Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
205 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 206 és mindenkit arra, hogy testi, lelki erőit gyümölcsöztesse Isten dicsőségére, embertársai és Önmaga javára. Ez lesz az a szövétnek, mit magasra emelni és szüntelen lobogtatni szent kötelességemnek ismerendek, hogy ennek fényénél legalább a gondjaimra bízottak közelebb juthassanak Ő hozzá, az igaz boldogság egyedüli forrásához. PIűségesen tudtotokra fogom hát adni, mint Pál az efézusiaknak, az Istennek minden akaratját, (Ap. cs. 20 : 27.) a mit izén néktek. Mindenekelőtt pedig azt, hogy féljétek öt, mert az Urnák félelme kezdete minden bölcsességnek, (Zsolt. 111.). Mivelhogy ez a félelem tarthat meg szegényt és gazdagot az erény utján ; s ha vétkeztünk : ez indít bünbánatra, megtérésre s így ez teszi lehetővé a bünbocsánat és örök idvesség megnyerését. Hirdetni fogom megváltó szeretetét, a mit megjelentett a Jézus Krisztusban és a minket megvilágosító, jóravezérlő, megigazító és megszentelő Szentlélek elküldésével. Hirdetni fogom mindezekből folyó kötelességeiteket Iránta. Hirdetni fogom, hogy mindannyian, akik élünk, egy mennyei Atyának egy vérből teremtett gyermekei, tehát testvérek vagyunk. Azért atyafiul szeretet által egymásnak szerelmére hajlandók legyünk s e szeretet ne legyen tettetés (Róm. 12: 9., 10.). S ha az Isten előtt nincs válogatás sem zsidó, sem görög, sem szolga, sem szabados, sem férfi, sem asszony között: mi se legyünk személyválogatók, hanem szeressük egymást rangosztály és felekezetekre való tekintet nélkül. Becsüljük meg minden emberben az embert, az Isten képét. Nem volna-e valóságos képtelenség, ha egyugyanazon nemzet és város tagjai között éppen a templomok, az egy mennyei Atya imádásának helyei lennének azok a válaszfalak, a mik meggátolnák az egymással való szeretetteljes érintkezést?! Hisz az Isten, a mi Istenünk soha sehol nem parancsolta, hogy nézd le és gyűlöld azt, a ki bár nem ugyanazon formában, mint le, de tiszteli őt lélekben és igazságban. De épp ellenkezőleg, azt már igenis parancsolta, hogy szeressétek még ellenségteket is, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak és kergetnek. (Máté 5 : 44.). így lesznek a mi vitézkedésünk, vagyis isteni szolgálatunknak fegyverei nem testiek, de lelkiek és az Istennek ereje által oly erősekf hogy legyőzzük a velünk elenkezőket és az embereknek minden gondolatjukat foglyul visszük, hogy engedjenek a Krisztusnak és kövessük öt a szeretetben. (2. Kor. 10: 4., 5.). ' Igehirdető munkásságom azonban nem szorítkozhatik pusztán a templomra ; ki kell annak terjedni az iskolákra, családokra és egyesekre is. Itt nyílik csak igazi alkalom a gyomlálás és pusztításra s a plántálás és építésre ; mert itt már egyenként hozzá lehet férkőzni a lelkekhez. Itt nyilik csak igazán bő alkalom a tiszta és Isten előtt szeplő nélkül való isteni szolgálatra, a mi ebben áll: meglátogatni az árvákat és özvegyeket az ö nyomorúságukban; (Jak. 1: 27.); s elűzni a keserves sóhajokat, letörleni a vigasztalan bánat égető könnyeit; gyógyítani a beteget, bekötözgetni a megsérültét, megkeresni az elveszettet, viszszakozni az eltévelyedettet s egybegyüjteni és legeltetni őket jó füvön, az Izráel magas hegyein, a szent evangyéliom kies mezején. (Ezek. XXXIII.) Igen, így kint is aggódó szeretettel fogok őrködni az Isten által gondjaimra bízottak leikéért, úgy mint. számadó (Zsid. 13 : 17.) és jó pásztor. Szent elhatározással Ígérem Pál apostol szavaival : semmivel nem gondolok, az én életem is nékem nem drága, csak elvégezhessem örömmel az én futásomat és a szolgálatot, melyet vettem az Ur Jézus Krisztustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról. (Ap. cs. XX: 24.) És ha odaadó fáradságom és a ti jóindulatú közremunkálástok folytán sikerülne élénkké, pezsgővé tenni a hitéletet; ha napról-napra többen lennének, a kiknek hitük jó cselekedetekben is megmutatná, hogy él; ha a viszálykodó házasokat, pörlekedő atyafiakat, engedetlen fiakat sikerülne nyugodt, békés, engedelmes életre bírnom és a bűnök útvesztőjébe tévedt bűnöst az erény útjára kivezetnem s a háborgó lelkiismeretet lecsendesítenem ; ha látnám, hogy a hitnek a hitetlenség vadjába oltott nemes ága szépen diszlik és hogy a testvéri szeretet, kivált az özvegyek, árvák és elhagyatott szegények iránt oly munkásságot fejt ki, a milyent nemes érzésű emberektől, egy testnek tagjaitól csak várni lehet — és ha látnám, hogy mint szomjuhozó szarvas a vízhez, úgy siettek ide az Isten beszédének hallgatására és hogy az Istennek békessége uralkodik a ti szivetekben és a Krisztusnak beszéde bőséggel lakozik bennetek minden bölcsességgel, s tanítjátok és intitek egymást magatok között is psalmusokkal, dicséretekkel és lelki énekekkel, nagy kedvvel énekelvén a ti szivetekben az JJmak, s igy mint élőkövek, jelépültetek lelki házzá, a melyben lakozik a Krisztus (Kol. 3: 15—16.); ha látnám mindezeket: akkor, óh akkor a legszebb, a legdrágább jutalommal lenne megjutalmazva az én fáradtságom. Az érdem, a dicséret és dicsőség pedig nem engem illetne, hanem azt, a kitől száll alá minden jó adomány és tökéletes ajándék) az 0 nevére szálljon dicséret és dicsőség! _ II. íme nemes a lelkipásztor hivatása; valóban nemes és kedvező körülmények között a legszebb és legédesebb gyümölcsöket termi: híveiben istenes életet, szeretetet, egyetértést, áldozatkészséget a közügyekben; boldog megelégedést a saját lelkiismeretében. De csak kedvező körülmények között: ha van fogékony szív és jóindulatú környezet. Ah de bizony sokszor megtörténik, hogy útfélre, kősziklára és tövis közé hullik a nemes mag s elvész haszon nélkül. (Máté XIII.) Megtörténik az is, hogy eljŐ az ellenség éjszaka és látatlanul konkolyt hint a jó mag közé. Vagy hogy a szépen zöldelő vetésre egyszer csak ráfuj a közöny fagyos szele. (Máté XIII. 25.) így egészben vagy részben kárba vesz a sok szép igyekezet. Ez a nem várt kedvezőtlen eredmény aztán annak a nagy veszélynek teszi ki a hű munkást, hogy elcsügged, elveszti munkakedvét, kitartását, erélyét. De valahogy1 azt ne gondoljátok ám, hogy ilyen elcsüggedés csak. a gyengébb lelkekkel történhetik meg. Nézzétek csak, az a Mózes, a kihez hasonló próféta nem vala Izráelben, mikor népe nem értette meg az ő világra szóló, honszerző és honalkotó 1F5*
