Dunántúli Protestáns Lap, 1901 (12. évfolyam, 1-52. szám)
1901-03-31 / 13. szám
207 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 208 terveit — és a testi nyomorúság miatt zúgott ellene : kétségbeesve igy esdekel: Uram, ha igy cselekszel én velem, kérlek ölj meg engemet, ölj meg, ha előtted kedves vagyok és ne lássam az én nyavajámat! (IV. Méz. XI: 15.) A Baal papjainak elszaporodása és tizeiméi ellen küzdő Illyés elkeseredve elmegy a pusztába egy napi járó földre, ott leül egy fenyűfa alatt, kíván meghalni és igy könyörög : elég immár az én életem, most már Uram vedd el az én lelkemet. (I. Kir. 19: 4.) Egy alkalommal Pál apostol szép vetését is nagy veszedelem fenyegette Korinthusban ; a kétség és aggodalom annyira erőt vett rajta, hogy — mint Írja — „semmi nyugodalma nem volt a mi testünknek, hanem mindenekben nyomorgattatásunk volt; kivül harcaink, belül félelmeink. (2. Kor. 7 : 5.) íme igy kelle gyötrődni és kínlódni ezeknek a nemes lelkeknek. Es az ilyen lelki fájdalmaktól ma is épen azok a lelkipásztorok nincsenek megkímélve, akik szigorúan fogják föl hivatásukat; akik azért élnek, hogy munkálkodjanak; azért munkálkodnak, hogy munkájuknak eredménye is legyen ! Azok a lelkipásztorok gyötrődnek ma is a legtöbbet, a kik nem képesek arra, hogy hízelgő beszédekkel az emberek kegyét vadásszák, se arra, hogy gyáván megalkudjanak a körülményekkel s hallgassanak (Ap. es. 18 : 19.) a mikora lélek szólni készti őket, vagy hogy éppen elárulják azt a szent ügyet, a melynek képviseletére kiküldettek. Az Isten hírnökének, a hű lelkipásztornak u. i. nem az emberek kedvét, hanem Istennek tetszését kell keresni szüntelen. (I. Thess. 2:4.) Azért még ha talán megütközést kelt is hallgatóinál, nem szabad az igazságot elhallgatni, vagy elfordítani, vagy meglopnia (Jer. XXVI: 2.); nem szabad az Isten beszédét megelegyitenie. Már pedig igy járván el: könnyen megtörténhetik, hogy a mikor bátor hűségéért az Istentől megnyeri az elismerést: jól vagyon jó és hív szolgám : ugyanakkor egészen elveszti az emberek tetszését. A sértett hiúság, vagy az önérdek aztán ma is könnyen elkiáltja : jertek el és gondoljunk .Jeremiás ellen gondolatokat. Jertek el és verjük meg őt nyelvvel és ne hallgassunk semmi szavaira. (Jer. 18: 18.) Ezek aztán ólálkodnak utána, mint hajdan Jézus és Pál apostol után az ő ellenségeik és igyekeznek valamit kikapni a szájából, hogy őt vádolhassák. (Luk. 11 : 53, 54.) S még a mikor, mint Jézus, a szeretet legfenségesebb munkáját gyakorolja, t. i. a mikor utánuk megy a bűnösöknek, fölkeresi őket, leül közéjük, nem hogy magát lealacsonyítsa, hanem hogy azokat fölemelje a hit karjaira és megnyerje a jó erkölcsnek : még akkor is megszólják és gáncsolják, mondván: mi dolog, hogy a publikánsokkal és bűnösökkel eszik és iszik ? ! (Márk 2 : 16.) íme ilyen méltatlanságok, sőt veszélyek érhetik a lelkipásztort éppen hűsége folytán. Azért inti Jeremiást s általa minden lelkipásztort az Isten : „övezd fel magadat, ne félj tőlük.“ (Ap. cs. 18: 9.) III. Ha pedig igy akarna a rosszakaratszülte keserűségek, fájdalmak és veszélyektől megmenekülni, hogy az isteni izenetet nem közvetíti, elhallgatja, igazi értelméből kiforgatva élét elveszi, s emberi bölcsességgel megelegyiti : akkor egyik veszedelemből a másikba rohan ; emberek haragja helyett az Isten haragját vonja magára. Mert halljátok csak, mit mond az Isten minden lelkipásztornak: „őrállóul adtalak én téged Izráel házának. Ha meg nem inted a hitetlent s az a te hanyagságod vagy gyámságod miatt meghal az ő álnokságában : vérét a te kezedből kívánom meg. (Ezek. III: 17, 18.) Alapigénkben is azt mondja az Ur : felkelvén, mondd meg nekik azokat, melyeket én parancsolok néked: ne félj tőlük, hogy téged előttük el ne veszesselek. A saját üdvösségem elvesztésének terhe alatt kötelez hát engem az én Istenem, hogy működésemben kizárólag ő rá hallgassak, neki engedelmeskedjem. Es ha fáradozásom nyomában a legodaadóbb hűség mellett se fakadna virág hamarosan; ha éveken át a siker nyújtotta ösztön és lelkesedés nélkül kellene munkálkodnom : akkor se lessz szabad elcsüggednem. Altkor is tudnom kell, hogy enyém csak a munka, az áldás Istennél van. Az én kötelességem csak az, hogy plántáljak, öntözzek és várjam az előmenetelt Isten kegyelmétől. „ Vessek hát bár könnyhullat ássál: nagy örömmel fogak végre is aratni (126. zsolt. 5. v.) mert a ki igazságot vet: kegyelemnek mértékét aratja. (Hoseás 10: 12.) Alázatos szívvel fogadom az intést: övezd fel magadat. Forró sóhajok közt könyörgök imádságimban és éneklésimben Őhozzá, a kegyelem Istenéhez, hogy 0 maga övezzen fel engem a nemes lelki harcra szükséges fegyverekkel: igazmondással, a hit és szeretet mellvassával, sisak gyanánt az idvesség reménységével és lábaimat a békesség evangyéliomának készületivel(Eféz. VI: 14, 15. és I. Thess. V : 8). így nem vehet erőt rajtam a kislelküség, nem tántoríthat meg se kényelemszei'etet, se fenyegető veszély, de mindenek lehetségesek lesznek a Krisztus által. * * * íme igy fogom én fel, Szeretett Hallgatóim, azt a parancsolatot, a mit alapigém szerint hivatalomnak elfoglalásakor hozzám intéz az Isten. Azt hiszem, jól fogom fel és hogy egyet értetek velem ti is. Éhez képest reményiem, meg fogjátok találni bennem azt a lelkipásztort, a ki a lélek üdvösségére tartozó dolgokban tanító, őrálló és megtérésre hívogató prédikátor tartozik lenni köztelek. Szeretem hinni, hogy már akkor is ilyen lelkipásztorra gondoltatok, a mikor engem abban a kitüntetésben részesítettetek, hogy ennek a reformatióval egyidős szépmultu gyülekezetnek lelki vezérévé bizalommal elhívtatok. Nagyon köszönöm irányomban táplált jó véleményeteket, előlegezett bizalmatokat ; Isten segítségével teljes erőmből azon leszek, hogy napról-napra méltóbbá váljak rá. E végből Ígérem, hogy szelid szeretettel és éber gonddal fogok őrködni e derék gyülekezet minden egyes tagjának lelki jóléte fölött! A legtisztább öröm érzésével fogom kérni az ég áldását kisdedeinkre a szent keresztségben, gyermekeinkre a konfirmációban; örömömre lesz, ha oktathatom őket iskolában és iskolán kivül az Istennek
