmjukban ezt nyilvánítják, akkor az a legfőbb céljuk, hogy a vallási egyesülés helyreállításán munkálkodjanak, kezet nyújtva testvéries őszinteséggel annak, a ki elvált a kath. hittől, hogy megkereshesse az utat, melyen eljuthat az annyira óhajtott és oly drága jó-678 nak birtokában. Nagyszerű eszme. Vájjon tényleg nem a keresztyén eszménykép-e: egy akol és egy Pásztor, az, a ki „jó Pásztor“ nevet visel! De ne feledjük, hogy ez a pásztor nem lehet a ró­mai pápa. A Christianisme után. Lie. Eácz Kálmán. Vegyes ^özlEménye^. — Iskolalátogató. A vallás- és közoktatásügyi minister főiskolánk főgymnasiumának meglátogatásával a jelen tanévre Dr. Németh Antal győrtanker. főigazgatót bizta meg. — A debreceni főiskolába a jelen iskolai esz­tendőre 1224 tanuló iratkozott be, mégpedig: a) a theo­logiára 86, b) a jogakadémiára 223, c) a főgymnasiumba 7Ó7, d) a tanitóképezdébe 198. — A kolozsvári theologiai internátusba 128 ifjú jelentkezett fölvételre, kik közül fölvettek 74 theolo­­gust és 31 tanárjelöltet. — A magyarországi ág. hitv. evangélikus egyház egyetemes gyámintézete ev évi rendes közgyűlését S.-A.-Ujhelyen tartotta meg. A közgyűlé­sen a többek között jelen voltak : Dr. Baltik Frigyes, Zelenka Pál püspökök, báré Radvánszky Béla koronaőr, Zsilinszky Mihály államtitkár. Az istentisztelet után, melyeu Materny János pré­dikált, dr. Baltik Frigyes püspök és báré Radvánszky Béla koronaőr, kerületi felügyelő kettős elnöklete alatt folyt le a rendes közgyűlés. Báré Radvánszky világi elnök megnyitó beszé­dében a többek között ezeket moudá : Első sorban meg kell emlékeznem arrél, hogy Sátoralja-Ujhelyre jöttünk és szives fogadtatásra talál­tunk, megemlékeznem a protestáns irodalmi társaság Miskolcon tartott közgyűléséről. Korszakot alkotó ezen gyűlés. Bizonyságot tesz arrél, hogy megfogyva bár, de törve nem, keresztül eveztünk a veszélyeken. Ha az idők folyamát bírálva vizsgáljuk, azt tapasztaljuk, hogy azok a szomorú idők elmúltak, de a kedvező jelek da­cára a résen kell lennünk, erőt kell gyűjteni ápolni a vallásos hitet, erősíteni híveink meggyőződését, egyhá­zainkat istápolni kell, de arra kell törekednünk, hogy minden egyházat segélyezzünk, melyek rászorultak. Dr. Baltik püspök, egyházi elnök jelentésében visszatekint a múlt évben betelt negyven esztendei fenn­állás és működésre. Gyámintézetünk szamaritánus sát­rával jöttünk ezen egyházba, mely bizonyságot tesz munkásságunkról. A nagy gyülekezetekben olajat és bort keresünk a szenvedő egyházak sebeire Az egyes kerületek jelentéseiről számol be azután, örömmel je­lenthetvén, hogy azok szorgalmasan munkálkodnak. A bányai kerület 7025, a dunáninneni 6126, a dunántúli 10.228, a tiszai pedig 6847 koronát, összesen 30.226 koronát gyűjtött. Egy magát megnevezni nem akaró egyháztag 400 koronát adott a Gusztáv Adolf-egyletnek. Összes DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP

Next

/
Oldalképek
Tartalom