Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

657 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 658 házi és iskolai ügyek s kulturális intézmények iránti áldozatkészségéről szóljak-e többet, mint a melyek már óletrajzában elősorolva vannak ?! Engedjék meg önök, hogy azokat ne ismételjem s ezekről ne beszéljek. O maga sem szokott s nem szeretett soha mások előtt jó tetteiről, áldozathozatalairól beszélni. Beszélnek azok magok is. Beszéli azokat főiskolánk s ezen immár meg­nyitott nönevelő intézet. Látjuk, érezzük s tudjuk azo­kat mindnyájan. Azt mondják, hogy minden eszme, minden idő és kor megteremti és előállítja a maga nagy embereit, köz­ügyekért élő-haló térfiait, intéző s vezető szellemeit.— Megengedem, én magam is különösen a polgári életben sokszor tapasztaltam már azt. De én mégis úgy érzem, hogy valamint az égitestek, ha napjuk elvész, elhomá­lyosulnak s utóbb aláhullanak, úgy László Józsefet is, főiskolánk és ezen nőnevelő intézetnek éltető, melegitő ■és világositó, de már elnyugodott napját egyházi és is­kolai életünkben hosszú időn keresztül nem pótolja senki. * * * Tisztelői hála és emlékjeléül elkészítették ezen nemes dicső alaknak mellszobrát, melynek leleplezte­­tése és megőrzés végett ezen intézet igazgatóságának hivatalos átadása szintén reám bízatott. Hulljon le te­hát a lepel azon mellszoborról! Hadd lássuk vájjon az -arcon felismerhetők-e a tiszta szív, a nemes lélek, a szilárd jellem, a kötelességek hű teljesítéseinek, az em­beri hivatás magaslatára felemelkedettségnek nemes vo­násai?! Fellángol-e a szemekben a honpolgár, ember és hazaszeretetének az egyházi fértiu közügyek iránti lel­kesedése s áldozatkészségének izzó tüze?! Kidomborod­nak-e a homlokon az önmagunk s mások kormányza­tában megkivántató erő, tudomány és bölcseség maga­sabb kinyomatai?! Mert csak akkor lehet abban a mellszoborban László Józsefre ismernünk, csak akkor állítottak hű tisztelői abban a márványszoborban László József nemes lelki tulajdonai és érdemeinek megfelelő igaz és hű emléket. Ah ! de hova tévedtem én, ama márvány mell­szobortól ezen nemes lelki tulajdonok összegének hű kinyomatát kivánó követelésekben! ? Hiszen a szobrász, a márványon vagy ércen; a festő a vászonon, a képen az erények s a lélek ezen nemes tulajdonainak csak egy­két jelenségeit s vonásait képes igazán visszaadni; de nem együttesen és egyben hű kinyomatát feltüntetni azon erények és lelki nemes tulajdonoknak, melyek nagy embereinket, vezérférfiainkat, a köztisztelet és szeretet, a hála és kegyelet piadestáljára helyezve, örök emléke­zetül óhajtják és akarják fentartani. S talán csak a költő vagy a szónok lehetne leginkább képes és hiva­tott arra, hogy nagy embereink, vezérféríiaink szellemi erőit, testi lelki nemes tulajdonait, egy az aesthetika szabályainak megfelelőleg kidolgozott munkában vagy elmondott beszédben egyszerre és egymásutáni folyamat­ban elénk varázsolja s követésre méltó példányképül felmutatja. Ah! de a költőnek a legszebb arany és bár­­sonykötésü müveit is megemészti a penész és a moly, ;a szónok beszédei elfeledtetnek s még a márvány vagy ércszobrokon is elmosódnak idővel a művész kezek ál­tal alkotott részletes vonások. Mindent eltöröl az idő és múlandóság.“ És mégis helyes, szükséges és célzatos volt annak a mellszobornak, hálánk, kegyeletünk emlékjeléül meg­alkotása. Mert,— bár miként a nagy folyamok magok csi­nálják meg magoknak a víztömegüknek megfelelő nagy­ságú s idomzatu medret és partokat s László József is maga alkotott magának halhatatlan érdemei által főis­kolánk s ezen nőnevelő intézetben, olyan feltűnően tar­tós emléket, mely bárminő viharok dúljanak is egyházi és iskolai életegünkön, nehezen és sokáig vagy talán reméljük és óhajtjuk, soha sem fog megsemmisülni, mert egyik kor és nemzedék fenntartja és átadja a má­siknak, szükséges és célos volt mégis azon mellszobor megalkotása azért, hogy miként már a régi görög és római szülők és nevelők azon célzattal vezették el gyer­mekeiket vagy növendékeiket hazájuk nagy emberei­nek képek és szobrokban megörökített alakjaihoz, hogy azok vonásaiból tiszta, szelíd jellemet, nemes és hősies lelket, hazaszeretetet tanuljanak, éppen úgy főiskolánk és nőnevelő intézetünk növendékei is, László József ezen mellszobrának még elmosódó vonásaiból is, egy­házi és polgári erényeket sajátítsanak el. Ezen cél va­­lósulásának szives óhajtásával adom át nőnevelő inté­zetünk igazgatóságának megőrzés és gondozás végett ama mellszobrot. És ezzel megbízatásom végétért. Bocsáss meg megdicsőült lélek! ha beszédem igaz érdemeidnek, ki­magasló lelki nemes tulajdonaidnak nem volt megfelelő és hű feltüntetése. Bocsáss meg, ha anyagi és szellemi kincseidnek e nagybecsű s reánk hagyott örökségeknek reám bizott végrehajtásában, talán fogyatékos erőt ta­núsítottam. Ah! de engemet is megtörött már az élet s idő! és megismerem, hogy még az irántad mélyen ér­zett hála, kegyelet és tisztelet, sőt még az Isten lelké­nek nagyban tapasztalt és érzett tanítása és segélyével sem tudtam elvégezni a rámbizottakat úgy és akként: mint azokat az isteni mester tanítványai elvégezték és a mint azokat te is vártad s követelted tőlem. „A fáradt szolga keresi az árnyékot!“ Én is elfáradtam s vágyakozom már a pihenés után. Kívánkozom én is elköl­tözni s az Úrhoz menni lakni, mert az mindennél jobb!“ Te pedig Istennünk, jó Atyánk ! Tartsd és őrizd meg hazánkat, nemzetünket, magyar ref. egyházunkat, főiskolánkat, nőnevelő intézetünket, hatalmas és védő karjaiddal. Adj ezeknek gondviselő világigazgatásodban időről-időre oly bölcs és létérdekeinket szivükön viselő oszlopembereket és kormányzókat, hogy bármikor és bármily viharok duljanák hazánk, egyházunk, főiskolánk, nevelőintézeteink életegén : eltávolitva legyenek álta­luk az ezeket szétrombolás és megsemmisitéssel fenye­gető csapások s veszedelmek. Kezeimet összetévc, szív­ből kérlek téged nagy Isten ! ne engedj teljesülést azon nyilvánított s talán gyarló előérzetemnek, hogy László Józsefet egyházi és iskolai életünkben, hosszú időn ke­resztül nem pótolja senki. Úgy legyen ! Ó-Szőny, 1901. szeptember 6. CziKE Lajos.

Next

/
Oldalképek
Tartalom