Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-25 / 47. szám

Tizenegyedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1900. november 25-DUNÁNTÚLI r A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő ozi­­méte kőidendők. Az egyház és iskola köréből. Â dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési cliiak (egész évre 8 kor., fél­évre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János í'ómunkatárs ozimére kül dendők. Az országos ev. ref. lelkészi nyugdíj-intézet szabály tervezete. (Folytatás.) Indokolás. A szabálytervezet a szervezendő nyugdíj­­intézet tagjaiul ugyanazokat jelöli meg, mint az orsz. ev. ref. lelkészi özvegy és árva gyáminté­zet, azon tanárok kivételével, akiknek nyugdíj­igényeiről már más utón van gondoskodva, amely megszorítás pénzügyi tekintetből feltétlenül szük­séges, s méltányossági szempontból sem kifo­gásolható. Az évi nyugdíj összege a lelkészi fizeté­sek minimumában, 1600 koronában, mindenkire nézve egyenlően van felvéve. Mivel ugyanis e minimum lakásra és megélésre egy magános, még inkább egy családos embernek nélkülöz­hetetlenül szükséges: nem lenne méltányos ki­sebb ellátási, s illetve nyugdij-összeget állapítani meg. Nagyobb Összegnek a felvétele meg je­lentékeny pénzügyi nehézségekbe ütközik. E rész­ben azonban nagyon kívánatos lenne, ha a jö­vedelmek növelésével, p. o. nagyobb összegű ál­lamsegély kieszközlésével, a nyugdij-összeg a tény­leg élvezett fizetéssel arányba lenne hozható. A feltételes és ideiglenes nyugdíjazást, s a fegyelmi utón elmozdítottak részére a megfelelő nyugdíj-igények megállapítását indokolttá, sőt szükségessé teszi az a sajnos tapasztalat, hogy nem egy egyházunkban a legtöbb baj, visszavo­nás arra vihető vissza, hogy nincs módunkban azoknak a lelkészeknek ellátásáról bármi szűk mértékben is gondoskodni, akik lelkészi hiva­talukat nem az egyház javára folytatják s akik­nek állásukban könyörületből történő megha­gyása nem egyszer az illető egyház romlását s a hiteltt erősödése és fejlődése helyett annak nagy mérvbeni hanyatlását eredményezi. Termé­szetes, hogy a hivatalukból fegyelmi utón elmoz­dított nyugdij-intézeti tagok részére nem álla­pítható meg sem pénzügyi, sem méltányossági tekintetből akkora nyugdíj, amennyit a híven szolgált s állásukat a saját hibájukon kivül el­hagyni kénytelen lelkészek, vagy tanárok méltán megérdemelnek. Az utóbbi kategóriába sorozan­­dók az ideiglenesen, vagy feltételesen nyugdíja­zott lelkészek, ha a nyugdíjazás oka nem fe­gyelmi természetű, ellenkező esetben reájok is a fegyelmi utón elmozdított s véglegesen nyuga­lomba, helyezett tagokra vonatkozó rendelkezés érvényes a nyugdíj, vagy végkielégítés összegét illetőleg. Az állandó jellegű s részben az ideiglenes nyugdíjazás eseteit és feltételeit részint a lelké­szi állás természetére, részint a pénzügyi szem­pontokra tekintettel állapítja meg a tervezet. A lelkészi állás természetével ugyanis nem fér össze a közönséges értelemben vett munka­­képtelenség fogalma , még kevésbbé a tisztán szolgálati időre tekintettel történő nyugalomba helyezés. így az istenitisztelet rendes végzésére képtelenné vált, de egyébként vezetésre, igaz­gatásra képes, avagy a hajlott kor miatt ren­desen nem fungálható, de más tekintetben kifo­gás alá nem eső lelkészt szolgálatképtelennek s így nyugalomba helyezendőnek egyáltalán nem tekinthetjük. Ilyenek nemcsak gyülekezeteik ad­minisztrálása és az istenitiszteletnél nem sok­kal kisebb fontosságú cura pastoralis gyakor-47

Next

/
Oldalképek
Tartalom