Dunántúli Protestáns Lap – 11. évfolyam – 1900.

II. Egyházi élet - Templomfelavatás Istvándiban. D. I.

az érzelmek nemesítésére? Pedig ezt egyetlen oktatás­nál, külöoösen pedig egyetlen vallásoktatásnál sein sza­bad szem elől tévesztenünk ! Az olyan bibliai történe­tek megértéséhez mint a teremtés, az első bűneset, sőt még József története is, sokkal nagyobb élettapasztalat szükséges, mint a mekkora az I. osztálybeli gyermek­nek van. A gyermek a történelmi eseményeket s a hoz­zájok tartozó természettudományi és földrajzi dolgokat nem képes elképzelni s igy a történetek a növendékek érdeklődésére, akaratára semmi befolyást nem gyako­rolnak. Ezért kell előbb a gyermek képzeletét az ide­gen dolgok felfogása iránt a hazai talajon előkésziteni. A bibliai történetek alakja sem felel meg a gyer­mek természetének. A biblia nyelvezete nem az I. osz­tálybeli gyerek nyelve. Gyermekeinek nem beszélnek keleties szóvirágokban, sok elvont fogalmat nem ért­hetnek meg. Lássék nekünk felnőtteknek a bibliai elő­adásmód bármilyen egyszerűnek, legyünk benne bizto­sak, hogy a G és 7 éves gyermeknek nem egyszerű. (Folyt, köv.) PETHES JÁNOS. Templomfelavatás Istvándiban. Szép ünnepély folyt le e hó 14-én az istvándii egy­ház kebelében. Ekkor avatta fel püspök ur nagy közön­ség részvétele mellett ez ősi gyülekezet restaurált tem­plomát. Legközelebb ottléte alkalmával ug}'anis, mikor a gyülekezet tagjainak viszálkodása az egyház felbomlásával látszott fenyegetni, az egyház elöljárósága s a hithű egy­háztagok Ígéretet tettek, bogy az elhanyagolt külsejü templomot s az egyház Összes épületeit még ez év folya­mán rendbehozzák s mindennemű adósságaikat törlesztik. Ez idM óta táplált óhajukhoz képest, a mint az uj torony elkészült s a templom kijavítása, belsejének diszes feste­tése vége felé közelgett: első dolga volt a gyülekezet­nek, bogy főpásztorát meghívja és felkérje a templom fel­avatására. Szombaton este érkezett meg pü-pök ur a darányi állomásra. Begedy István istvándii lelkész Baranyaszent­lőrincig eltbe utazott. A darányi állomáson összegyűlt szépszámú közönség meleg ovatióval fogadta a kocsiból kiszálló főpásztort, kit elsőben a darányi presbyterium élén Varga Dezső lelkész, majd az istvándii elöljáróság élén az istvándii tanitó üdvözölt. Mindkét beszédre külön­külön adott szép válasz s Isten áldásának a gyülekezetre kérése után, lelkes éljenzés közben ült kocsiba a daráuyi lelkészszel , kihez meghívás folytán éjszakára szállott. Vasárnap d. e. féltízkor, elül a Darányig ejébe ment lovas­bandérium , utána a darányi és gárdonyi hivek kocsi­jainak hosszú sorával, harangok zúgása közben érkezett meg a darányi lelkész és intelligentia kíséretében István­diba, hol a templom előtti téren felállított diadalkapu előtt a lelkész a presbyterium- s a közönségtől környezve fo­gadta. Mély benyomást tett püspök ur vá asza, a ki — ugy mond -- eljött meggyőződést szerezni arról: van-e az ősi istvándii egyházban életképesség ? Képes-e azt a szent örökséget, melyet az ősök vérük hullásával, vagyonuk,, életük feláldozásával szereztek meg, ha gyarapítani nem: 'egalább fenntartani? Beszéde végeztével hat le­ányka lépett elébe , kiknek egyike virágcsokrot nyúj­tott át Kevéssel ezuán érkeztek a lelkészi kar tagjai, a környék intelligentiája s a testvérgyülekozetek népe Szi­getvár vidékéről, sőt Baranya megyéből is oly nagyszám­ban, melyhez foghatót még nem láttunk ily ünnepélyek alkalmával. A templom, a két karzat s a járóközek zsú­folásig teltek meg nagyrészt vidékiekkel ; mig a később érkezők s a helybeliek a templom udvarán felállított szó­noki emelvén}' körül gyülekeztek, hol később szintén alig fértek el. Bizony bárki mit mondjon, van e vidéken erő­sen lüktető hitélet s ha vannak bajok, a/ok forrása nem a vallásos buzgótág hanyatlásában, hanem másutt ke­resendő. Az istenitisztelet 10 óra után kezdődött. Bemenőre a LXXXIV. zsoltárt, leülőre a XC zsoltár 1. versét éne­keltük orgona kiséret mellett, mire püspök ur lépett a szó­székre s elmondotta nagyhatású felavató beszédét. Rácá­folt e beszéd a városi és falusi közönség közötti megkü­lönböztetésre s világos bizonysága annak, hogy a szónok ugyanazon művel művelt közönséget és egyszerű falusi né­pet együtt és egyaránt migával i'agadott. Impozáns lát­vány volt, mikor a szorongó soka-tág néma mozdulatlan­ságban, feszült figyelemmel a beszélő főpásztorra függesz­tette tekintetét. Beszédének elején amaz éjjeli-nappali aggodalomnak adott kifejezést, mely lelkét e gyülekezet sorsa, jövője miatt ez ideig eltöltó ; majd a fölötti örömének, hogy a g3'ülekezet számbelileg apadva bár, életképességének, val­lásos buzgóságunak .jelét adta az Ur házának diszes ki­javítása által. Áttért ezután beszédének tulajdonképeni tárgya, a templom jelentőségének méltatására, arra a nagy erkölcsi, társadalmi és nemzetfentar'ó erőre, melyet kép­visel. Például hozta fel Izrael népét, kit távoli fogságá­ban is az Ur házának szeretete melengetett és tartott fenn — a szent Sionról megemlékezvén, melyuél gyönyö­rüségesb hely niucsen. Vonatkoztatta ez igazságot nem­zetünk múltjára, mikor az elnyomatás sötét napjaiban épen ev ref. egyházunk volt ebben az országban a ma­gyarság ügyének s a nemzet szabadságának végső mene­déke. Bocskay, Bethlen, Rákóczy dicsőséggel meghordo­zott zászlói alatt egybeforrva küzdött a lelkiismereti és polgári szabadság. Majd áttérve ismét az istvándii egy­házra, bátorította, buzditotta és intette a híveket. A mit az Ur — úgymond — meg akar rontani, ugy megrontja, hogy azt ember meg nem építi. Az istvándii egyházat ime nem rontotta meg az Ur s ha a régi hibák, mulasz­tások többé elő nem fordulnak ; ha a hithű egyháztagok buzgósága, áldozatkészsége képes lesz pótolni a - lehet időleg, lehet végkép —- elszakadt egyháztagok hiányát, a helyettük is hordozandó terhek viselésében : akkor az egy­ház régi nevéhez méltóan virágozni fog s szebb jövőnek néz elébe. Mélyen meghatotta a közönséget a beszéd, melyen a meggyőződés ereje, az érzés melege ömlött el s az a 43*

Next

/
Oldalképek
Tartalom