Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-02-11 / 6. szám
83 tagadhatjuk, hogy keresi s meg is találja az egyik hathatós orvosló eszközt. Én a magam részéről nem ismerem el soha, hogy az 1894 XXXII. t. c. nekünk kárun ki a, a róm. kath. egyháznak pedig előnyére lenne. Nem ismerem el soha, hogy ebből eredne veszteségünk. Az egyli. pol. törvények a szabadelvüségen, tehát protestáns elven alapulnak s mondhatjuk ennek vívmányai. Mig tehát ez uj törvény a prot. egyház fejlődésének biztosítéka; addig a setétségben járni szerető róm. kath. egyház titkos üzelmeit megakasztotta s nyílt harcra kényszeritette. És bajunk-e az nekünk, hogy az egyh. pol. törvény óta a r. kath. papoknak legtöbbször titkos reversáli«ai helyett most nyíltan, szabad szemmel lehet kisérni a vegyes házasokat? Nem! Sőt szerencsénk ! Büne-e az a törvénynek, hogy ezen hódítási módra, mint egyedül szabadosra, mintegy felhívta a prot. lelkészek figyelmét is? Bűn-e az, hogy azt mondta minden egyes felekezetinek: a vegyes házasságoknál küzdhettek egymással a hódításért; de az eredmény megnyilatkozásának tudtommal, sőt előttem kell megtörténni; ahhoz azonban, hogy egyháza ügyét melyik fél hordozza inkább szivén: semmi közöm? Lehet-e a törvényt okozni azért, hogy a róm. kath. papok és a világiak nagy részében is meg van a reversálisok korabeli tetterő, buzgalom s lankadást nem ismerő tevékenység; mibennünk pedig csak az újabb időben kezd mutatkozni, sokunknál pedig még most is meg van a nemtörődömség s hogy úgy sem boldogulunk, az ebből eredő csüggedés? Azt mondja a «Lelkészeink és a vegyesházasság» Írója: veszteségünk nőttönnő. Határozottan állitom, hogy nem nagyobb, mint volt a reversálisok korában. Csakhogy akkor nem volt országos statisztika arról, hogy a szülők hány esetben ígérték gyermekeiket a róm. kath. egyháznak. Tudom, hogy erre azt lehet mondani, hogy az az Ígéret semmis volt. Igen, az volt a törvény előtt; de nem azok előtt is, a kik azt tették, mert ha a protestáns lelkész az ilyeneket szemmel nem kisérte, Ígéretüket mindig megtartották. Hogy a régi időben mennyivel több egyesség lett kötve a vegyes házasok között, erre nézve csak a magam gyülekezetét veszem fel például. Nyolcadik éve, hogy itt vagyok s az idő alatt 6 olyan gyermeket konfir-84 máltam, a kikről atyjok vagy anyjok reversálist adott a róm. kath. papnak. Az uj törvények óta pedig a vegyes házasok közül csak egy pár egyezett meg leendő gyermekeik vallására nézve s az is a mi előnyünkre. Most tehát, midőn a régi bizonytalan több veszteség helyett, bizonyos sokról áll előttünk a statisztika, ez még nem jelenti a protestántizmus végveszedelmét. Végveszedelmét csak akkor jelenti, ha a készülődő vegyes házasságokat közbelépésünk nílkül engedjük megkötni, vagyis ha nem okulva a múlton, nem készülünk a jövőre. Mert gondoljuk el csak, melyik félen lehet a győzelem, ha a róm. katholicizmus és a protestantizmus egyenlően képzett, egyformán ügybuzgó harcosokkal áll szemben? Ott az egyik eszköz a fanatizálás! De ki tiltja meg ezt mi tőlünk is? Én legalább bizonyos mértékig használom s mondhatom sikerrel. Ott a fegyver: a kitlsösőg és pénz, nálunk: a lélek, az igazság! De most már rátérek lapunk szerkesztőjének programrajára s ha megengedi, megteszem minden egyes tételére megjegyzésemet. Előbb az anyagiakkal végezek. A lelkész! fizetések folyamatban levő kiegészítését említve azt mondja, hogy az országos kormány jóindulatát és készségét látva a tekintetben nyugodtak lehetünk. Szerkesztő ur ezen állítása után azt a véleményemet merem megkockáztatni, hogy nem hasonlította össze a konventi hiteles adatokon alapuló számítást azzal, a mit a vallás miniszter kiutalványozott *). Hiszem és állitom, hogy ha a kettőt összehasonlítja, más lesz a véleménye. Volt alkalmam a tárgyról kongruás és nem kongruás lelkésztársaimmal beszélni s mondhatom, hogy a vallás miniszternek a törvény végrehajtása körüli eljárásának nem megnyugvás, de általános megdöbbenés és elkeseredés az ered/ ménye. Es nézzük csak van-e oka és alapja annak, hogy a lelkészi kar ajkairól az elégedetlenség hangja tör ki? Nem kellene-e, sőt nem volna-e kötelessége az egész magyar ref. egyháznak felemelni a szavát a miniszter eljárása ellen ? Az országgyűlés a magyar ref. egyház jogos kérelmének helyt adva, megalkotta az 1898. XIV. *) Igaza van t. barátomnak ; én csak arra gondoltain hogy a 600 írtra való kiegészítést nem 3, hanem 1 év alatj teljesítette a minisztérium. Szerk. DUNÁNTÚLI PBJOTESTANS LAP