Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-09-01 / 35. szám

589 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 590 ev. ref. iskolákból. Ennek az örvendetes nekibuzdulás­nak legfőbb oka az, hogy a karcagi közgyűlésre vár az a dicsőség, hogy az országos református tanáregyesület megalakulását kimondja. Este a kaszinó vendégszerető termeiben kitünően sikerült ismerkedési estély volt, a melyben a helyi tár­sadalom kitűnőségei is nagy számmal .vettek részt. A közgyűlésnek aug. 27-én volt az első napja. A közgyűlés a reform, templomban tartott isteni tiszte ttel kezdődött, a melyen Fazekas Gyula karcagi ref. gym­­nasiumi vallástanár tartott emelkedett szellemű, áhítatra gerjesztő imádságot. A közgyűlés fénypontja Dóczi Imre elnök meg­nyitó beszéde volt, n melyet aktuális voltánál s egész nemzeti szellemünkre kiható fontosságánál fogva egész terjedelmében közlünk. íme : Dóczi Imre beszéde. Az a magyar nemzeti közérdek, mely a református tanügy munkálása utján nemzeti közműveltségünk fejlesz­tésében nyilvánul, adja ajkaimra az első szót közgyűlé­sünk megnyitása alkalmával, hogy a közös nemzeti cél­ban összeforrott érzés melegével s őszinte örömmel üdvö­zöljem tanártestületünk tisztelt tagjait, s mindazokat, kiket a református tanügy munkás szeretető s az összetartozás érzete közelről és távolról e közgyűlésre összehozott, hogy itt az új iskolai év küszöbén a hivatásos muoka megkez­désére a testületi szellem forrásaiból erőt és lelkesédést merítsünk. Nagy szükségünk van e testületi szellem acélozó erejére. Nemcsak azért a fölemelő tudatért, hogy a lel­kűnkben élő eszmények másokat is lelkesítenek s egyéni törekvésünkkel közös cél szolgálatában állunk, de szük­ségünk van rá közelebbről azért, hogy általa a hazai köz­­müvelés és közoktatás szervezetében a református iskolai szellemet minél erőteljesebb és egészségesebb kifejezésre juttassuk. A ref. iskolának a századok hanyományai által meg­szilárdított számos olyan jellemvonása van, melyek a hazai közoktatásra és nemzeti közéletre mindenkor termékenyi­­tőleg hatottak. E jellemvonások közül, melyek a kálvi­nista nevelésnek mintegy történelmi karakterét képezik, csak egyet akarok ezúttal kiemelni, mint a ref. iskolai szellemnek legsajátosabb jellegét s ez az iskola liberáliz­­musa, a tanítás szabadelv üsége. A liberalizmus, mely ma államok kormányzásának nemzetek jólétének az iránytűje, a protestantizmusnak édes testvére. Egy forrásból támadt mind a kettő : a gondolat, a lelkiismeret és vizsgálódás szabadságából. A szabadelvü­­ség, mint világnézet, ott derengett már a protestantizmus bölcsője fölött s ott lobogott mint vezérlő szövetnek a prot. iskolák tanításaiban. Együtt nőtt, együtt fejlődött mind a kettő, s hol az egyik, hol a másia erősítette egy­mást. A mint a századok folyamán a piotestantizmus egyes államokban erőre kapott, úgy terjedt ama nemzetek közt a szabadelvű gondolkodás s viszont, a mint az emberi jo­gok szabadelvű felfogása az egyes népek kebelében gyö­keret vert, úgy hódított tért közöttünk a protestantizmus A magyar ref. iskolának a liberalizmus mindig él­tető levegője volt. A felekezeti elfogultság vagy a hata­lom által üldözött igazságok és jogok tanári katedráink­ban mindig szószólóra találtak, a felvilágosodottság esz­méi pedig — bár hol születtek is — tantermeinkben min­dig otthonra leltek. A tudomány történetének folyamán alig volt 1 ö'.csés. e i rendszer, mely felsőbb iskoláinkban hirdetőkre ne talált volna s alig volt didaktikai módszer, melyet gymnasiumaink meg ne kiséreltak volna. Ez iskola szelleme mellett tesznek történelmi bizonyságot múltúnk­nak azon halhatatlan alakjai, kik most a vallási és nem­zeti szabadságért, majd nyelvünk, alkotmányunk vagy a népjogokért vívott küzdelmeikkel állítottak örök emléket szabadelvű gondolkozásuknak. De tanúságot tesz mellette egészében a magyar prot. társadalom, mely csak legköze­­lobb is az egyházpolitikai harcok idején a legbiztosabb támasztékát képezte nemzeti törvényhozásunknak a szabad, elvű törvényalkotásokban. Hogy pedig e szellem nemcsak történelmi karaktere, hanem ma is élő lelke a ref. iskolá­nak, eléggé mutatják az olyan adatok, hogy például a vallásos eszmék szabadelvű felfogásának világiroaalmi minta, képe : Lessing Náthán ja egyedül a ref. gymnasium új tan­tervében van felvéve irodalmi olvasmányul hazai közép­iskolai oktatásunk körében, vagy hogy mig a német iro­dalom büszkeségének, Schillernek a harminc éves háború történetében II. Eerdinánd római császárról irt mesteri jellemrajzától az állami tankönyvbirálat szent borzongással riad vissza, mi ugyanazt épen a történeti igazság érdeké­ből olvastatjuk gymnasiumainkban. T. közgyűlés ! Hogy a jelen alkalommal a magyar ref. iskolának épen ezt a közönségesen ismert jellemvoná­sát, liberalizmusát emelem ki, annak oka azon nagyon is közel eső jelenségekben fekszik, melyek nemzeti közéle­tünk mindn ágában, egyházi, társadalmi és politikai éle­tünkben a liberálizmust veszélyeztetik. Mig ugyanis kí­vülről a szabadelvüség legsötétebb ellensége, a klerikális irányzat száz csatornán beszivárogva, egyre jobban ve­szélyezteti a nemzeti közszellemet, addig bent a hazában is felekezeti türelmetlenség kezd lépni a vallásos türelem helyére, osztályérdekek hangoztatása szorítja háttérbe az egyetemes nemzeti érdeket. Még a sajtó nagy része is, melynek pedig szülő-anyja a liberalizmus, ily exkluzív ér­dekek szolgálatába szegődik s egyre gyengül ama libera­ls világvézet vezető szerepe, melyre az új Magyarország szellemi és anyagi jóléte van fektetve s a melytől nem­zetünk jövő fejlődését, erősbülését egyedül remélhetjük Csak az imént dőlt ki a szabadelvüség egyik legerősebb* és legedzettebb bajnoka s mig a nemzeti veszteség sóhaja végig rezg a hazán, szinte aggódva kérdjük, vájjon lesz-e, a ki hatalmas szablyáját fölvegye a liberalizmus ellensé­geivel szemben. Pedig föl kell venni. S ha gigászok nem támadnak, a pygmaeusoknak kell táborba szállni a sza­badelvű eszmék diadaláért, mert a nemzet üdve ez esz­mék győzedelmében rejlik. S midőn csodálkozva kell lát­nunk, hogy a kóros szellemi áramlatok megejtik még az egyetemi ifjúságot is, melynek szent hagyománya volna a szabadelvű eszmék zászlaját fent lobogtatni, önkéntelenül az iskola liberalizmusára, a szabadelvű nevelési irányra esik gondolatunk, ha a jövő Magyarország vezető intelli­genciáját ez iránynak biztositani akarjuk. Mert a szabad-35*

Next

/
Oldalképek
Tartalom