Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-03-04 / 9. szám
Tizenegyedik évfolyam. 9. szám. Pápa, 1900. március 4. DUNÁNTÚLI f TÓTH DANIÉI I Az alma maternak gyásza van. Legrégibb, leghűbb fiainak egyike bevégezte földi pályafutását. Fekete zászlókat lengetett a szél a büszke főiskola-épület ormain. Fekete zászlók hirdették a gyászt, mely az ősi iskolára borult, s mely nemcsak mostani tanítványait és vezetőit érte, hanem érte azokat a százakat és százakat, kik valaha az alma mater kebelén Tóth Dániel ihletett ajakáról hallhatták a vallás és tudomány igéit. Vallás és tudomány: e kettő ápolásában, e kettő terjesztésében telt el Tóth Dániel munkás élete. A meggyőződés melegével szította a vallásnak szent tüzét tanítványai szivében s a történelem tanulmányozásában megacélosodott bölcseséggel hintette el a fiatal lelkekben a tudás magvait. A régi kornak emberei közül való volt. Azok közül, kik a polihistor nevet érdemlik meg, kik az emberi tudomány minden ágában nagy és jelentős ismereteket szereznek, hogy tanításukat univerzális értékűvé és univerzálisan gyümölcsözővé tegyék. A kiknek műveltségűk alapját a klasszikusok és a szentirás képezik ugyan, de ez alapra gazdag nyelvismeretük és fáradhatlan buzgalmuk segítségével a vallási, nyelvészeti, irodalmi és társadalmi tudományok modern ismereteit rakják le. A protestáns iskolák ama dicső korszakának volt ő gyermeke, mikor a főiskola maga választotta ki azokat, kiket a tudomány terjesztésére hivatottaknak és méltóknak tartott, maga formálta, nevelte őket önmaga számára, védő szárnyával takarta őket akkor is, mikor külföldre mentek szellemi kincseket gyűjteni s örömmel és büszkeséggel látta, hogy a visszatérők a tudomány bármely szakában kitünően megállják helyüket. Immár kivesző félben van az ekképen nagygyá nevelt polihistorok tiszteletreméltó rendje. Az újabb kor nagyon is specifikáló hajlandóságú minden téren, igy a tudomány terén is. De kiveszőben vannak a régi kornak emberei más tekintetben is. A régi kor emberei — s köztük immár csupán fájó büszkeséggel említhetjük a mi Tóth Dánielünk nevét — önzetlenül, szerényen, eszményi lelkesedéssel — és nem kicsinyes anyagi érdekekért — éltek magasztos és szép hivatásuknak. A főiskola jóságos szeretetének köszönhették mindenüket, a főiskolán csüngtek szivvel-lélekkel; erejüket, tudásukat neki áldozták. A tanári hivatást önzetlenebbül, szerényebben, lelkesebben és munkásabban nem töltötte be senkisem Tóth Dánielnél. Tudjuk és érezzük ezt mi, a mint tudják és érezik a tanítványok százai és százai, kik most halálának lőrére a fájdalom s a hála könnyét hullatják. «Multis iile bonis flebilis occidit!» Kőrös Endre dr. ■ H 9 * a. i.p * Az egyház és iskola köréből. ff a, a«,* * illető közlemények a l i p I J 1 ' I I I (egész évre 8 koi'-> fél~ mm*rm“’Tmm A diiiÉiu 1 ct, rét. epM et hivatalos köz önre, Kis József U u 1 Faragó János felelős szerkesztő ezi— —• |1 fomunkatárs ozimére mére küldendők. , 1 küldendők.------—----------------------# Megjelenik minden vasarnap. --------------------------------*
