Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-02 / 48. szám
795 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 796 nek ismerem kijelenteni azt, a miben az engemet igazán ismerő sohase kételkedett, hogy nt. Peti Lőrinc urnák elégtételt adok, ha beigazolva lesz az, hogy megsértettem. Akár egyházi, akár polgári biróság előtt vagy ha úgy tetszik egyéb módon is, mint máskor nem akadályozott, úgy most sem akadályoz palástom. De hogy bocsánatkéréssel adjak elégtételt, azt nem fogadom el mindaddig, mig egyéb elégtételt adhatok. Még egy kijelentéssel tartozom. En az egyházmegyei közgyűlésen nem védekeztem Peti Lőrinc ur vádja ellen, nem azért, mert az íormulázva és velem előzőleg közölve nem volt, hanem azért, mert két lelkész személyes ügyét, nem tartottam nyilvánosság elé vihetőnek addig, mig az nem bevégzett. Sokféle irányú, foglalkozású, olykor más vallásu közönség is van ott és onnét nem egyforma benyomást visz magával haza. Egyik iránynál, foglalkozásnál, vallásnál az egyik, másik iránynál, foglalkozásnál, vallásnál a másik marad látszólag győztes, valóságosan vesztes azonban mindig az egyház. Mikor hallja még egyszerűbb ember is a jegyző szájából, hogy a határozat, mely meghozatott, nem az egyházmegyéé ; a jegyzőkönyv, mely az esperes hozzájárulása nélkül hozatott, nem határozatképes gyűlésen és mégis hitelesíttetett és vádlottnak kiadatott, hogy arra igazán feleljen : ha a jegyző nem is, de egyszerű hallgató levonja a consecventiát és megtisztult szemével látja : mi a látszat és mi — a valóság. Őrei. Ifj. Csire István. A mormonok vallása Amerikában. (Vége.) 7. A papok gyülésterme. Mindenek felett legfontosabb a papok gyülésterme, mely a mennyek országa felett van. Itt szoktak a mormon templom nagy gyűlésein, valamint válságos időkben összegyülekezni a vallás legfőbb emberei, hogy a vezetők parancsait meghallgassák. A terem mindkét végén egy emelvény van; egyik a Melkiszedek rend, másik az Áron rend számára. Az előbb említett papok rangban az utóbb említettek fölött állanak. A legmagasabb székeken ülnek a két rend főnökei és alattuk fokonként alacsonyabb székekben a kisebb tisztviselők. Ezek a beavatottak tudják meg, minő parancsokat fognak a teremben kiosztani. A papok suttogva adják tova a megkapott parancsot, figyelmeztetve a hivőket, hogy hitetleneknek el ne árulják azt. Csak egyetlen egyszer hangzott e helyről nyílt parancs: az utolsó két egyházelnök uralma — nyolc év — alatt és pedig az a rendelet, hogy a mormonok keresetöknek egy tizedrészét a templom javára fordítsák. E nagy templom csakugyan a szive a mormon vallásnak és jelképe e vallás hatalmának. Azok a rejtelmes szertartások, melyek falai között tartatnak, mindmegannyi erősítő szálai annak a titkos köteléknek, mely a mormon népet oly bámulatos mértékben összetartja. Vannak kisebb templomok is, azonban ez a templom az az épület, az a mágnes, mely minden mormonnak a szivét magához vonzza. Midőn az üldözött nép elérte a Salt Lake (Sós tó) völgyét és ott állandóan megtelepedett, első gondolatuk a templom felépítése volt. Már a második napon, mielőtt még ételről gondoskodtak volna, vezetőjük, Young Brigham kimérte az építendő templom helyét s midőn a nép még az éhhalállal nézett szembe, már megkezdték annak építését. Azóta milliókat és milliókat költöttek el a szürke gránit falakra és a kápráztató templomi dekorációkra. De a mormon nép szentül hiszi, hogy a rengeteg összeg elköltése helyes volt, mert a Moroni angyal alakja, mely a templom legmagasabb csúcsán áll, állításuk szerint valóban egy menynyei lényt képvisel, a ki a föld népeit arra hívja fel hogy az uj ss egyedül igaz próféta, Smith József szavainak engedelmeskedjenek. Az Egyesült-Államok kongresszusának nagy gondot okoz most az a kérdés, hogyan lehetne megszabadulni a mormonismus e kárhozatos tanaitól. A mormon fanatikus, hitéhez konokul ragaszkodik. S az a legfőbb baj, hogy a legnépesebb és legveszedelmesebb osztályát a mormonoknak épen azok alkotják, a kik a lelketlen papság befolyása alatt állanak. Ebből az osztályból kerülnek ki a polygamisták, politikai mamelukok és vérszopók. Ez osztály tagjait ama néprétegből toborozzák, mely még a vallásos vakbuzgóság homályában tapogatózva, elmaradt a civilizációtól s még mindig a középkorban él. Hisznek a középkor összes (babonaságaiban ; hiszik, hogy Mózes az IJrral szemtőlszembe ténylegesen beszélt s ez alapon hiszik azt is, hogy Isten szemtől-szembe beszél a mormon prófétákkal. Vakon hiszik vallásuk összes tanait s azokat természetesen a keresztyén vallás hitelvei fölé helyezik. Innen van az, hogy ez ideig a keresztyén hittérítők tényleg semmi eredményt sem birnak felmutatni a mormonok közt kifejtett munkálkodásukról. És pedig azért, mert e vakbuzgó nép között való térítési, jobban mondva reformálási munkálatoknál sohasem a világi és polgári szokások módosítására fordítottak gondot, hanem mindig a theologiai részt támadták meg. A mormon vallás ellen való propagandának másik nagy hibája eddigelé az volt, hogy a mormonellenes irodalmi munkákat, a helyett, hogy nevelés és felvilágosítás céljából mormonok között terjesztették volna, azokat mindig mormon körökön kívül, szenzáció keltésből, pénzszerzés kedvéért hozták forgalomba. Céljuk többnyire az volt, hogy a mormonok iránt ellenséges hangulatot keltsenek, nem pedig az, hogy a mormonok között az értelmességet fejleszszék. Az e munkákban használt érvek többnyire nem egyebek bibliai magyarázatoknál és theologiai fejtegetéseknél. Holott ezek helyett nyíltan rá kellene mutatni a mormon vallás emberi eredetére ; meg kellene világosítani e vallás gyengébb pontjait és bonckés alá kellene venni néhány valóban nevetséges tanát.
