Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-04-07 / 14. szám
Tizenkettedik évfolyam.14. szám. Pápa, 1901. április 7. A. lap szellemi részét illető ltözlemény-eU a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő czímére ktilö endok. Az egyház és iskola köréből. A diMúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye Megjelenik minden vasárnap. *-----------------------------$ A.z előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János főm unkatárs ozimére küldendők. #----------------------------* ^ 'is A keresztyénség e nagy ünnepén sok millió hivó' kebel imája száll az ég felé hálával és magasztalással eltelve a Mindenható iránt, a ki egyetlenegy fiát küldte az emberek közé, hogy halálával megváltson bennünket, feltámadásával pedig reményt és bizalmat öntsön aggódó sziveinkbe. S bár tudjuk, hogy egyetlenegy buzgó fohász is megtalálja az utat a Mindenható zsámolyához, mégis mely felemelő' annak a tudása, hogy velünk együtt szinte megszámlálhatlan milliókat ugyanaz a hit, ugyanaz az érzés lelkesít, hogy különböző' nyelveken, különböző' országokban, sőt világrészeken mindenütt szárnyal ég felé a hymnus „Jézus él, mi is élünk, A haláltól nem félünk?•* S épen emberi gyöngeségünk érzéséből folyik az a jól eső bizalom, hogy annyi milliók egyesített fohásza biztosabban megtalálja az utat a Mindenható trónusához. Tehát v Örvendezzetek egek s ti is földi seregek!1,1 Feltámadott a Megváltó! Feltámadott és megmondá tanítványainak : „Én élek, ti is éltek !u Tgen, a világtörténet egész folyama mutatja, hogy a Megváltó folyton közöttünk él. A föld minden hatalmasságai fölléptek ellene, de hasztalanul. A római császárok végtelennek látszó hatalma, a középkor babonája, az újabb idők közönye s az emberi ész elbizakodott dicsőítése mind nem vehettek diadalmat rajta. El és Én élek, ti is éltek. János XIV. 19. nagy erővel munkálkodik közöttünk. Megnemesiti sziveinket, szeretettel tölt el bennünket Isten és embertársaink iránt s hány millió szenvedő arcáról törli le naponként a könnyeket. Elhatott messze világrészekbe, meghódította azokat s hol azelőtt csak durva vadság uralkodott, tanítása nyomán tiszta emberi érzés fakad az öntudatra ébredt lelkekből. A Jézus él és mi is élünk! Mennyi vihar? mennyi nyílt és alattomos támadás ostromolta magyar protestáns egyházunkat annyi századon át. Ellene is szövetkeztek a föld minden hatalmasságai, de rajta diadalmat nem vehettek. Megfogyva bár, de élünk e hazában. De fájdalom, mi közben mi is egyesítjük bálaimánkat a föld más népeivel, méltán ébred fel bennünk az az aggódó kérdés: hogyan van az, hogy mig rajtunk kivül az összes protestáns népek előre haladnak számban, anyagi és szellemi erőben, főleg pedig a szeretet munkáinak gyakorlásában, miért hanyatlik vagy áll egy helyben épen a mi magyar protestáns egyházunk? Elünk, de mint a tények mutatják, életerőnk gyengül. E szomorú állapot magyarázatát az Üdvözítő eme szavaiban találhatjuk: „A ki az én parancsolatimat tudja és megtartja azokat, a ki szeret engemet, az én Atyám is szereti azt, én is szeretem azt, és magamat megjelentem annak. 14
