Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-29 / 39. szám

659

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

660

A Prot. írod. Társaság miskolci közgyűlése.

Egy szépen sikerült ünnepély hatása alatt irom e sorokat, midőn lelkem visszaszáll oda az Avas alján épült városba, hol a hazai két prot. egyház tagjai adtak egymásnak találkozót a prot. irod. társaság közgyűlése alkalmából. Maga az alkalom, hogy ebben a mi felekezetekre tagolt társadalmunkban a két prot. egyház tagjait közös célért, közös munkában együtt láthatjuk, örömmel töltötte el lelkünket, a midőn folyó hó 19-én alkonyatkor a miskolci evangélikus templom udvarán oly szép számban összegyülekeztünk. A kitűzött időben öt órakor, még csak talán tizen voltunk együtt, s kölcsönösen bemutatkozhattunk, hanem azután percrőlpercre nőtt az áradat, mind sűrűbben jöttek a társulat tagjai, s lépten nyomon felhangzott az öröm, no még sohase voltunk együtt ennyien !

A gyűlés kezdetét jelentő felhivásra az evang. egyház diszes termébe vonultunk, de mindnyájan be se fértünk, pedig csak állva szorongott a teremben a hallgatóság nagyobb része.

Megszólal az elnöki székről Gyurátz Ferenc, halk hangon, egyszerű szavakkal kezdi beszédét és sápadt betegszinü arcára nézve nem is sejthettük, hogy egyikét fogja mondani legszebb beszédeinek, pedig úgy történt. Egy újabb mondatnál már megcsendül itt ott az ő érces hangja és oly meggyőzően és szívhez szólóan beszél a vallásról, annak szükségéről, hogy beszéde nemcsak az ő arcára hívja vissza az életet, hanem mi is vele lelkesedünk, vele érzünk, s mikor a két prot. egyháznak egy célt szolgáló közös munkálkodására tér át, általános éljenzés és taps honorálja szavait. Az elnök közelében ülnek az asztalnál Kun Bertalan, Kis Áron, Sárkány Sámuel, Prónay Dezső, Antal Gábor, Dr. Baltik Frigyes, Zelenka Pál, a tagok sorában pedig ott látjuk Tisza Kálmánt a mint feszült figyelemmel kiséri a szónok szavait, s azután másokat, nagyon sok jelesünket, mintegy 200 embert, talán többet is és még sokan kiszorultak a folyosóra.

Az elnöki megnyitó beszéd végén annak a kedves jelenetnek voltunk tanúi, midőn a még üresen álló világi elnöki szék elfoglalására Tisza Kálmánt kérte fel Gyurátz Ferenc. A mi nagyérdemű egyházkerületi főgondnokunk felkelt helyéről és szólni akart, talán szabadkozni a felkérés elől, de lehetetlen szóhoz jutnia, csak zúg az éljen, éljen. A közgyűlés azután tárgysorozatának elvégzésére tért át, s a tisztikar újabb megválasztása, s a választmány kiegészítése után, a melynek tagjai sorába Szilágyi Dezső helyére főiskolánk világi főgondnoka Dr. Darányi Ignác választatott meg nagy lelkesedéssel, a közgyűlés véget ért. Hét óra elmúlt, mikor eloszlott a társaság, s egy óra múltával az ismerkedési vacsora következett.

Az ismerkedési estélyen nagy örömet keltett a társulat világi elnökének Hegedűs Sándornak megérkezése. Részemről azt veszem számba, hogy kik vagyunk itt Dunántúlról? Bizony mi kevesen vagyunk. Látom püspök és fogodnok urunkat, a mezőfoldi esperes urat, a pozsonyi és nagykanizsai lelkész urat és csak azt érzem,, hogy mi közülünk sokan hiányzanak.

Szept. 20-án gyönyörű szép őszi napra virradtunk. Nyolc órakor megszólalt az avasi ev. ref. templom harangja, sokáig húzták, s a mig szépen búsan kongott, oly jól esett nekem a pápai ev. ref. egyház tagjának hallgatnom, mialatt az avasi temető sírköveit olvasgattam , hiszen olyan ritkán hallok én református templomba hívogató harangszót. így várakoztunk többen a társulatnak a városból jövő tagjaira, mignem a Kossuth téren feltűntek, a mint közeledtek a templom felé, elől Kun Bertalan, Hegedűs és Tisza és úgy a többiek, s az avasi templom fogad csakhamar mindnyájunkat falai közé.

Mind együtt vagyunk. Zsúfolásig megtelt a templom, földszint csak férfiak vannak, a nők a karzatokon foglalnak helyet.

Figyelem, hogy kik énekelnek, ugv látom, hogy reformátusok és evangélikusok egyaránt és eszembe jut, hogy mennyivel közelebb hozná egymáshoz e két felekezetet, ha legalább énekes könyvünk egyező lenne. Nemcsak mi reformátusok, az evangélikusok is énekes könyvük újításával foglalkoznak ez idő szerint, s ha már nem lehet egy ugyanazon könyvet használnunk, igyekezzünk, hogy legalább minél több egyező énekünk legyen, hiszen a gályarabok kedvelt énekei egyaránt becses emlékek mindkét felekezetre nézve, ne hiányozzanak tehát azok egyikünk énekes könyvéből se, de akad ott még egyéb is. Közös éneklésünk után a miskolci két dalárda egyesülve adott elő művészi tökéletességgel egy éneket melynek cime: „Az Urnák napja ez.“ Igazi vallásosáhítattal, nagyon szépen énekeltek. Ezalatt Sárkány Sámuel a szószékbe ment, s imára kulcsolta össze kezeit, átszellemült alakja ez ősz püspöknek feledhetetlen marad. Az imát ismét az egyesült dalárda kellemes éneke, ezt Novák Lajos sárospataki tanár egyházi beszéde követte, egy javakorbeli férfi idősbb vezető férfiaink sorában. Figyelmesen hallgattuk, s azt hiszem, nem tévedek, mikor azt mondom, hogy főképen exegetált, snem tört szónoki hatás után. Szerettük hallgatni, s szinte sajnáltuk, hogy beszéde végeztével se záró imát, se Mi atyánkot, de még csak egy áldástkivánó szót se szólott, hanem mig mi felálltunk, ő meg ment lefelé a szószékről.

Szép orgonajáték nyitotta meg a bezáró éneklést, a melynek végeztével az evangélikusok diszes nagy templomába vonultunk. Utunkban, a Kossuth téren, a miskolci ref. felsőbb leányiskola növendékei állottak sorfalat, s az én gondolatom innen a mi hasonló intézetünkre szállott és szerettem volna, ha annak növendékei is tanúi lettek volna e szép protestáns ünnepélynek. Az evangélikusok templomába már csak erős tolakodás árán juthattunk be, a nők itt is a karzaton foglaltak helyet, az elnökség az oltár elé helyezett asztalnál, a tagok a padokban és kezdetét vette^ a diszgyülés.

Rövid pár szóval a gyűlést Gyurátz Ferenc elnök nyitotta meg, sVay Béla báró és Zelenka«Pál üd-