Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-08-04 / 31. szám

515

DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP.

516

délyt, a lelket kell megnyerni a hitnek, a vallásnak, a nemes erkölcsöknek s nem pasztán az értelmet. Meg kell értetni és megkell kedveltetni a valláserkölcsi igazságokat önmagukért. (Jgy kell azokat tanitani, hogy a növendék azokban lelki örömöt és gyönyörűséget találjon. Ha a növendékek szívesen, örömmel foglalkoznak a vallástani tárgyakkal, már sikert értünk el és ebben van biztosítéka az iskola valláserkölcsi nevelő hatásának.

Az egyháztörtén el mi oktatást, bármennyire szeretném is, nem tekinthetem a népiskolában teljesen önálló és független tantárgynak, mert ennek tudása sem- önálló célunk, inkább eszköznek kell tekintenem a hitélet erősítésére, az egyházunk iránti ragaszkodás és áldozatkészség fejlesztésére. E tárgynál, tekintve a tanítás célját, úgy is a magyarországi liitjavitás története a fontosabb rész, ennek sorsa pedig annyira össze van forrva nemzetünk politikai és függetlenségi küzdelmeivel, hogy attól alig lehet, de nem is célszerű teljesen elválasztani. Tanítandó tehát a hazai történelemmel kapcsolatba^ még pedig oly formán, hogy a ráfordítandó idő kapcsolódjék a hazai történelemhez. És ha a hazai történelem tanításánál érvényesül a hamisítatlan protestáns szellem, teljesen elérhető lesz a cél. Annak pedig érvényesülni lehet és kell is, mert e nélkül nem képzel-* hető prot. népiskola, mely feladatának, hivatásának magaslatán áll.

Az V—VI. o. anyaga a hit és erkölcstani rész együtt van felvéve és beosztva és pedig azért csak az V. osztálynál, hogy az bár talán szükebb körben, de az V. osztályban elvégzendő s a VI. osztályban ugyanaz az anyag tanitandó, de némileg kibővítve, megtoldva a confirmatioi oktatás anyagával, hogy az annál inkább bevésődjék, megerősödjék a tanuló szivében, lelkében. Ez annyival is inkább kívánatos, hogy igy legyen, mert az iskolai időt betöltött tanulóknak mintegy 300/0-a nem jut el a VI. osztályba s ez a 30°/0 esetleg nem részesülhetne közvetlen valláserkölcsi, illetőleg hittani oktatásban. Hogy a VI. osztály ismétel, az épen ennél a tantárgynál nem hiba, inkább ismételjen az erősebbb, sem hogy a gyengébb hiányt szenvedjen, „repetitio est mater studiorum.“

A vallástani tárgyakra fordítandó időt, az 1868. évi XXXVIII. t.-c. 52. §-ában megengedett heti óraszám minimuma és maximumához alkalmaztam. A törvény nevezett §-ában a heti óraszám minimuma 20 s maximuma 25 órában van megállapítva a tanulóra, — beleértve a hit és erkölcstan tanítását is, de nem értve ide a testgyakorlás s a gazd. és kert. gyakorlatra fordítandó időt. A minimumból elvettem e célra 1 (egy) órát, a maximumot megtoldottam í órával, az az heti 26 órát vettem fel a számítás alapjául, melyből iskoláinkban, az általam javaslatba hozott beosztás szerint heti 7 óra fordítható közvetlen valláserkölcsi oktatásra, a nélkül, hogy a többi tantárgyak rovására túlterjeszkednénk vagy azokat megrövidítenénk. Nem vettem fel számításba azt az időt, melyet a tanítás megkezdése és bezárásakor énekre és imára fordítunk, valamint azt sem, a mit köznap reggelenként templomban töltünk, ez mind a vallásos nevelés és gyakorlás javára esik.

A számitás alapjául a közvetlen tanitás és előhaladásra 24 hetet vettem fel, a többit ismétlésre szántam. Ebből I. o. heti 1, összesen 24 fél óra.

If- ,i :i b 24 „ „

III- „ „ 2, ,, 48 „ „

IV. „ „ 2, . 48 „ „

V. „ „ 3, ,, 72 ,, ,,

VI. „ 55 3, „ i2 „ „

I—VI. „ „ 2, „ 48 „ „ Az I—VI.

o. számított közös heti 2 fél óra az énekdallamok csoportos begyakorlására fordítható. így vallástanitásra fordítunk 24 héten át, a többit ismétlésre kiegészítésre szánva, 336 fél órát összesen.

Hogy csak 56 dallamot vettem fel, tettem azért, hogy eddig leginkább a sok dallam és ének szöveg terhelte meg növendékeinket, de meg az énekes könyv küszöbön levő revíziójában is leli némileg magyarázatát.

Nem hagyhatom említés nélkül, hogy a használatban levő tankönyveink nem valami szerencsés alkotásuak. Nincs terem ezúttal azok tüzetes bírálatába bocsátkozni, hiszem, hogy úgy is elsöpri őket a haladó idő.

Itt van már az ideje annak, hogy az illetékes hatóság gondoskodjék népiskoláink számára a leendő tantervnek megfelelő vallástani kézi könyvekről, a tanítók számára vallástani vezérkönyvről.

Igaz, hogy a jó tanítót semmiféle tankönyv sem pótolja, mert minden a tanítótól s nem a tankönyvektől iügg. A jó tanító a kevésbbé jó tankönyvvel is tud eredményt mutatni fel, inig a ki nem tanit, csak tanultat, jó tankönyvvel sem tud intensiv eredményt érni el. De a jó tankönyv megkönynyiti a tanuló munkáját, de a tanítóét is. Mig a tanítónak van mire utalni tanítványát, addig a tanuló a tankönyvre mint eredménytárra mindig támaszkodhatik s ez által önmunkásságra szoktattatif. Erre pedig nagy szükség van, mert a népiskolai munka alapvető, melyre az önművelésnek még sokat lehet és kell is építeni.

Ezekben kívántam szerény nézeteimet előadni- Kijelentem, hogy nem az egyházi tehertől való szabadulás vágya, hanem minden tekintetben és egyedül az egyházam érdeke lebeg szemeim előtt s azt mint református tanító, a vallástani angag némi redukálása, összevonása, de ennek fejében, mert több idő jut rá, mélyebb hatású, közvetlenebb s maradandóbb, intenzivebb feldolgozása által vélem helyesen, a kitűzött nagy célnak megfelelően szolgálhatni. Mert nem a sok az, a mi mindig jó s nem mindig jó a sok. Ha valahol, úgy itt igazán szem előtt tartandó : „keveset, de jól“ mert „a ki sokat markol, keveset szőrit.“ Nekünk pedig a mai viszonyok között ugyancsak komoly munkát kell végeznünk, ha érvényesülni s nem megsemmisülni akarunk.

Ezt a munkálatot voltam bátor benyújtani a barsi ev. ref. egyházmegyei tanügyi bizottsághoz. A bízott-