Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-06-02 / 22. szám
Tizenkettedik évfolyam. 22. szám. Pápa, 1901. junius 2. -A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czímére küldendők. Az egyház és iskola köréből. Ä duuMiil ev. ref. egyházkerület hivatalos telije. Megjelenik minden vasárnap. *-----------------------------& Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, r eolazn atiők Faragó János főmunkatárs ozimére küldendők. * -----------------------------* A „Marcalvidéki lelkészi kör“ 1901. április 11-én Édes Barátaim! Múlt évi alakuló értekezletünk alkalmával beszédemet azzal kezdettem, hogy egész társadalmi életünk előretörekvésének, a szellemi és erkölcsi tökéletesedésnek utján a legnagyobb teher, gátló akadály mind az, a mi gondolkozásnak ferde, cselekedetnek gonosz ; mind az, a mi az örök szép, jó és igaznak ellenzése vagy épen tagadása. Ez a szírt, melyen a legnemesebb törekvés felbukik, összetörik. Ez az ingoványos láp, melyben az erő fennakad, a legjobb akarat elmerül. Végeztem azzal, hogy a ferde gondolkozás, az örök jó, szép és igaz tagadása elleni harcunkban csüggedni, fegyvereinket elhányva félre állani, a küzdelmet abbahagyni nekünk nem szabad. Engedjétek, hogy múlt évi értekezletünkön megkezdett beszédemhez, az azóta másoktól is hallott és olvasottakat hozzáfűzzem és az örök szép, jó és igazról tovább szőjjem gondolataimat. Előre is jelzem, kérlek is, hogy igénytelen beszédemben ne várjatok valami újat, szokatlant, a mi tudósok előtt ismeretlen volna. Hiszen ti magatok naponként olvassátok, prédikáljátok, a mit hírlapokban, tudós könyvekben, tanácskozási termekben legjobbjaink hirdetnek, hogy egész társadalmi életünk összekötő kapcsai bomladoznak, töredeznek. Mindinkább tért hódit az a ferde Ízlés, gondolkozásmód, mely festett, faragott képeken természetesnek, szépnek mondja, a mi rút; a tudás erőinek megnyilatkozásában, az irodalomban jónak, igaznak állítja, a mi nem az, hanem undoritó. Az igaz szépnek kellemesen gyönyörködtető virágos kertjéből az emberek mindinkább eltévednek az alatartott értekezletén elmondta Jakab Pál elnök. csonyabb gondolkozás süppedékes talajára. Halljuk, hogy ez anyagias korban nincs idealismus, mely nemesen gondolkozva munkás cselekedéssel építené az örök szép, igaz és jónak templomát. Semmisem lehet nehezebb, mintegy élő világ ethikai mivoltáról elfogulatlan, tehát igaz Ítéletet adni. Magunk is az uralkodó Ízlés, az elfogadott képzetek hatása alatt lévén, könnyen abba a hibába eshetünk, hogy vagy igen sötét, vagy igen színes szemüveget használunk s a mérlegserpenyőbe vagy csak a szépet, igazat, vagy csak a rútat, a hamisat rakjuk. De annyi igaznak tűnik fel előttem, hogy a mikor a tudás képviselőinek egyrésze alapigazságul állította fel, hogy : «nincs öntudatos, szabadakaratu teremtés, mert ez csak az anyag parányainak mechanikus munkája, s az anyag önmagában levő természetes törvények szerint szüli, alkotja az embert, a világot; hogy az értelem csak az atomok mozgása; az öntudat sem más, mint a szív működéséből kipattanó delejes szikra; hogy állat és ember között nincs más külömbség, csak az érzéki élet magasabb foka és nincs halhatatlanság, csak az önmagát folyton szülő anyag; az embernek végcélja sem lehet más, mint a hasznosság és az érzéki vágyak kielégítése» ; és mióta ez eszmék hirdetésére helyet, széket adnak az egyetemeken, tudományos intézetekben, hirdettetnek közkézen forgó hírlapokban, irodalmi szinmázzal bevont könyvekben: az ember, hamis jelszavak utáni törtetése mellett, sokat vesztett önbecsérzetéből, az igaz szép és jó iránti tisztább, magasabb érzetéből. Nem a létfentartás nélkülözhetlen feltételei, a miért fárad, ha-22 Megnyitó beszéd.
