Dunántúli Protestáns Lap, 1900 (11. évfolyam, 1-52. szám)
1900-11-25 / 47. szám
Tizenegyedik évfolyam. 47. szám. Pápa, 1900. november 25-DUNÁNTÚLI r A. lap szellemi részét illető közlemények a szerkesztőséghez Kis József felelős szerkesztő oziméte kőidendők. Az egyház és iskola köréből. Â dunántúli ev. ref. egyházkerület hivatalos közlönye megjelenik minden vasárnap. Az előfizetési cliiak (egész évre 8 kor., félévre 4 kor.), hirdetések, reolamatiók Faragó János í'ómunkatárs ozimére kül dendők. Az országos ev. ref. lelkészi nyugdíj-intézet szabály tervezete. (Folytatás.) Indokolás. A szabálytervezet a szervezendő nyugdíjintézet tagjaiul ugyanazokat jelöli meg, mint az orsz. ev. ref. lelkészi özvegy és árva gyámintézet, azon tanárok kivételével, akiknek nyugdíjigényeiről már más utón van gondoskodva, amely megszorítás pénzügyi tekintetből feltétlenül szükséges, s méltányossági szempontból sem kifogásolható. Az évi nyugdíj összege a lelkészi fizetések minimumában, 1600 koronában, mindenkire nézve egyenlően van felvéve. Mivel ugyanis e minimum lakásra és megélésre egy magános, még inkább egy családos embernek nélkülözhetetlenül szükséges: nem lenne méltányos kisebb ellátási, s illetve nyugdij-összeget állapítani meg. Nagyobb Összegnek a felvétele meg jelentékeny pénzügyi nehézségekbe ütközik. E részben azonban nagyon kívánatos lenne, ha a jövedelmek növelésével, p. o. nagyobb összegű államsegély kieszközlésével, a nyugdij-összeg a tényleg élvezett fizetéssel arányba lenne hozható. A feltételes és ideiglenes nyugdíjazást, s a fegyelmi utón elmozdítottak részére a megfelelő nyugdíj-igények megállapítását indokolttá, sőt szükségessé teszi az a sajnos tapasztalat, hogy nem egy egyházunkban a legtöbb baj, visszavonás arra vihető vissza, hogy nincs módunkban azoknak a lelkészeknek ellátásáról bármi szűk mértékben is gondoskodni, akik lelkészi hivatalukat nem az egyház javára folytatják s akiknek állásukban könyörületből történő meghagyása nem egyszer az illető egyház romlását s a hiteltt erősödése és fejlődése helyett annak nagy mérvbeni hanyatlását eredményezi. Természetes, hogy a hivatalukból fegyelmi utón elmozdított nyugdij-intézeti tagok részére nem állapítható meg sem pénzügyi, sem méltányossági tekintetből akkora nyugdíj, amennyit a híven szolgált s állásukat a saját hibájukon kivül elhagyni kénytelen lelkészek, vagy tanárok méltán megérdemelnek. Az utóbbi kategóriába sorozandók az ideiglenesen, vagy feltételesen nyugdíjazott lelkészek, ha a nyugdíjazás oka nem fegyelmi természetű, ellenkező esetben reájok is a fegyelmi utón elmozdított s véglegesen nyugalomba, helyezett tagokra vonatkozó rendelkezés érvényes a nyugdíj, vagy végkielégítés összegét illetőleg. Az állandó jellegű s részben az ideiglenes nyugdíjazás eseteit és feltételeit részint a lelkészi állás természetére, részint a pénzügyi szempontokra tekintettel állapítja meg a tervezet. A lelkészi állás természetével ugyanis nem fér össze a közönséges értelemben vett munkaképtelenség fogalma , még kevésbbé a tisztán szolgálati időre tekintettel történő nyugalomba helyezés. így az istenitisztelet rendes végzésére képtelenné vált, de egyébként vezetésre, igazgatásra képes, avagy a hajlott kor miatt rendesen nem fungálható, de más tekintetben kifogás alá nem eső lelkészt szolgálatképtelennek s így nyugalomba helyezendőnek egyáltalán nem tekinthetjük. Ilyenek nemcsak gyülekezeteik adminisztrálása és az istenitiszteletnél nem sokkal kisebb fontosságú cura pastoralis gyakor-47
