Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
245 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP 246 Valószinüleg ő irta be az alapszabályokat is a számadó könyvek első lapjára, vajmi ritka szdp Írással. Legalább a rectorok subscribálása között ily gyönyörű irás nem található. Utánna jött Kis György, majd Kőszegi Mihály 1840-ig. 1841—1843-ig Kulifai László, ellenőr Garcsik Dávid. 1800—1841-ig, ellenőrnek — pedig volt, — nevével nem találkozunk a naplókban. A felügyeletet, helyesebben a számbavételt 1800- egész 1837-ig az alapítást előkészítő Török Pál kiskálnai lelkész végezte dicséretes pontossággal. Maga őrködött gyöngéd figyelemmel alkotása felett hosszú 37 esztendeig szakadatlan s ernyedetlen szorgalommal. — Aláírása évről-évre látható minden számadáson: „számbavette Török Pál s k. pecsét őr.“ Mindjárt az alapitás után bizonyos gyanú merült fel a kezelést illetőleg, melynek Kőszegi Mihály előbb gr.-sztgyörgyi predicátor és pénztáros, egy nem épen udvarias stylusban tartott felterjesztéssel hangot is adott 1804-ben. E felterjesztés nyomán megindult vizsgálat kiderítette a gyanú alaptalanságát, a cassa tovább kezeltetett az eredeti alkotmány s bevett szokás szerint egész 1843-ig. Feltűnő az az elütő eredmény a 2 pénztár gyarapodása között. Mig a rectori pénztár majdnem félszázad alatt nem tudott többre szaporodni 833 írtnál, addig a papi pénztár ugyanannyi idő alatt 4500 írtra emelkedett. Pedig a pénztár alapításának 9-ik évében az elhelyezett tőke már 700 forint s ez 1843-ig 100 írttal szaporodott. Ennek valószínű oka nem lehet más mint az, hogy a tanítóknak nem tetszett, hogy az ő pénztárukat is a papok kezelik s e miatt nem is pártolták úgy az ügyet, a mint kellett volna. A pénztárt illetőleg 1843-ig alig történt valami. Jegyzőkönyveink legalább nem mutatják. Kis Károly a monográfia iró szerint békében voltak a rectorok 1804— 1843-ig, a mikor a pénztár átadatott a tanítóknak, hogy kezeljék legjobb belátásuk szerint. Az első kihelyezett, az Írások szerint : „elvált“ tőkét Br. Nyári Antal veszi magához 6% kamatra. Valószinüleg nagyon biztos helyre akarták tenni a lelkész! és tanítói pénztár első zsengéjét s ilyennek tartották „Br. Nyári Antal feő bírót, kinél elocálnak 1000 Rs forintokat, melyből 600 Rsfrtok az papi, 400 Rs írtok pedig az rector özvegyi pénztárból valók.“ A későbbi tőkésítéseket is többnyire Br. Nyári Antal veszi át, előbb 250, majd ismét 150 frtot s az igy elhelyezett tőke devalválódik 800 írtról 410 írtra 1813-ban, mely után 6 % kamatot fizet az adós. Az igy alászállt tőke az elmaradt kamatokkal 1829-ben 500, 1836-ban 600 írtra nő. 1837-ben már a Bró Nyári név, mint cs. kir. aranykulcsos szerepel a kamatok fizetését igazoló ellennyugta alatt. 1839-ben Kalocsa Antal táblabirónál helyeztetik el 50 frt. Majd Páli Nagy Jánosnénál 160 frt. Mindannyian az akkori idők vagyonos urai, kik úgy látszik azért veszik át a pénzt, hogy ne heverjen hiába s hogy kamatot fizetnek, azt némileg jótékonyságnak tekintik. De meg a tőke is igy feltétlenül biztosítva volt. Kulifai László, mint pénztárnok, ügyes, a kor Ízléséhez mérten tetszetős formát s rendszert kezdeményez a pénztári naplókban s a számadást aláírják, 1841 — 1843-ig aláirvák, mind a pénztárnok, mind pedig az ellenőr által. 1843-ban az egyházmegyei tanítók Kis-Sáróban, külön úgynevezett rectori gyűlést tartanak Kulifai László elnöklete alatt, melyen megválasztják az első tanitó ellenőrt, Pólya András kisszecsei tanító személyében. Nyoma ugyan nincs, de több mint valószínű, hogy ezt bizonyos küzdelem előzte meg a rectorok részéről, mert feltűnt nekik is, hogy az ő pénztáruk nem gyarapodik, mig a lelkészi 4500 frt, az övék 800 frt. Ennek okát nem tudhatták ugyan, de azt hihették, hogy ha ők maguk kezelik jobban is fog gyarapodni. A mint a tanítók kezekbe vették saját pénztáruk ügyét, a mint a pénztár a kelletlen gyámság alul felszabadult, mintha uj vért öntöttek volna a tanítóság ereibe. Az ügyhöz méltó lelkesedéssel felemelik 1844- ben a „cassa gyarapítására“ az évi járulékot 5 írtra. Aztán gyűjtést indítanak, adakoznak, gyűjtenek a cassára. Majd vasládát csináltatnak s arra is gyűjtenek, melyre oly bőségesen csepeg az ajánlat, hogy az elkészített cassa árát nemcsak hogy fedezi, hanem több mint 20 frt meg is marad. Lelkészeink s gyülekezeteink sem zárkóznak el a gyámolitástól. A gyűjtés eredménye is szinte meglepő, össze-vissza kitesz több mint 300 frtot, a mi az akkori idők pénz viszonyaihoz képest tekintélyes summa. 1846- ban már 1305 frt kamatoz. 1847-ben a i'ectorok által kiküldött bizottság pénztárt vizsgál, melynek tagjai Szabó János, Kuruez Dávid, Gál István, — s mindent „tökéletesének talált. 1850-ben a tagdij megint 2 frt az az a régi váltó-pénz, átalakul osztrák értékké s a vagyon is nevet, számot cserél s lesz 939 o. é. forint. 1843-ban szokatlan s talán az egész országban páratlan dolog, hogy a barsi rectorok önálló gyűléseket kezdenek tartani „rectori gyűlés“ cime alatt, melynek elsője — mint mondám is már — Kis-Sáróban volt 1843-ban Kulifai László elnöklete alatt. Ezek a gyűlések 1843 — 1847-ig tartanak, eddig megvannak a gyűlési jegyzőkönyvek, melyeket a korhoz mérten meglevőén szép formában és stylusban, korának egyik legjelesebb tanítója Kis István óvári preoráns rector szerkeszt. Ezentúl rectori gyűlésről nincs szó. Mi volt az oka, hogy megszakadt ez a maga idejében ritka mozgalom ? A politikai küzdelmek-e, melyekből már látható volt az önvédelem harca, vagy más egyéb okok is voltak, nem tudhatni ? ! 1843—1863. pénztárnok Tóth István, 1863— 1892-ig pénztárnok Balog Benjámin, ellenőr Csóka Pál. Valószinüleg ezeket a pénztár kezeléssel az egyházmegyei közgyűlés bízta meg. 1869-ben új mozgalom keletkezik, új, törvényes alapon, megalakul a barsi ev. ref. tanitó-egyesület, mely e szerint ma már több mint 30 éves múltra tekinthet vissza. Élére áll az egyesületnek Kiss Károly, akkor farnadi, ma gr.-vezekényi lelkész, a kinek hűséges tá
