Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-16 / 50. szám
827 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 828 prcspyteri gyűlést tartani ápril 27-én pénteken, miért ne lehetett volna márciusban megtartani hétköznapon, ha vasárnap soha sem lehetett. Hiszen márciusban sokkal kevesebb mezei munka van mint április végén ! . . . Azt mondja továbbá : „ezért a mély sértésért bevádolt Peti Lőrinc ur az egyházmegyén.“ Ez nem igaz. A mint Peti Lőrinc ur megkapta ifj. Csire István urnák sértő levelét, összepakolva az orci-i számadás okmányait, elküldötte esperes úrhoz, minden commentár nőikül. Egy betűt sem irt mellé, nem hogy vádlevelet adott volna be. Azonban midőn az előadó jegyző, Ragályi László ur ismertette a hiányos számadások fogyatkozásait, megemlitette iíj. Csire István urnák sértő válaszát is, s a közgyűlés a nélkül, hogy arról Peti Lőrinc urnák tudomása lett volna, hozta meg a határozatot, mely szerint utoljára megbocsátja ezt a sértést is. Erre a jegyzőkönyvi passusra nem reagált, mert nem bánja bármit ir is rá Nagy Lajos az ő jegyzőkönyvében. O tudta, mert utóbb emliti is, miszerint ezen ügynek Ragályi volt az előadja és jegyzője, én nem, tehát miért fogja rám, hogy én Írtam róla ? . . • Azért, mert nem tudja, hogy mit cselekszik. E határozat vétele után, megadta a választ, de utána teszi nagyon óvatosan, hogy ilyen formán . . . igyekszik rajta szeliditeni, s a közönséget tévútra akarja vinni. Mivel ezen válasz kezeim közt van, én teljességében közlöm, és nem ilyen vagy amolyan formán. — Szó szerint igy hangzik : „Nt. Peti Lőrinc ur számvevői észrevételeire a presbyterium megadta a választ 1900 évi ápril 27-én tartott gyűlése jegyzőkönyv 2. pontja alatt, melyet postakönyvem tanúsága szerint neki május 1-én 40. szám alatt elküldöttem, melyet másolatban ide is mellékelek. Mindezek után mégis zavarosnak jelzi az egyházgondnok számadását és pökhendi levelére tett ama megjegyzésemért, „nekem magamnak az ön észrevételeire, melyek nevetségesen gyarlók, nincs feleletem,“ a közgyűlés által megrovat és a sértést csakis beteges kedélyállapotomra való tekintettel bocsátja meg utoljára az egyházmegyei közgyűlés. En pedig az egyházmegye határozatát egyszerűen visszautasítom, miután azt hatáskörén túl, egyoldalú informatióra és az én meghallgatásom nélkül hozta. Lentartom továbbra is azt, a mit Írtam nt. Peti Lőrinc urnák. És a ki a presbytérium felvilágosítása után átnézi orci-i gondnok számadását, azt zavarosnak mondani bizonyára nem fogja. Nt. Peti Lőrinc ur előtt természetesen zavaros, ki még saját egyháza számadását sem tudta hibátlanul elkészíteni (jk. 81. sz. 29. p.) Beteges kedélyállapotomra tett megjegyzésére az egyházmegyének csak azt felelem, hogy nem az én, hanem Peti Lőrinc ur testvére van az őrültek házában.“ Sic . . . Tisztességes ember igy nem ir . . . Ez a levele volt az, melyen az egész közgyűlés mélyen felháborodva, megbotránkozott, annyival is inkább, mert ugyanezen levéllel küldte be azt a három drb hiányzó nyugtát, melyet először nt. Peti Lőrinc ur, utóbb a közgj ülés keresett. Tehát ezzel önmaga elismerte, hogy számadása az orci-i egyháznak nem volt rendben. Ha ezen három nyugtát kilehetett állitani szept. hónapban, miért nem lehetett megküldeni akkor, mikor március 3-án irt levelében Peti Lőrinc ur kérte? De ennek is van oka. A számadáshoz nyugták kellenek, melyek a kiadást bizonyítják, nem pedig hosszú lére eresztett felvilágosítások, melyek a kiadást nem igazolják, mert ezek nem csatolhatók az egyes tételekhez. Peti Lőrinc urnák testvér öcscse Peti Sándor kiskovácsi lelkész-tanitó, a ki a kettős kötelesség teljesítésének és pedig mondhatom lelkiismeretes és hű teljesítésének szomorú áldozata, három neveletlen kisgyermeknek édes atyja agylágyulásba esett és most a kaposvári kórházban szenved. Közszeretetben, kedvességben állott mindenki előtt, s most minden lelkésztársa, sőt mindenki, a ki csak ismerte sir és kesereg szomorú sorsán. Hívei, kiknek tanító végzi a lelkészi szolgálatot, teljes szeretettel és ragaszkodással vannak az árva család iránt, s zúgolódás nélkül hordják filléreiket annak fentartására, soha még csak panaszra sem mentek, hogy fizetnek ugyan lelkészt, de azért lelkészük nincsen. És im egy paptársa, a ki nem tudja a számadást elkészíteni, mikor nyugtát kérnek tőle, hogy a beirt kiadást bizonyítsa, ezt megtagadja, s azt vágja nyugtaként a szemébe annak a leskiismeretes számvizsgálónak — kinek egész családja mély gyászban ül a csapás miatt — „a te testvéred van az őrültek házában.“ Hallatlan dolog, rémes eset, mely minden nemesen érző és gondolkozó embert felháborít és undorral töli el. És ezek után ifj. Csire István ur a közönség elibe mer menni, hogy ott maga iránt részvétet keltsen, magát mosogassa, s irgalmat vár akkor, mikor ő maga a legridegebb cynismussal mártja felebarátjának szivébe a könyörületlenség, mondhatnám, vad kegyetlenség kétélű fegyverét. Azt mondja továbbá: felolva»tatott a közgyűlésen egy másfél évvel ezelőtt hozott Ítélet is, melyet vele sohasem közöltek és ki nem nyomtattak, tehát nem tárgyalt ügyről is tudok jegyzőkönyvet felmutatni. A dolog igy áll : 1898. okt. 31-én a fegyelmi bíróság tárgyalta ifj. Csire István ügyeit és az orcii lelkészi állomástól elmozdittatott. A jegyzőkönyv majdnem 5 ivre terjedt indokaival együtt. A következő évi rendes közgyűlésen (1899. jul.) nt. esperes ur indítványozta, hogy mivel a közgyűlési és közig, bírósági jegyzőkönyvek úgy is már 14—15 ivre terjednek, a fegyelmi bíróságok jegyzőkönyvei, mivel azok csak az érdekelt felekre vonatkoznak, ne nyomattassanak ki, hogy ne terheljük az egyházakat felesleges kiadással. Ez idő óta a fegyelmi gyűlések jegyzőkönyvei az egyházmegye fegyelmi bírósága jegyzőkönyvébe vannak csak beírva. A fent említett fegyelmi bírósági Ítéletet, mely orci-i lelkészi hivatalától való megfosztást foglalta magában, ifj. Csire István ur megfellebbezte a kerületre. S ebben a fellebbezésben oly vakmerő rágalmakkal s aljas hazugságokkal illette az egyházmegyének minden tisztviselőjét, hogy az egyházkerületi elintézés után vissza lett küldve az espereshez azzal, hogy ezt elhall
