Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-10-06 / 40. szám
667 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 668 1897. decemberben a választmány megválasztja a szerkesztőt is, kinek neve kellő lJÉt^siték volt a munka sikere felől. Az erre következő kolozsvári vándorgyűlés egy lépéssel tovább viszi az ügyet, a mennyiben a Calwer Lexicon clichéi beszerzésé felől is Mjékozódni óhajt. E tájékozódás felől az 1899. évi debrecmű vándorgyűlés megnyugvással értesült. Sőt előzőleg ]898-ban a Szemle január-februári füzetében mutatvány rs jelent meg s a munkában fáradhatatlan titkár a Prot. Egyh. és Isk. Lap 189»TM 8. számában már 1900-ra Ígéretet \É tesz a Lexicon megjelenése felöl ... de ... de a konvent nem lelkesedik kellőleg, a 9—10 ezer forint költ#g előállása iránt semmi kedvező jel. debreceni^KÜlés újra éleszté a reményt; a parókfuális könyvtájjkjcal köttetvén össze a Magyarázz tos Biblia eszméje^nbrándos óráinkban már ott láttuk a parókhiális könyvtár elstjí darabja gyanáut a Magséirázatos Bibliát. Ah ! de azflBránd csak álom maMdt, csak nem akart testet ölteni. Mintha a csüggedés ólomsulyja nehWrednék a kiszemelt szerkesztőnek és a Társaság titkárának magasba törő szárnyaira. Az 1900. februári választmányi gyűlésen maga a titkár bevallja, hogy a debreceni gyűlés óta úgy az anyagi mint a szellemi előkészítés szünetelt s bár az ekkor tartott választmányi gyűlés elrendelte, hogy szerkesztő-munkatársi értekezlet tartassák a részletes terv kidolgozására, e részben nemcsak teljes pangás állott be, de egyenesen lekerült az ügy a szőnyegről: a tavalyi gyűlésen Pozsonyban a titkár jelentést sem tett az ügy állásáról (bizonyára nem volt mit jelentenie). Annyit mégis tett a pozsonyi gyűlés, hogy felkérte az elnökséget a felől való tudakozódásra, vájjon van Alphen Hieronymusnak az utrechti egyetemen kezelt és évenként 900 forintot kamatozó alapítványát nem használhatnók-e fel a Bibliai Lexicon kiadására. Most pedig — a mint a miskolci gyűlési tudósítások sejtetik — semmi nesz. Pihen, sőt 5 évi haldoklás után ki is szenvedett az ügy. Hiába ! Rész vétlenség csillagában született. Csak egyet nem értünk s ez az : miért vette fel a miskolci gyűlés kiadásra a Kálvin és Luther főbb müveit, mikor még a Magyarázatos Biblia kiadását meg sem kezdte, pedig 5 év óta irányozza felé a figyelmet ! Nem a Biblia-e a mi hitünk alapja ? Nem tiltakozik-e a Kálvin és Luther szelleme az ellen, hogy az ő müveiket még igy is a Biblia elé helyezzék? Vagy talán már nincs szükségünk Magyarázatos Bibliára ? Atyámfiái, férfiak! Ne hagyjuk kiszenvedni az ügyet; szégyen volna ez reánk nézve. Tegyünk még próbát, ne adjuk fel a reményt. Ha másként nem érhetünk célt: hassunk oda mindennemű mozgolódással, hogy az Irodalmi Társaság váltsa be Ígéretét, gyüjtsünk előfizetőket, fizessünk magunk is, fizessenek erejük mértéke szerint jobb módú és szerényebb sorsú egyházaink is és indítsunk egyházmegyéinken, egyházkerületeinken nagyobb szabású mozgalmat. És főkép indítson újra mozgalmat a legilletékesebb, az írod. Társaság választmánya, élén a lánglelkü két elnökkel és titkárral, hadd látnok meg : van-e erőnk egy oly áldásos mű létrehozására, mint a Magyarázatos Biblia. Bárcsak biztató válasz hangzanék aggódó kérdésünkre : Lessz-e Magyarázatos Bibliánk valaha ? Lie. Eácz Kálmán. A bibliaolvasás a népiskolában. A tata-vidéki ev. ref. egyházmegyei tanügyi bizottság folyó évi julius hó 3-án tartott közgyűlésének jegyzőkönyvében egyházmegyénk több iskolájáról, többek között a győri iskolákról is az a megjegyzés tétetett, hogy „a biblia olvasás nem eléggé gyakoroltatott“ s ugyan e körülmény késztette a bizottságot a jegyzőkönyv 11. pontjában foglalt indítvány megtételére, miszerint „tegye kötelezővé egyházmegyénk tanítói karára nézve azt, hogy a IV— VI. osztályokban, de kiváltképpen a biblia-ismertetéssel kapcsolatban, rendszeresen olvastastassák heti 2 órán az ó és új szöv. szent történeti iratokat s ezt a tanóra-rendben is kitüntessék Mindenesetre a biblia ismerete minden ev. ref. keresztyén emberre nézve fontos, sőt nélkülözhetetlen ; mert ez a hit fundamentuma, az igazi keresztyéni élet, a boldogság, általában a keresztyéni életcél elérhetésének biztos mutatója és eszköze. S hogy annyi szerencsétlen, boldogtalan ember van közöttünk, hogy a hit és jó erkölcsök meglazultak, egyedüli okának tartom a biblia örök igazságainak nem ismerését, az Istenben és a Jézus Krisztusban vetett hit, reménység és szeretet örök törvényeinek meg nem tartását, be nem töltését. S az a törekvés, hogy az igaz keresztyéni hitet, a biblia örök igazságait már a zsenge gyermeki szívbe csepegtessük, hogy „lelkében örök szállást vehessen a Krisztus,w hogy a hit világa legyen életének vezére,— eredményében a keresztyén nevelés és tanítás életre hatását mozdítja elő. Tehát a bibim alaposabb s részletesebb ismertetésére törekvés, általánosságban legbiztosabb ut a keresztyéni hitélet terjesztésére, a jövő nemzedék valódi boldogulásának megteremtésére. Azonban a népiskolákra vonatkozólag a biblia olvastatás, részletesebb ismertetésére való törekvés nem hozhatja meg a kívánt eredményt abban a formában, mint azt a tata-vidéki tanügyi bizottság véli. Népiskolai tanulótól a teljes bibliában gyakorlati jártasságot kivánni túlzott dolog s ellenkezik a paedagogia alapelveivel. Ebben nem érvényesül a nevelés és tanítás sikereinek elengedhetetlen feltétele, hogy ugymondjam sarkpontja : keveset, de jól tanítsunk. A biblia ismertetés már kezdetét veszi a népiskola első osztályában s fokonként az egész ó és újszövetségi szent történetek tankönyv és elbeszélés alapján ismeretesek lesznek tanítványaink előtt. Azután a keresztyén egyháztörténet, egyházszervezettan, hit és erkölcstudomány, a biblia-ismertetése, egyházi énekek és ima szolgáltatja az anyagot arra, hogy növendékeinkből a hit igazságait ismerő, egyházát szerető hasznos polgárok váljanak. S ez az anyag már magában véve