Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-02 / 48. szám

797 DUNÁNTÚLI PROTESTÁNS LAP. 798 Sajátságos, de való tény az is, hogy fiatal theo­­logusok, kik a mormon vallást édes kevéssé ismerik, még mindig részesülnek pénzbeli segítségben egyes em­berbarátoktól, valahányszor csak a mormon vallást theologiai alapon megtámadni akarják, — dacára a szá­mos sikertelenségnek, mely eddigelé minden ilyen vál­lalatot kisért. Törvényhozás által pedig még sohasem sike­rült reformálni a meggyőződésből származott vallásos buzgóságot. Törvényhozás által meglehet ugyan sem­misíteni a bűn külső jeleit s ez által némileg gát vet­hető a rossz példa káros hatásának — és ez önvéde­lem szempontjából helyes eljárás, — mindazonáltal a kérdéses ügyben gyökeres reformot nem hozott és nem is fog hozni a törvényhozás. Gyökeres reform alatt értem a rossz vágyának végleges kiirtását, nem pe­dig annak titokban tartását. Mert a vakbuzgóság, a vallásos fanatizmus a bűnt néha egész más sziliben tünteti fői, sőt annak titok leple alatt való gyakorlá­sát még érdemnek is tekinti. Igazolást nyer ez az ál­lítás ama tényben, hogy a mormonok a többnejüséget tényleg titokban űzik s jóllehet a népnek s az Egyesült- Államok konveutjének erről határozott tudomása van, mégis szemet hunynak a mormonok titka előtt. Az a nő, ki vérző szívvel elfoglalja a feleség he­lyét egy polygamikus háztartásban, azt hiszi, hogy va­lódi martirságot követ el, ha tűr és szenved vallása miatt és ez által lelkileg megtisztulva és megdicsőülve minden bizonynyal idvezül. Ily esetben a törvény vas keze képtelen reformálni és az a nő inkább szánalomra, mint büntetésre méltó. Törvényhozás által csak azt lehet elérni, hogy a szivekbe gyűlölet férkőzik a kény­szerhatalom ellen. Törvényhozás által a vakbuzgókból lehet árulókat vagy vértanukat csinálni, — reformálni őket ily módon soha sem lehet. Ily nőknél csupán gyöngéd fegyverekkel s meggyőződtetéssel lehet vala­mit elérni, nem pedig a törvény vas szigorával. Mert a törvény megsemmisítheti a csalókat, kik mások jó­hiszeműségén élősködnek, de a becsületes könnyenhi­­vőket erőnek-erejével reformálni nem lehet. Az Egyesült-Államok alkotmányához csatolandó ama törvénycikk tehát, mely a kongresszusnak a több­­nejüség megszüntetésére felhatalmazást ád, nem lehet elégséges és én azt hiszem, hogy helyesebb eljárás lett volna, ha bizonyos nevelési rendszert vezettek volna be a mormon Utah állam területére, mely a lakosságot felvilágosítaná. A meddig ők élő oraculumban hisznek, addig mindenféle reformálási kisérlet hiábavaló lesz. Kuthy Zoltán, new-yorki ev. ref. miss, lelkész. Templomszentelés Kdgy-Sallóban. Hol hősök vivtak egykor dicsőséges, diadalmas csatát, hol hősök piros vére áztatta egykor a íöldet, hol hősök csontjai porladoznak a zöld gyepszőnyeg alatt s hol hatalmas, égre nyúló oszlop emlékeztet a mult dicsőségére, fényére : ott örömünnepet ült, diadal­éneket zengett, hálaimát rebegett 1900 nov. 18-án a késő nemzedék. Örömünnepet ült a nagy-sallói fényes gyülekezet, mely ekkor avatta fel renovált, diszes templomát s be­járhatunk messze földet, mig találunk istenházát, mely hasonló lenne a hatalmas, diszes szentélyhez. Diadaléneket zengett, mert a templom ajtai, melyek oly hosszú időn keresztül zárva voltak a hivő, a sza­badulást kereső lélek előtt, ma újra megnyíltak s miért oly sokáig epedtek a keblek, megnyerték azt : Isten igéjének forrása a maga kiapadhatlan valóságában meg­­nyilt, az Ur szent asztalánál az örök élet étele s ita­lában részesültek Krisztus megváltottál. Hálaimát rebegett, mert újra tapasztalta Istennek gondviselő jóságát, könyörülő szeretetét s minden szív, minden ajak öntudatlanul is áldá és magasztalá a ha­talmas Isten nevét. Imádjuk Istent! E szózat reszketteté meg a gyü­lekezet minden tagjának lelkét, e szózat alázta meg ma a büszke embert, e szózat emelte fel az imádkozni vá­gyót Isten dicsőséges trónusáig. Csengve-bongva hívogatták a harangok Isten imá­­dására a népet s bár az ünnepély kifolyását némileg nehezítette a kedvezőtlen időjárás, mégis rendkívül nagy számú ünneplő sereg jelent meg, ott volt a sze­gény és gazdag, ifjú és öreg, férfi és nő, sőt még a vidékről is számosán jelentek meg. Tizedfél órakor a harangok elcsöndesültek s a lelkészlak ajtajából örömének szava rezdült fel: „Örül mi szivünk, mikor ezt halljuk : A templomba megyünk!“ A menet megindult a templom felé, élén Juhász Pál esperes-lelkészszel, kit követtek az egybegyiilt lelké­szek, tanítók és a preshyterium. A templom főajtaja előtt megállván, Patay Károly nagy-szecsei lelkész, egyhm. feljegyző gyönyörű beszédben fejtegette a temp­lom szentségét, és szükségességét; kiemelte a hívek buz­­góságát és áldozatkészségét, melylyel e diszes templomu­kat kinyitották s beszédének főpontja az volt, hogy miként e helyen a hősi halált lelt honvédek emléke tanítja a n é pet hazaszeretetre, úgy e templom ébressze fel minden hivőben Istennek szeretetét. Szavai elhangzása után Juhász Pál lelkész a templomot rövid beszéd kíséreté­ben megnyitotta. A remek uj orgona megszólalt s a zsúfolásig meg telt templomban hatalmas ének zendült fel: „lm bejöt­tünk nagy örömmel !“ A 204. d. 1. versének elének­­lése után a helybeli lelkész és esperes Juhász Pál lé­pett fel a szószékbe, magas szárnyalásu imájában meg­köszönvén Isten gondviselő kegyelmét, Majd alapigéül véve I. Króm XXIX: 16. versét, felavató beszédet tartott, a melyben különösen azon tételre fektette a tősulyt, hogy milyen rendkívüli eredményeket képes előidézni a hit s ha valóban szentté akarja a gyüleke­zet tenni e templomot, élő, munkás hitnek kell dobog­tatnia szivét. Majd törvényes jogaival élve, felavatott­nak jelentette ki a templomot és] az uj orgonát. Ál­dást kért az Egek Urától e szentélyre, az abban meg­jelenőkre a hívőkre és miden népekre. Ezután az or-

Next

/
Oldalképek
Tartalom