Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
839 DUNÁNTÚLT PROTESTÁNS LAP. 840 Tisza Kálmán jubileuma. Ismételten volt aláírnunk jelezni, hogy egyházkerületünk érdemekben gazdag főgondnokát, Tisza Kálmán O Nagyméltóságát e hó 16-án, 70 éves születésnapján az egyházkerület részéről küldöttség fogja üdvözölni. A küldöttséget, melynek főtiszt. Antal Gábor püspök ur vezetése alatt a következő egyházi és világi férfiiak voltak tagjai : Czike Lajos, Veress Ede esperesek ; Báné Géza, Darányi lgnácz dr. egyházmegyei gondnokok ; Körmendy Sándor és Molnár Béla egyházkerületi főjegyzők; Eötvös Károly, Konkoly Thege Béla egyházker. tanácsbirák ; dr. Horváth József főiskolai és dr. Vida Károly főgymnasiumi igazgatók, — a mondott napon, d. e. 11 órakor fogadta az ünnepelt budapesti lakásán. Főtiszteletü püspök ur a következő beszédet intézte hozzá : N a g y m éltóságu egyházkerületi Fogondnők Ur! Szeretve tisztelt Kegyelmes Urunk! A dunántúli evangélium szerint reformált egyházkerület nevében és megbízásából jelentünk itt meg, hogy kifejezzük szivünk örömét és átadjuk egyházkerületünk jó kivánatait, a midőn Nagyméltóságod születésének 70-ik évfordulóját, Istennek hála, testi-lelki erejének teljes épségében ünnepli. Maga az, 70 évet megérni testi-lelki épségben, Istennek nagy adománya, de Nagyméltóságodmd Istennek ezen kegyelmét különösen jelentékenynyé és fontossá teszi azon fáradhatatlan és áldástéljes munka, a melyet Nagyméltóságod ezen idő alatt a haza, a társadalom, az egyház ügye előmozdítása körül tett és a melyet aztán méltányolni a részrehajlatlan történelemnek lesz feladata. A dunántúli reformált egyházkerület szivbenlélekben együttérez azon sok milliókkal, mondhatom, a kik Nagyméltóságodnak országos, fényes érdemei előtt mint mindig, úgy e napon is tisztelettel hajolnak meg; mégis a mi egyházkerületünk most főleg a feletti örömének ad kifejezést, hogy Nagy méltóságod nagyfontosságu, országos teendői mellett tudott időt és alkalmat találni arra, hogy nagy tehetségeit, képességeit, a melyek annyi oldalról igénybe vétettek, a mi egyházkerületünk javára is gyümölcsöztesse. Nagyméltóságod tiszta hazafias érzése legelső diadalait az egyházi téren, egyházunk alkotmányának védelmében aratta. Ezen küzdelem érlelte meg a nemzetben úgyszólván felekezeti kiilömbség nélkül azon tudatot, hogy az, a ki nálunk, e hazában, Magyarországon a magyar protestáns egyház önkormányzatát, a lelkikiismereti szabadságot, a felekezeti egyetértésnek és egyenjogúságának ügyét szolgálja, egyúttal a magyar haza szabadságát, alkotmányát és felvirágozását védi és mozdítja elő. A dunántúli ev. ref. egyházkerület átérezte és átértette ezen úgy hazafias, mint egyházi szempontból fontos igazságot és miután ezen igazság egyik legfőbb megtestesitőjét Nagyméltóságodban látta, megkereste bizalmával és egyházkerületi íőgondnoki székébe ültette. A dunántúli egyházkerületnek ez a szerencséje alapja annak, hogy talán mindazon testületek között, melyeket Nagy méltóságod magas támogatásával kitüntetett, leghuzamosabb idő óta tisztelheti vezéréül. De ez a szerencse adja nekünk azt az örömmel teljesitett kötelességet, hogy a mai napon első sorban mi emeljük hálánkat a mindenható isteni Gondviseléshez azért a jóságért, hogy Nagy méltóságodat nekünk, egyházkerületünk vezéreid ezen időn keresztül megtartotta. Azon 32 év alatt, a melyet a mindenható Isten által Nagyméltóságodnak kegyelmesen jutott hetven évből az egyházkerületi ügyek vezetésénél töltött, sok változás állott elő az egyházi ügyek terén. Talán azok közül, a kikkel Nagyméltóságod együtt kezdte szolgálni az egyházkerület ügyeit, ma már alig él valaki, elhivattak amaz igaz bíróhoz a jutalom elvételére ; de egy nem változott: az a határtalan tisztelet, szeretet és bizodalom, a melylyel ezen egyházkerületnek minden tagja, ügyeinek minden vezetője Nagyméltóságod magas személye, nemes jelleme és egyházi ügyeinkben kifejtett hivatalos működése iránt viseltetik es nem változott még egy más sem : az a megbecsülhetetlen szives jóakarat, a melylyel Nagyméltóságod a mi ügyeink vezetésében, bajaink orvoslásában, nehézségeink leküzdésében mély bölcseségével, igazságszeretetével, apostoli lelkesedéssel folyvást részt vesz és bennünket támogat. Mély tisztelettel kérjük Nagyméltóságodat, hogy ezen jókaratot, a mely megbecsülhetetlen és általunk mindig hálával fogadtatott, legyen szives a jövőben is irántunk, úgy a kerület iránt, mint annak szerény munkásai iránt is megtartani; de kérjük egyszersmind a mindenható jó Istent, hogy Nagyméltóságodnak drága életét a haza javára, egyházunk hasznára és dicsőségére, kedves családja boldogságára, mindnyájunk örömére tartsa meg testi-lelki ereje épségének teljes birtokában még igen igen sokáig! A jó Isten éltesse! Az éljenzés lecsillapultával főgondnok ur O Nagyméltósága a következőkben válaszolt : Igen tisztelt Uraim! Nagyon köszönöm a hozzám intézett, részrehajlóig szives szavakat. Köszönöm, hogy ezen alkalomból én hozzám fáradni, engem felkeresni méltóztattak. Ez a mai nap és Önöknek megjelenése itt még súlyosabbá, még valódibbá teszi azt a kötelességet, a melyet mindig éreztem a dunántúli egyházkerület iránt, a mely nemcsak bizalmával tisztelt meg annyi évekkel ezelőtt, de a mely elnéző volt az iránt, hogy legjobb akaratom mellett is majd más elfoglaltatás, most pedig a vénülés miatt nem tehetek annyit az egyházkerület érdekében, a mennyit tenni lelkem szerint óhajtanék. Fogadják mindezért, mind a múltért, mind a mostani megjelenésért legforróbb, legtisztább köszönetemet, hálámat és fogadják azon nyilatkozatomat, hogy a meddig Isten életemnek kedvezem! és a meddig önmagam
