Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-07-21 / 29. szám
Tizenkettedik évfolyam.29. szám. Pápa, 1901. julius 21. DUNÁNTÚLI A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czimére küldemlők. « ----------------------------* Az egyház és iskola köréből. A diiiiintiíli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclaxnatiők Faragó János fomunkatárs czimére liiilcierL előír. Felolvasás a melyet Körmendy Sándor a s.-hatvani lelkészt értekezleten tartott. Tisztelt Értekezlet! Meddig várjon, meddig hallgasson még a magyar prot. egyház, bizonyságát adva hallgatásával vagy annak, hogy hiányzik benne a jogérzet, vagy annak, hogy nincs benne elég erkölcsi erő ahoz, hogy egy nagy, egy törvényben biztosított, jövő fejlődését mélyrehatóan érintő jogának érvényre emelése mellett síkra szálljon. Mert hiszen tudjuk, hogy a 48-ban királyilag szentesített törvények több nagy vívmányai között, nincs eltemetve a XX. t. c. De még halottnak sincsen nyilvánítva. Csupán csak alszik, mint Lázár. Igaz, hogy oly régtől fogva, hogy még az eszme rokonai között is sokan vannak, a kik igy szólanak eme Lázár koporsóját körül állókhoz —Márthával — «Hiszen immár szagos.» Ján. ev. XI. r. 39. v. Bizony sokak előtt szagos: még prot. nagyjaink közül is azok előtt, a kik politikai pozíciójuk iránt nagyon érzékenyek. Volt idő, midőn a hatalom, autonom jogaink árán, érvényre akarta emelni a 48. XX. t. cikket. De melyik prot. fogadta volna azt el hazafias érzületével ellentétes forrásból s autonom jogainak is sérelmével?? Vissza is utasítottuk azt, mint egy ember. Az újabb alkotmányos korszak kezdetén az Audrássy-aera vallásügyi ministerének, a nagy humanista és bölcsész b. Eötvös Józsefnek s a széles látkörü s átható tekintetű s döntő sulylyal biró Deák Ferencnek idejében ellenmondás nélkül, sőt a nemzet applaususa között, föllehetett volna ébreszteni hosszú, mély álmából a 48. XX. t. cikket. De a nemzetnek oly nagy elmaradottsága, nemzeti és állami létünk ezernyi jogos követelményeinek előtérben állása, a romjaiban feküdt Sión falainak mindennél elébb való felépítése közben, ugyan melyik hazafias érzelmű protestánsnak (s ki nem volna az a protestánsok közül?) juthatott volna eszébe, a prot. egyház specialis érdekének előtérbe helyezésével, zavarni a nemzeti újjá alakulás nagy és nehéz munkáját. A mindenható Tisza-korszak másfél évtizedében, a nagy és tömör falánkszot képezett s a vezér szavára esküdött kormánypártnak, egy 1848-iki törvény életrekeltét kezdeményező lé. pásét, az egyedüli ellenzék a 48-as párt is, egész lelkesedéssel támogatta volna. De akadálya volt a XX. t. c. életbehivásának ez időszakban is két nagyok. Egyik, afönnt érintett korszak lázas fejlődési tevékenysége által nagyon megzavart pénzügyi egyensúly óriási deficitjével, másik a vezérnek féltékeny óvatossága minden oly lépéstől, mely nem engedhette oly törvény létrehozását, a mihez újjabb milliók kellettek volna, — a mely továbbá felekezeti érzülete előtérbe helyezésének látszatával is, érinthette volna államférfiul prestigéjét. A Wekerle kabinet reményt keltett az 1848. XX. t. c. életrehozatala tárgyában, sőt állítólag Ígéretet is tett ily irányban; ámde az egyházpolitikai törvény időelőtt zátonyra juttatta felülről a kabinetet. A minden izében prot. érzelmű s céljához egyenes irányban akadályt nem ismerőleg törekvő Báuffy kabinet pedig alulról szenvedett korai hajótörést. 29*
