Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-05-26 / 21. szám
339 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP-340 Oh pedig akkor a lelkek még telítve, előkészítve valának ! Csak most játszódott le szemeik előtt a nagyszerű, a megrázó dráma ! A világtörténelemi kimagasló események egyik legmegkatóbb jelenete ! Még sokan hallották az emberfiának beszédeit, látták a mint bűnösöket javitott, betegeket gyógyított és feltámasztotta a halottakat! ! Látták meghalni fenséggel, az ártatlanság nemes méltóságával, még füleikbe csengett a biró szava : bizony ez az ember igaz vala ! Lelkűk vágyott egy jobb, nemesebb, boldogitóbb kijelentés után, keblükben égtek, forrongtak az eszmék, sovárogva, epedve keresték a jobbat, az Isten országát s ime azok a lelkesedéstől sugárzó szemek, azok a szent meggyőződés tüzétől hevített ajkak, az apostolok menynyei fénytől, a Szentlélek csodás erejétől sugárzó arcai, szavaiknak ellenállhatlan, szívig ható, megkapó zengése viszik, ragadják magukkal az álmélkodó sokaságot, s megkeresztelkedének, megszaporodának azon a napon mintegy háromezer lélekkel !! Oh ! nem ez a lélek, nem ez a tűz lobogott-e akkor, midőn Luther a nagy reformátor a maga 95 tételét kiszegezte a wittenbergi vártemplom ajtajára ? avagy mikor a hajthatatlan Kálvin az ő bölcs erkölcsi elveivel, tanainak fenségével, az elromlott Genfet újjá teremtvén, egy új világot alkotott, rothadásnak induló intézmények helyett! ! Vikleff, Plusznak szelekbe szórt hamvait, ez a csodás erő vitte, ragadta a világ négy tájéka felé széjjel, hogy előkészítsék a talajt, befogadásra képessé tegyék a kebleket. S most mintha szünetelne, pihenne e csodás erő, a pünkösti lélek ereje mintha nem működnék többé ! ? Azok a világra szóló fellendülések, melyek egyszerre századokkal vivék elő az emberiség ügyét, fejlődését, s a melyek romokká döntöttenek régi elavult, tarthatatlan intézményeket, sötétség helyett világosságot teremtve mindenütt, szünetelnek, nem jelentkeznek, nem tapasztalhatók többé ! Pedig ma is égbekiáltó nem egyszer a sötétség, a lelkek millióira tudatlanság, elfogultság fojtó köde nehezül, nem egyszer merülnek fel jelenségek, melyeknek láttára csodálkozva kiált fel a 20-ik század villámszárnyain haladni akaró gyermeke : vájjon ma is lehetségesek-e még ilyenek ? átaludta-e az emberiség egyrésze a Krisztus születése óta letűnt évszázadok két ezredét ? vagy behunyva szemeit, látni és érteni nem akarja az idők jelét ? Ma is égbekiáltó a türelmetlenség, a zeloták vakbuzgó fanatismusa; harcrakész fegyvei-ekkel néznek szembe egymással, népek és nemzetek, felekezetek és társadalmak ! A szeretetnek, az igazságnak, az egyenlőségnek, testvériségnek nagy és fenséges eszméi megvalósulni, életet, alakot ölteni ma sem képesek még ! és csodálatos közöny, fásultság ernyeszti el, az idegeket, zsibbasztja, zsibbasztja a munkakedvet, s öli meg csirájában a legnemesebb és fenköltebb törekvéseket! ! Hol van az a fenséges erő, az a mennyei lélek, a lelkesedésnek, a törhetlen akaraterőnek az a szent tüze, a hitnek az az ereje, mely csodákat mivel, hegyeket mozdít! romba dönt elavult világokat, hogy újakat teremtsen helyettük! ? Első pünköstnek Szentlelke! talán elfeled kézéi az emberiségről ! s a tökéletesedés szent harcában, a boldogság hajléka felé haladásában magára hagytad őt ? ! Oh ha lassan is, ha észrevétlenül is, de fokozatosan, nyomról-nyomra érezteti az ma is csodálatos hatását, ellenállhatlan erejét! Nem szünetel, nem szunynyad annak működése soha ! Csak mi emberek vagyunk türelmetlenek, idegesek, azt szeretnők, ha a szellemek világában, az erkölcsi életnek, a hitnek mezején is gőz és villám szárnyain röpülhetnénk, száguldhatnánk tova ! Ezen a téren pedig leszámítva a nagy rázkódtatások, a társadalmat felforgató viharok, az eszméket reformáló századok kox-át, lassú, nagyon lassú az emberek, a tömegek mozdulása ! Maga a nép, az emberiség a maga egyetemében csaknem állani, stagnálni látszik, néhanéha vetődnek fel, tnint fel-felgyulladó meteor fénye, egyes kiváló alakok, de nyomukba csak századok, ezredek múlva lép a nagy tömeg, a nép ! De a hatás el nem maradhat s nem is marad el. Itt is, amott is döngetik, rázzák a sötétség kapuját, a felvilágosodás, a haladás szelleme bebocsáttatást követel eddig hozzáférhetlen, elzárt helyeken, látni akar, s kezd már az elfogultak serege, fel-feltárva azokat a visszaéléseket, bűnöket, le-lerántva a leplet nem egy olyan sötét titokról, melyek a reformáció hajnalán, óriási erővel ragadták meg s vitték el magukkal az eszményiebb, tisztultabb érzéseket követő lekeket! A szeretet, a könyörület szelleme jótékony intézményekké,! a megannyi üdítő oázissá, az élet nem egy emberre nézve kietlen pusztáján kezdi mindinkább megvalósítani a testvériség, „az egy Atya gyermekei“ nagy és fenséges eszméjét. Koronás fők, lelkes apostolok hirdetik a türelem, a békesség áldásthozó és osztó erejét, az örök békének leglelkesebb bajnokai azok már, kiket eddig a kegyetlenség és önkény megszemélyesitőinek tanultunk megismerni. Egy szebb, egy boldogabb kor hajnala kezd derengeni már az emberiség felett, az eredmény, az örök igazságok, a krisztusi ideálok diadala nem maradhat el. Az első pünkösd napján csodálatosan működött Szentlélek, a hitnek, a léleknek ereje viszi, ragadja magával az elméket, készíti, fokozatosan késziti előre a talajt. Vegye ki részét a munkából ki-ki, segéljük, vigyük előre nagy és magasztos munkáját mi is, felekezetűnk is : hittel, lélekkel, szeretettel! ! Patay Károly. Márcza. A Hegyi prédikáció szövege. (Folytatás.) 5. Egy újabb parallel részlet, a mely Lukácsnál nem a Hegyi beszédben foglal helyet, az imádkozásról és annak meghallgattatásáról szól (Máté VII. 7 — 11,
