Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)

1901-03-31 / 13. szám

205 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 206 és mindenkit arra, hogy testi, lelki erőit gyümölcsöztesse Isten dicsőségére, embertársai és Önmaga javára. Ez lesz az a szövétnek, mit magasra emelni és szüntelen lobog­tatni szent kötelességemnek ismerendek, hogy ennek fé­nyénél legalább a gondjaimra bízottak közelebb juthassa­nak Ő hozzá, az igaz boldogság egyedüli forrásához. PIű­­ségesen tudtotokra fogom hát adni, mint Pál az efézusiak­­nak, az Istennek minden akaratját, (Ap. cs. 20 : 27.) a mit izén néktek. Mindenekelőtt pedig azt, hogy féljétek öt, mert az Urnák félelme kezdete minden bölcsességnek, (Zsolt. 111.). Mivelhogy ez a félelem tarthat meg sze­gényt és gazdagot az erény utján ; s ha vétkeztünk : ez indít bünbánatra, megtérésre s így ez teszi lehetővé a bünbocsánat és örök idvesség megnyerését. Hirdetni fogom megváltó szeretetét, a mit megjelentett a Jézus Krisztus­ban és a minket megvilágosító, jóravezérlő, megigazító és megszentelő Szentlélek elküldésével. Hirdetni fogom mind­ezekből folyó kötelességeiteket Iránta. Hirdetni fogom, hogy mindannyian, akik élünk, egy mennyei Atyának egy vérből teremtett gyermekei, tehát testvérek vagyunk. Azért atyafiul szeretet által egymásnak szerelmére hajlandók le­gyünk s e szeretet ne legyen tettetés (Róm. 12: 9., 10.). S ha az Isten előtt nincs válogatás sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados, sem férfi, sem asszony között: mi se legyünk személyválogatók, hanem szeressük egy­mást rangosztály és felekezetekre való tekintet nélkül. Becsüljük meg minden emberben az embert, az Isten ké­pét. Nem volna-e valóságos képtelenség, ha egyugyan­azon nemzet és város tagjai között éppen a templomok, az egy mennyei Atya imádásának helyei lennének azok a válaszfalak, a mik meggátolnák az egymással való szere­tetteljes érintkezést?! Hisz az Isten, a mi Istenünk soha sehol nem parancsolta, hogy nézd le és gyűlöld azt, a ki bár nem ugyanazon formában, mint le, de tiszteli őt lé­lekben és igazságban. De épp ellenkezőleg, azt már igenis parancsolta, hogy szeressétek még ellenségteket is, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak és kergetnek. (Máté 5 : 44.). így lesznek a mi vitézkedésünk, vagyis isteni szolgálatunknak fegyverei nem testiek, de lelkiek és az Istennek ereje által oly erősekf hogy legyőzzük a velünk elenkezőket és az embereknek minden gondolatjukat foglyul visszük, hogy engedjenek a Krisztusnak és kövessük öt a szeretetben. (2. Kor. 10: 4., 5.). ' Igehirdető munkásságom azonban nem szorítkozhatik pusztán a templomra ; ki kell annak terjedni az iskolákra, családokra és egyesekre is. Itt nyílik csak igazi alka­lom a gyomlálás és pusztításra s a plántálás és építésre ; mert itt már egyenként hozzá lehet férkőzni a lelkekhez. Itt nyilik csak igazán bő alkalom a tiszta és Isten előtt szeplő nélkül való isteni szolgálatra, a mi ebben áll: meg­látogatni az árvákat és özvegyeket az ö nyomorúságukban; (Jak. 1: 27.); s elűzni a keserves sóhajokat, letörleni a vigasztalan bánat égető könnyeit; gyógyítani a beteget, bekötözgetni a megsérültét, megkeresni az elveszettet, visz­­szakozni az eltévelyedettet s egybegyüjteni és legeltetni őket jó füvön, az Izráel magas hegyein, a szent evan­gyéliom kies mezején. (Ezek. XXXIII.) Igen, így kint is aggódó szeretettel fogok őrködni az Isten által gondjaimra bízottak leikéért, úgy mint. számadó (Zsid. 13 : 17.) és jó pásztor. Szent elhatározással Ígérem Pál apostol szavaival : semmivel nem gondolok, az én életem is nékem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézus Krisztustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomá­­ról. (Ap. cs. XX: 24.) És ha odaadó fáradságom és a ti jóindulatú közre­­munkálástok folytán sikerülne élénkké, pezsgővé tenni a hitéletet; ha napról-napra többen lennének, a kiknek hi­tük jó cselekedetekben is megmutatná, hogy él; ha a viszálykodó házasokat, pörlekedő atyafiakat, engedetlen fiakat sikerülne nyugodt, békés, engedelmes életre bírnom és a bűnök útvesztőjébe tévedt bűnöst az erény útjára kivezetnem s a háborgó lelkiismeretet lecsendesítenem ; ha látnám, hogy a hitnek a hitetlenség vadjába oltott nemes ága szépen diszlik és hogy a testvéri szeretet, ki­vált az özvegyek, árvák és elhagyatott szegények iránt oly munkásságot fejt ki, a milyent nemes érzésű emberek­től, egy testnek tagjaitól csak várni lehet — és ha látnám, hogy mint szomjuhozó szarvas a vízhez, úgy siettek ide az Isten beszédének hallgatására és hogy az Istennek bé­kessége uralkodik a ti szivetekben és a Krisztusnak be­széde bőséggel lakozik bennetek minden bölcsességgel, s tanítjátok és intitek egymást magatok között is psalmu­­sokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, nagy kedvvel éne­kelvén a ti szivetekben az JJmak, s igy mint élőkövek, jelépültetek lelki házzá, a melyben lakozik a Krisztus (Kol. 3: 15—16.); ha látnám mindezeket: akkor, óh akkor a legszebb, a legdrágább jutalommal lenne megju­­talmazva az én fáradtságom. Az érdem, a dicséret és dicsőség pedig nem engem illetne, hanem azt, a kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék) az 0 nevére szálljon dicséret és dicsőség! _ II. íme nemes a lelkipásztor hivatása; valóban ne­mes és kedvező körülmények között a legszebb és leg­édesebb gyümölcsöket termi: híveiben istenes életet, szeretetet, egyetértést, áldozatkészséget a közügyekben; boldog megelégedést a saját lelkiismeretében. De csak kedvező körülmények között: ha van fogékony szív és jóindulatú környezet. Ah de bizony sokszor megtörté­nik, hogy útfélre, kősziklára és tövis közé hullik a nemes mag s elvész haszon nélkül. (Máté XIII.) Megtörténik az is, hogy eljŐ az ellenség éjszaka és látatlanul kon­kolyt hint a jó mag közé. Vagy hogy a szépen zöldelő vetésre egyszer csak ráfuj a közöny fagyos szele. (Máté XIII. 25.) így egészben vagy részben kárba vesz a sok szép igyekezet. Ez a nem várt kedvezőtlen ered­mény aztán annak a nagy veszélynek teszi ki a hű munkást, hogy elcsügged, elveszti munkakedvét, kitar­tását, erélyét. De valahogy1 azt ne gondoljátok ám, hogy ilyen elcsüggedés csak. a gyengébb lelkekkel tör­ténhetik meg. Nézzétek csak, az a Mózes, a kihez ha­sonló próféta nem vala Izráelben, mikor népe nem ér­tette meg az ő világra szóló, honszerző és honalkotó 1F5*

Next

/
Oldalképek
Tartalom