Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-10-28 / 43. szám

711 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAK 712 nemes egyszerűség, mely észrevétlen megkap és fogva tart mindvégig. Megható volt, mikor a főpásztor a könyes sze­mekkel rátapadó sokaságon nyugtatva tekintetét, látszott, hogy küzd magával — s az ö szemében is megcsillant a köny. Nem ő szólott: az Atyának Lelke szólott őáltala! A beszédet fölavató ima zárta be, ihletségre han­goló, csendes emelkedésű tónusával betetőzve előbb föl­keltett ünnepi érzéseinket. Erre a gyülekezet a 230. dics. 3. versét zenditette rá. Ugyanezt s ekkor énekelték a templom udvarán is, hol Varga Dezső darányi telkész tartott beszédet. Éneklés után Peti Lőrinc bürüs-váradi lelkész, egy­­házkerületi tanácsbiró lépett a szószékre s alapigéül ve­­vén Ezeki-d XLIII. 5. versét, nagy figyelem között, ma­gas szárnyalásu beszédben fejtette ki, miként töltötte be hajdan s tölti be ma Isten dicsősége a templomot. Pár­huzamot vonva Izraelnek és a Krisztus nyájának az Is­tenség lényéről való fogalma közt. világosította meg, mint lépett uj korszakba az Istenség fogalma s mint kell vi­­viselkednünk, hogy a könyörgést meghallgató édes atya, mindenható dicsősége befedezze a templomot. A beszédet szép alkalmi ima zárta be. Ezutáu a gyülekezet lelkipásztora Begedy István lépett elő s felolvasta az egyház történetér. E szeriut a Kálmáncsával határos Istvándiban mindjárt a reformatio kezdetén az egész nép a megtisztított vallás hive lett, megtartatva előbbi két tornyu templomát. A napkeleti tornyot s a templomot a kálmáncsai és több templommal együtt a szigetvári basa elhordatta a most is fennálló vár építésére. A nyugoti tornyot (a mostanit) Abrók István váltotta meg. E toronyhoz — először fatemplomot, melyet nád- és robozzal, majd zsúppal fedett be, — építette ké­sőbb a gyülekezet a mai boltozatos templomot, mely e szerint harmadik temploma a ref. gyülekezetnek. Erre nézve a mostani restaurálás alkalmával befalazva a kö­vetkező tölgyfára metszett följegyzést találták : ,,Épült először 1631. Renov : 1783. Pred: Kovács Fér.“ Az üldöztetés korában az Eszterházyak földesúri jusson többször megkisérlették az egyház megsemmisíté­sét ; de a gyülekezetnek, mint a fennmaradt vármegyei leirat tanúsítja, sikerült a háborgatásoknak útját vágni s vallásukat megszakítás nélkül gyakorolni. E hosszú idő alatt a gyülekezetben működött lelkipásztorok száma a mostanival együtt 26. Nevük és működésük ideje az egy­ház levéltárában van feljegyezve. A templom renoválása 2000 frtba került, mely ö.-z­­szeg az országos közalapból utaltatván ki, a gyülekezet áldozatkészsége mellett nem ez, hanem az egyház régi terheinek törlesztésére beszedett 3000 és beszedés alatt álló 4000 frt tanúskodik, eltökélt szándéka lévén a hí­veknek, hogy még ez év folyamán minden múltbeli te­hertől megszabadulnak. A 230. dics. 8. versének éneklése alatt az úrvacso­rával élni nem kívánók az egyik ajtón ki, — az élni kí­vánók a másik ajtón az udvarról bevonulván, Novottny Alajos k.-dombói lelkész és tanácsbiró lépett az Ur asz­talához s alkalmi beszéd s a szokásos imák után Kovács Bertalan kálmáncsai lelkész segédkezésével kiszolgáltatta a szent vacsorát. A szokásos záróének után a nép szivé­ben magasztos emlékkel tért meg hajlékaihoz a vidéki rokonok és ismerősök kíséretében ; mig püspök ur és a meghívott vendegek számára a lelkészcsalád vendégszerető házánál várt gazdag lakoma. így folyt le a még nemrég háborgó gyülekekezet kebelében a templomfelavatási ünnepség. Kívánjuk, hogy a mit a főpásztor és munkatársai e napon plántáltak, adjon reá az Ur nevekedést! D. J. Az „Erzsébet-menedékház“ felavatása. A buda-eörsi kamara-erdőben f. hó 19-én avatták föl azt a palettát, a mit a Nagypénteki Református Tár­saság az elzüllött vagy az elzüllésnek kitett szeren­csétlen gyermekek megmentésére emelt. Valóban szép és felemelő volt az ünnep, a melyre maga a király is elküldte képviselőjét Szélt Kálmán ministerelnök személyében. De elmentek még az ember­szeretet ez ünnepére nagyon sokan. Ott voltak : Hege­dűs Sándor kereskedelmi minister, Hegedűs Sándorné, a Nagypénteki Református Társaság elnöke, Darányi Ignác földmivelési minister, Wlassies Gyuláné, Széli Ig­nác és Gullner Gyula belügyi államtitkárok és még igen sok előkelő ur és úrnő. Az intézet nemes célját tömör szavakban szépen megmondta Hegedűs Sándorné, mikor Széli minister­­elnököt igy üdvözölte: „Felséges urunknak legmaga­sabb kegyétől áthatott szívvel üdvözlöm nagyméltósá­godat, mint ő cs. és kir. ap. Felsége, legkegyelmesebb urunk képviselőjét. Üdvözlöm Nagy méltóságodat az Er­zsébet menhely küszöbén, melyet isten kegyelméből, fel­séges urunk kegyes jó szivéből, a magas kormány, a székesfőváros, egyházunk és a társadalom kegyes áldo­zataiból sikerült felépítenünk. Üdvözlöm Nagyméltósá­godat a keresztyéni szeretet meleg hajlékában, a hol az elhagyatott árvákból felséges urunknak és királyunk­nak hű alattvalókat, a hazának becsületes, szorgalmas és istenfélő munkásokat fognak nevelni. Kérem Ex­­cellenciádat, legyen kegyes legalázatosabb és leghálá­­sabb hódolatteljes köszönetünket felséges urunk magas szine előtt tolmácsolni.“ A ministerelnök köszönő szavai után az ünneplők bevonultak az imaterembe s kezdetét vette a felavató isteni tisztelet. A háttérben megcsendült a református theologia énekkarának éneke s végig rezgeti a termen : Jövel szent Lélek Ur Isten . . . Ezután Szász Károly püspök mondott gyönyörű alkalmi imát, megáldva a szeretet hajlékát, melyet a szabadság honában, az erdő szivébe épitett a humanitás. Majd Hiypál Benő buda­pesti református lelkész beszélt. Azokról az apró sze­rencsétlenekről beszélt, a kik magúkra hagyatva, tá­masz nélkül kerülnek az élet forgatagába s elzüllenek. A gyönyörű beszéd elhangzása után Kiss Áron paeda­­gogiumi igazgató üdvözölte Széli Kálmán ministerel * nököt, mini cs. és ap. királyunk felséges személyének

Next

/
Oldalképek
Tartalom