Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
673 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 674 A tiszáninneni ev. reí. egyházkerület közgyűlése. A tiszáninneni ev. ref. egyházkerület múlt héten tartotta közgyűlését Sárospatakon. A szélesebb körben is érdekes tárgyak közül kiemeljük a következőket: Tárgyaltatott az igazgató tanácsnak a budapesti •egyetemen fölállítandó protestáns fakultásra vonatkozó javaslata, melyben azt indítványozza, hogy ne új protestáns fakultás állítassák fel, hanem még a meglevő katholikus fakultás is töröltessék. Fejes Istvánnak nagy aggodalmai vannak a budapesti egyetemen felállítandó papképző iránt. Ez idő szerint ő nem tudná mérlegelni, milyen lenne az a szellem, melyben ott theologus iíjaink neveltetnének ; vájjon a jogegyenlőségnek ez a külső bizonyítéka nem lenne-e veszedelemmel egyházunk szellemére; vájjon a nagyvárosban képzett és nevelt ifjak, megszokva a nagyváros fényét és igényeit, jól éreznék-e majdan magukat — kikerülve az életbe — az egyszerű, szegényes falusi paplakokban, O a saját megrontásával nem kívánja a jogegyenlőséget, s kéri az egész ügyet a zsinathoz áttétetni. Zoványi Jenő ezzel szemben kifejti, hogy arra egyáltalában nem lehet reményünk, hogy a közel jövőben, vagy valaha a katholikus egyetemi fakultás el fog töröltetni, a melyet némelyek csak azért kívánnának, mert a theologiát, katholikust és protestánst egyaránt, nem tartják tudománynak s az egyetemre valónak. Hivatkozik a külföldi egyetemek példájára, még az orosz dorpáti egyetemre is, a hol a paritás és jogegyenlőség e tekintetben is mindenütt meg van és kifejezésre jut. O tehát lelkesedéssel csatlakozik a sárospataki theologiai kar véleményéhez s sem féltve a vidéki theolog. akadémiákat az elsorvadástól, arra is utal, minő viszonyt gondol ő a budapesti fakultás és a vidéki akadémiák között megfelelőnek. Ezzel a papképzés reformját is érintette s a vidéki akadémiákon három évre szállítaná le a tanulmányi időt s a filozófiát kihagyná a papképzés köréből. Bernáth Elemér nagy hatással emelte ki, hogy ő a hamisítatlan protestáns szellemet egyáltalában nem félti a budapesti katholikus theologiától. Radácsy György indítványára az egfész kérdést megvitatás és hozzászólás végett áttették a lelkészi értekezletekhez és egyházmegyékhez. A Vay-Mocsáry-alap egyik (a sárospataki) főiskola céljaira felhasználandó felének miként való kezelésére nézve a pénzügyi bizottság azon véleményét fogadták el, hogy a 200.000 koronának hatszázalékos kamata évnegyedenként szolgáltassák be a főiskola pénztárába. A lelkészi nyugdijintézet ügyében kiküldött bizottság jelentése szerint 40 évi szolgálat után lenne a lelkésznek fizetése a nyugdijintézet részéről biztosítva s e célra 470.000 korona évi jövedelemre volna szüksége a felállítandó nyugdíjintézetnek. A gyűlés erre nézve kimondja, hogy nem hozzávetőleges, hanem szakértői számításra volna szükség, azután meg a megfelelő tőkének előteremtésére saját erőnkből még akkor sem volnánk képesek, ha mindenféle eddigi gyámintézeti tőkét, fizetést magába olvasztana is az új nyugdijintézet, azért sürgetik az 1848. XX. törvénycikk harmadik szakaszának megvalósítását s e célból az egész ügyet átteszik az egyházmegyékhez azon véleménynyel kapcsolatban, hogy csak a nevezett törvénycikknek végrehajtása segíthetne úgy a protestáns lelkészek nyugdíj ügyén, mint a prot. híveknek rendkívüli egyházi megadóztatásán. Épen ezért ennek a törvénycikknek a végrehajtása ügyében a kerület feliratot intéz a zsinathoz, A közgyűlés a legnagyobb örömmel vette tudomásul a sárospataki tanári karnak azt az alapító-levelét, mely szerint a tanári kar a saját filléreiből, a főiskola versenyképességének megtartására és függetlenségének biztosítása végett, egy nagyobb alapítványt tesz, melynek kamatai tiz év múlva már felhasználhatók lesznek a főiskola közszükségleteinek fedezésére. Egyházkerületi gyűlés ezzel kapcsolatban, a gömöri és az alsóborsodi egyházmegyék falterjesztésére, kimondja, hogy egy a Vay-Mocsáriéhoz hasonló nagyobb alapítvány alkottassák. Tiz év legyen a gyűjtés ideje, s annak gyümölcse csak azután tétessék le alapul. Azért a fentnevezett két derék egyházmegye indítványát átteszik a pataki főiskola tanári karához és igazgatótanácshoz, hogy készítsenek javaslatot a kivitel módozataira nézve. A sárospataki, miskolci, rimaszombati főgymnasium igazgatóinak jelentése szerint a pataki főgymnasiumba beiratkozott 450 növendék, a miskolciba 430, a rimaszombatiba 406. Tehát a két kisebb gymnasium is majdnem elérte már a patakinak létszámát. A pataki iskoláról szóló jelentésnél örömmel vették tudomásul, hogy az iskola szőlője a földmivelési ministeriumtól visszakerül ez évi október 31-én a főiskola talajdonába, mely mintegy 8000 kor. évi jövedelmet hajt. A pápai főiskola könyvtáráról. A főiskolai könyvtár katalógusa mintegy négy évig tartó munka után elkészült s nehány nap múlva a kerületi határozat rendelése szerint szétküldjük a dunántúli egyházkerület Összes anyaegyházainak oly célból, hogy lelkészek és tanítók a munkásságuk körébe vágó munkákat kiszemelhessék és használatra kikérhessék. Testes kötet ez a katalógus; nagy nyolcadrét alakban 46 iv, vagyis 734 lap. Fényes tanúbizonysága a főtiszt, egyházkerület áldozatkészségének, mert ily terjedelmes munkának nyomdai kiállítása bizony nagy költséggel jár. De ez a költség nagyon hasznos befektetés volt, mert igy a könyvtár értékes könyvkészlete teljesen és könnyen használhatóvá lett. Arra is hasznos lesz ez a könyv, hogy a kik esetleg könyvadományokkal akarják gazdagítani gyűjteményünket, segélyével igenkönnyen megállapítják, hogy hiányzik-e nálunk az a könyv s igy valóban szükséges-e ?
