Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
Tizenegyedik évfolyam 6. szám. Pápa, 1900. február 11. Egyről Azt mondja az úgynevezett egyedül üdvözítő r. kath. egyház feje: az 1899-dik évvel bevégződött a 19-ik század s az 1900-ikkal elkezdődött a 20-ik s ünnepli és ünnepelteti a szent évet. A német császár pedig — mert a fiatal meghalhat, az öregnek pedig meg kell halnia — Ü szentségére, vagy talán öregségére tekintettel, elfogadja e számítást. De előállanak a reális emberek is. így p. o. egy megyei főmérnök, Paál Dénes egy hirlapi cikkében ezt mondja: «Kérdezzük meg bármely elemi iskola növendékét, hogy száz-e a 99? Azt mondja: nem; próbáljuk meg vele szemléltetni is. Tegyünk egy asztalra 100 szem babot, hogy azt olvassa bele egy kosárba. Az bizonyára nem a 99-ikre mondja, hogy száz, hanem csak akkor, mikor a századik is kosarába gördült. Mert a számtant meghamisítani nem lehet». így vitáz egymással a két fél. És érdekes a dologban, hogy nincs olyan napilap, a melyik először a mellett ne tört volna lándzsát, hogy az 1900 a század vége s alig van egy-kettő, a melyik a római pápa és a német császár közmegállapodása után következetes maradt magához. De legyen bár a folyó év e század vége, vagy eleje, mind a két esetben fontos és rendkívül tanulságos. Ha a század vége, akkor a múltból okuljunk; ha a század eleje, akkor: készüljünk. Ha a század vége, akkor vessünk számot magunkkal, mit tettünk és mit mulasztottunk el; ha a század eleje, akkor: okulva a múlton, ragadjunk meg minden alkalmat s a már felismert, célravezető eszközöket használjuk szivvel, lélekkel szeretett magyar ref. egyházunk építésére. másról. Midőn egyházi lapjaink és folyóiratainkban olvasom egyrészről a bátorító, lelkesítő, másrészről meg a esüggedésre s az ebből eredő kétségbeesésre valló cikkeket: elgondolkodom rajtuk. Az egyik úgy tűnik fel előttem, mint a melyik a múltból erőt merit s tud lelkesedni s lelkesedve küzdeni, a másik pedig mint hitét, bizodalmát vesztett, fegyverében nem bízó, gyáva katona. Es fájdalom, a hirlapi cikksorozatok ilyeneket mind többet-tobbet tüntetnek elibénk. Ezek között azután akad pap, tanár, tanító, világi és ki tudja még milyen rendű és rangú. Bajt lát mindegyike, de hogy e baj elhárítására milyen eszközöket ajánlanak, az csak itt-ott csillámlik ki. Azoknál már, a kik okulva a múlton, bizvabiznak a jövőben, sokkal több gondolatot találunk, a melyek érdemesek a megszivlelésre és követésre így p. o. a megvalósitandók egész sorozatát találjuk e lap első száma vezércikkés ben. Es én éppen ezekre akarom megtenni megjegyzéseimet, megemlítve ezenfelül még néhány — véleményem szerint — ref. egyházunk fejlődését előmozdító eszközt. Mindenek előtt azonban szólok azok balvéleményére, a kik az állami statiszt. hivatal által kimutatott veszteségeinkért az egyházpolitikai törvényeket okolják. A sok közül megemlítem Lukácsy Imrét, a ki a Prot. Egyh. és Isk. Lap 2-ik számában ir egész kétségbe esve s szinte megjövendöli, hogy mikor olvad bele a protestantizmus a pápás egyházba, mert az egyházpolitikai törvények által szabadossá tett népünk arra húzódik. Ilyen formán ir e lap 2-ik számában a vezércikk iró is, bár érdemét sem 6 * FT7------7;—7“ Az egyház és iskola köréből. * ~7————. ... _ * .A. lap szellemi részét 1 0t/ ■ Az előfizetési dijait illető közlemények all ,,1' P 1/ ]• (egász évre 8 kor., fél—— A mă ICY. re, mÉta ct hivatalos koz onye. ‘-izzsr* Kis József I ^ ^ I Faragó János felelős szerkesz 6 czi- | j —|F«CíHr-'' |; íonmaUatárs ozimére mére külöendők. . küldendők. iff—-----------------------------ff Megjelenik minden vasarnap. $---------—--------------*
