Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-14 / 15. szám
247 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 248 mogatója Gunyics István, előbb nagvsallói káplán később illavai fegyintézeti lelkész s az egyesületnek hatalmas pártfogója s támogatója volt mindig Bars kitűnő esperese, a nagyhirü Nagy János nagysallói lelkész. 1869-től fogva a gyámolda ügyei mindig ezen egyesület keretében intézteinek el s választatnak az intézet hivatalnokai, s igy van ez ma is. 1871-ben Balog Benő után pénztárnok lesz Veres Lajos, akkor ághói, később kisszecsei tanitó, ellenőre Madarász Kálmán. 1871-ben a pénztár állása 8894 frt, ennyit vett át Veres Lajos 1872-ben. Alapítványokkal e pénztár nem igen dicsekedhetik. Mindössze 3 alapítványról szólnak naplóink, melyek bevételeztelek. Első a boldog emlékezetű kezdeményező neje özvegy Török Pálné hagyományoz 100 irtot, mely 1841—1844-ig inkasszáltatik részletekben több rendbeli adóstól. Pólya József világi főjegyző hagyott 100 frtot és Zongor János v. tanácsbiró szintén 100 frtot. Juhász Pál barsi esperes adománya 30 frt. Olajos Terézia hagyományának mibenlétéről nincs semmi útbaigazító nyom. E néhány alapítványon s mintegy 300 frt. kegyes adományon kívül 1891-ig felgyűlt tőke 9528 frt, tisztán a tanítók hozzájárulásából s a megtakarított kamatokból származott. 1865. év május 17-én egyházmegyei gyűlés alatt Szabó János s.-gondnok, az egyházmegyei tanítók fizetéseinek pótlására indítványt tesz. Az alapítvány a gyűlés folyama alatt 50 szapu búzára és Ü35 írtra szaporodott. Nehány évig egyes tanítók által kezeltetvén, végre 1878-ban szoros számadás alá kerül, Kulifai László rendezi, purifikálja, kötvényekkel biztosítja -az alapot, 808 frt tőkével s 88 frt hátralékkal Székely Dezső nagyszecsei tanitó kezelésére bizatott. Ez az alapítvány, célját, — mely szerint minden barsi tanitó fizetése legalább 1200 frt legyen — soha el nem érhette volna, mert csak annyi volt, mint egy .csepp a tengerben. Hiszen a kitűzött célhoz 35.000 írtnak megfelelő tőke kellett volna. A tanitóság folytonosan oda törekedett, hogy olvasztassék az be a gyámoldába, ott legméltóbb helyén lesz és mindenkinek használ. Gunyics György volt n.-kálnai tanitó kezdeményezte ezt a mozgalmat, a mikor többszöri felterjesztés folytán 1891-ben végre is sikerült azt beolvasztani. A beolvasztáskor 4497 frt 78 kr volt. Veres Lajos 1872—1892-ig volt pénztárnok, mely idő alatt ellenőrei voltak Madarász Kálmán után Gunyits György, majd ennek lemondása után Tóth Lajos, majd Végh István. 1892 — máig Pásztor Elek a pénztárnok, Végh István az ellenőr. 1878-ban a testület a gyámolda alapszabályait módosította, véletlenül-e vagy szándékosan, de kimaradt az a g, melynek értelmében a ki állást cserél vagy elhagyja a tractust, a cassához való jogát elveszti. Ennek megvoltak a káros következményei, a mennyiben a tagok szaporodtak s attól lehetett tartani, hogy az egyházmegyei tanítók özvegyei, árvái rövidséget szenvednek. Első felterjesztésünket az alapszabályoknak az első, eredeti alapszabály VII. §. értelmében leendő módosítása tárgyában, az egyházmegyei közgyűlés elvetette, 1898-ban újra felterjesztéssel éltünk, a felterjesztést, csupán csak a történeti igazság kedvéért említem meg, Végh István szerkesztette, a mikor a módosított alapszabály, az előadó javaslata ellenére, egyhangú határozattal megerősítést nyert. Az első segély 12 Rs forint volt. Ez volt a segély részvényenként egész 1872-ig. Azután 16, 20, majd 30, 1887-ben 60 frt volt az évi osztalék; illetve jutalék. 1894-ben 1U0 frt s ma 120 frt, illetve 240 korona az évi jutalék részvényenként. Még csak a fejlődést mutatom fel nagy vonásokban. Meglepő adatokat tartalmaz. 1800—1809-ig 700 frt. 1809-től 1843-ig 833 frt. Ennyit vett át Tóth István az első tanitó pénztárnok. Balog Benő 1863-ban átvesz 2239 frtot. Veres Lajos átvesz 3894 frtot. Az ő 20 évi pénztárnoksága alatt meglepően szaporodott a tőke, 9528 frt majdnem megháromszorozódik. 1891- ben hozzá jött az alapítvány s átad utódjának 1892- ben Pásztor Eleknek 14026 frtot. Ma, midőn a pénztár fizet 240 korona osztalékot, segélyez 15 részvényest mintegy 3600 korona erejéig évenkint mégis 9 év leforgása alatt 28000 koronáról 51900 koronára emelkedett fel. Bizonyára olyan eredmény, a mely felett csak örvendeni lehet. És a kötelezettség : 6 kor. évi tagsági dij, melynek ellenében, minden különös feltétel nélkül kap esetleg a tag vagy özvegye, árvája évenként 240 koronát. Szivünknek hálás érzetével, lelkűnknek teljes melegével kívántuk felújítani a kegyes alapitók emlékét, kik 100 évvel ezelőtt oly nemesen és magasztosan cselekedtek. Emlékoszlopot érdemelne mind a 35 tanitó* élükön Török Pállal, ezért a századokra szóló intézményért. De hiszen emlék az, maradandóbb minden ércnél, szebb Karrara hófehér márványánál, mert nőm, fog rajta az idő moha. Özvegyek, árvák, erőtlen nyugdíjas tanítók hála-könnyei szentelik meg minden fillérjét, mert áldást, segedelmet, menedéket nyújt s istápoló angyalként végzi kötelességét s hódol nemes feladatának. Legyen áldott emlékük! Legyen nekik könnyű a föld ! Hálánk szálljon hozzájuk a magasba, hadd tudják, hogy a késő utókor nem hálátlan, méltó akar lenni hozzájuk. Fenntartja és fejleszti nemes céljának megfelelőleg azt a mit ők az ősök örökségképpen reá hagytak, — hadd lássák, hogy az általuk alapított nemes intézmény hivatásának él, s hogy az utódok mint ősi örökséget őrzik, hogy abból csak egy fillér is el ne vesszen. Legyen áldott emlékezetük. Tündöklő példa em lékük előttünk a mai anyagias világban. Legyen is az örökké.
