Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-23 / 51. szám
Tizenegyedik évfolyam. 51. szám. Pápa, 1900. december 23. A lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőség li ez Kis József felelős szerkesztő ozi— mére külőenclők. Az egyház és iskola köréből. A dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos Élők. Megjelenik minden vasárnap. #----------------------------* Az előfizetési dijak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reclamatiők Faragó János főmunkatárs ezimére küldendők. *----------------------------O KARÁCSONY. A mi Urunk Jézus Krisztus születésének megünneplésére készül a keresztyén világ. Ezernyi ezer templomban ujittatik föl az első karácsony egyszerű és mégis elbájoló története. A hivő lelkek milliói elragadtatással gondolnak arra a csodás éjszakára, a midőn az ég alászállott a földre. Angyalok kara jelent meg az ámnló pásztorok előtt, hírül adandó, hogy «eljött az idők teljessége», megszületett «a Megváltó, ki az Ur Krisztus.» Szivbéli örömmel hangoztatja millió és millió ajak a mennyei seregek énekét: «dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek !» Dicsőség legyen Istennek «a kinél nincs változás, vagy változás árnyéka.» Betölté Ígéretét. Az a gyermek, ki ép 19 száz éve Palaestina félre eső zugában, a kis Betlehemben született: lön szentségünkkét igazságunkká és váltságunkká. Rajta kivül nincs más, a ki nyomorult földünkön a bűnnel terhelt és nyomorúságtól zaklatott emberiségnek vigaszt és enyhületet, szabadulást és idvességet nyújthatna. Ám igyekezzék a félmüveit tudákosság, avagy a nagy bölcsességgel kérkedő vakság Urunk születésének eseményeit a legendák körébe utalni a tudomány szent nevében: azt még se vitathatja el, hogy Jézus az élet és az idvesség forrása. Ám okoskodva állítsák, hogy lsen nem jelenhetett meg testben. A végetlen soha véges formát nem ölthet magára. Minden okoskodásnál erősebb a tény. Már pedig tizenkilenc század történelme tesz a mellett bizonyságot, hogy «nem adott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk.» Nézetek körül a világban és lássátok meg, hol van, mely népeknél van az erő, a hatalom, az igaz felvilágosultság, a szabadság? Csak azoknál, a melyek Krisztus ügyéért buzognak! Hol és mely kebelben van békesség, nyugalom és boldogság ? Csak azon ember kebelében, a ki hisz Krisztusban ! De élő hittel hisz O benne. Hitét mestere példáját követve, a mentő és megtartó szeretet munkáival mutatja ki. Ezeken megvalósul az isten emberének, Mózesnek könyörgése : «Láttassák meg a te műved a te szolgádon és a te dicsőséged azoknak fiain.» S az Urnák rajtuk megnyugvó dicsősége kezeskedik arról, hogy az életről az Életre a legjobb, a legigazabb útmutatót követik. «Erősítsük meg azért a lankadt kezeket és szilárdítsuk meg a tántorgó térdeket.» Ne fáradjunk el emberi és keresztyéni hivatásunk teljesítésében, különösen a bűnnel való harcunkban. Ne adjunk helyt keblünkban a révedező csüggedtségnek. Munkánk és küzdelmeink nem hiába valók. A karácsony ünnepe tanítja: «E világot bár az bűnt tett, az Isten úgy szerette, hogy kibocsátani kész lett Önnön fiát érette ...» Ez az irgalmas és könyörülő Isten velünk van gondviselésével. Megáldja jó munkánkat, megszenteli küzdelmeinket, harcunk befejezte után meg is adja koronánkat. Midőn tehát vallásos örömmel zengjük a karácsonyi éneket: «Dicsőség a magasságos mennyekben Istennek.» Halljuk meg a Krisztus születéséből, a mi váltságunk munkájának első téuyéből felénk hangzó isteni biztatást: «Ember küzdj és bizva-bizzál!» lelkesüljünk fel a keresztyéni munkára, félelemmel és rettegéssel vigyük véghez idvességünket.» a.s. 51
